Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Szépség & Egészség témák » Az én fülplasztikám cikk

Az én fülplasztikám


Én már túl vagyok a fülplasztikán, és szeretnék az írásommal segítséget nyújtani azoknak akik még nem szánták rá magukat.
Az én fülplasztikám

Ha megnézed a képeimet, egyből megtudod, hogy miért szántam rá magamat a plasztikára. Egész kicsi korom óta bántottak, az óriási Dumbóra emlékeztető legyezőim miatt. Én persze mindig kiengedett hajjal jártam, de még igy is kilátszott, főleg ha fújt a szél, vagy a strandon ha vizes lett a hajam...az egy rémálom volt.

Nem vagyok híve egyébként a mindenféle plasztikának, legalábbis annak nem aki csak divatból plasztikáztatja magát, viszont aki azért teszi mert az önbizalmát befolyásolja illetve sok bántás éri, azt támogatom.

Megpróbálom segitségnyújtás képpen leírni, hogy nálam mi hogyan zajlott.

Körülbelül április elejére határoztam el, hogy oké...kár tovább várni, itt tenni kell valamit. Ekkor elkezdtünk orvosokat keresni, illetve utána járni, hogy a TB támogatja e a fülplasztikát.

Az első orvos akit megkérdeztünk azt mondta, hogy persze megcsinálja (INGYEN), ha gondolom rögtön meg is csinálja, maradjak ott és 1óra múlva mehetek haza a kötéssel... Na ez nagyon gyanus volt, ugyhogy nem is mertem rá bízni magamat. Persze csábító volt, hogy 1hét múlva már kisfülekkel mászkálhatnék, és mindezt ingyen, na de vizsgálatok meg minden nélkül? Gondolom egy kis csúszópénzre számitott a zsebébe.

Ezután nem sokkal neten találtam egy szimpatikusnak tűnő orvost, dr. Jósvay Jánost. Mindenhol csupa jót olvastam róla, így hát rá esett a választásom. Interneten keresztül kértem időpontot konzultációra. (időközben azt hallottam, hogy pszichiáteri vélemény esetén jár a TB támogatás, én persze ugrottam és rohantam a pszichiátriára meg is kaptam a papírt, hogy tiszta depressziós vagyok stb.... :) 3hét múlva (május 19.) már ott is ültem a konzultáción. Itt kiderült h 2008. jan.01-óta nem jár a fülplasztikára semmi támogatás. Megbeszéltünk a doktor úrral minden részletet, és a műtét időpontját. Amire még 3hetet kellett várnom. 2008. Június 10. volt a nagy nap. Ez alatt a 3 hét alatt folyamatosan ültem a Hoxa portál előtt és bujtam a sok fülplasztikás hozzászólást.

Mikor eljött a nagy nap, elég izgatott voltam, mikor végre bekerültem a mütöbe kicsit lenyugodtam, nem tudom miért. Gondolom azt éreztem h már úgyis mindegy. :)

Megkaptam a jobb fülembe az érzéstelenítő injekciókat, hát ez nem volt valami kellemes, de ezután már semmit nem éreztem, sőt majdnem elaludtam, csak az zavarta meg álomba szenderülésemet, hogy egy nagy pocak belepréselödött az arcomba, itt már varrták ketten a fülemet. Sokan irták a fórumokon, hogy milyen ijesztőek a hangok, nekem semmi ilyen nem volt, inkább kicsit muris volt, főleg mikor varrtak olyan volt mintha egy gitárt pengetnének a fülemben. Aztán egy lélegzetvételnyi szünet és kaptam a többi injekciót a bal fülembe, ez is gyorsan kész lett. Az egész műtét fertőtlenítéssel, varrással, turbán készítéssel együtt 50perc volt.

Az érzéstelenítők hatása a műtét után még kb 3 órát tartott. Utána elég szörnyű volt, de csak arra gondoltam, hogy egy hét múlva meglátom végre a kis füleimet. Az az egy hét amíg rajtam volt a turbán az nem volt egy leányálom, mert iszonyatosan szoritott a kötés, de ez volt a dolga... 3napig két nagypárnával "aludtam" szinte ülve.

Mikor végre kiszedték a varratokat, na akkor elájultam... de nem a fájdalomtól, hanem annyira izgultam, hogy egész nap nem ettem semmit, és a kórházban is dobogott a szívem mintha maratonról jöttem volna. Úgyhogy ott meg sem tudtam nézni rögtön a fülecskéket, csak itthon. Hát majdnem elsírtam magamat örömömben. Szerintem gyönyörűek lettek. Mindenkinek merem ajánlani az orvosomat, nagyon kedves ember, és profi a szakmában.

A műtét után 6hétig pántban kellett aludnom, hogy meg ne gyűrjem a füleimet, (én 2hónapig pántoztam). Nagyon ajánlom mindenkinek a tépőzáras kozmetikai pántot. Nekem ez volt az egyetlen ami kényelmes volt, hisz itt én állitottam a szorosságot. Nappal is hordtam pántot, de csak akkor ha kimentem az udvarra vagy elmentem itthonról. Még most 3hónap elteltével is érzékenyek kicsit, de napról napra jobb.

Azt tanácsolom Mindenkinek aki még nem szánta rá magát a műtétre, hogy merjetek belevágni, nem olyan szörnyű az egy hét. Ha azt kibírjátok akkor utána megváltozik az életetek. Ezt akinek nincs ilyen gondja talán meg sem érti. De el sem hiszitek milyen jó végre összefogott hajjal mászkálni, nem zavar a szél és a strandon se kell aggodnom, hogy nehogy vizes legyen a hajam.

Sok sikert Mindenkinek, és ha bárkinek kérdése van a műtéttel kapcsolatban akkor szívesen




Írta: c066a749d7, 2008. szeptember 28. 11:03
Fórumozz a témáról: Az én fülplasztikám fórum (eddig 18 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook