Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Az emlékezés mécsese fórum

Az emlékezés mécsese (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Az emlékezés mécsese

2012. okt. 4. 23:28

Norbi gyere vissza.!!!Nagyon hiányoznak a soraid.

Ezt a cikket még nem is láttam,pedig miattam írtad.:(((

2011. szept. 14. 16:24

s ez az őszinte részvétem olyan hideg odavetett vmi.....a lehető legszebben fogalmaztál,ügyes vagy...nyitottam apukámra való emlékként én is egy fórumot,itt csak beszélgetünk,aki hasonlót átéltek,

mert a veszteség is,a vesztes is más,de sztem mindannyiunk érzését fontad egy csokorba...remélem olvasok még tőled írásokat....

2011. szept. 13. 23:49

Köszönöm soraitokat, nem számítottam ennyi visszajelzésre, örülök, hogy valamennyit átadhattam nektek érzéseimből.

Legtöbbször az ember csak annyit tud mondani, "őszinte részvétem".

Ilyenkor az emberben kavarognak a gondolatok, érzelmek, de igazából csak az idő hozza el a csendes megnyugvást, békét bensőnkben.

16. Nika35
2011. szept. 12. 16:50
Örülök,hogy meg írtad ezt a cikket!Nagyon szép!
15. Zsuzsanka43 (válaszként erre: 1. - Norbi11)
2011. szept. 12. 11:42
Minél többször olvasom, annál szebb...Köszönöm Neked:)
2011. szept. 12. 10:42

Két éve halt meg az édesapám, ma van a születésnapja. Köszönöm Neked ezt a cikket, az Isten áldjon meg.


Márta

2011. szept. 12. 09:37
nagyon jó ember vagy, igazi meleg szívű szeretetgyár! élj egészségben, nyugalomban sokáig! *****************
12. Zsuan
2011. szept. 11. 18:31

megható a cikk

nagyon szépre sikeredett a vers...

2011. szept. 11. 15:50

Szép sorok...


Én 12 éve vesztettem el a férjem,egy értelmetlen balesetben...nehéz volt felfogni,a fiam akkor 21 éves volt..

Nincs olyan nap,hogy valamiről ne jutna eszembe...

egy illatról,

egy ízről

egy zenéről,

egy záporról,

egy érdekes alakú felhőről....

De köszönöm az égieknek,hogy egy ilyen emberrel ajándékozott meg egy ideig..

2011. szept. 11. 14:20

:'(


Nekem 12 éve ment el apukám, de nem múlik el nap, hogy ne gondoljak rá!

Érdekes, hogy mikor utoljára találkoztunk, olyan dolgokról is mesélt, amiről addig sosem. Nagyszüleimről...a gyerekkoráról.

Nem volt beteg, teljesen váratlanul vitte el a szívinfarktus!


Ez a cikk nagyon szépen leírja, azt, amit én sose tudnék megfogalmazni!

2011. szept. 11. 13:58
én is köszönöm....alig egy hónapja ment el asz Apukám.....:-(((((((
2011. szept. 11. 11:01

Ez annyira megható volt...

Még csak 18 éves leszek, de már az én családomban is sok haláleset történt... Nagypapáimat soha nem ismerhettem... Az egyik háborús hősként halt meg, a másik pedig sajnos a műtőasztalon. Nagymamáim közül az anyai sajnos hasnyálmirigyrákban távozott el tőlünk, az apai pedig karácsony után pár nappal miközben este készülődött megágyazni magának...

És még sorolhatnám...

Akkor nagyon nehéz volt őket elengedni, mert nagyon szerettem őket, de most már boldogan emélkezem vissza azokra az időkre, amikor ők még voltak nekem... :)

Köszönöm a cikk írójának. Ma azt hiszem előszedem a régi fényképeinket! :))

2011. szept. 11. 10:59
Köszönöm, én is most vesztettem el a nővérem...:(
2011. szept. 11. 10:26
Megkönnyeztem ,s nagyon szépen leírtad amit én is igy gondolok , hogy Ők Boldogan "Menjenek el", s hiszem ,hogy akiket én is elveszitettem Ők is boldogan mentek el. Emlékezem...)))
5. Anyuci macuci (válaszként erre: 1. - Norbi11)
2011. szept. 11. 10:16

Ez nagyon megható írás volt. Csak úgy potyognak a könnyeim.

Most én is emlékezem... :((

2011. szept. 11. 09:54
Nagyon szépen megírtad....
2011. szept. 11. 09:49

Ez csodaszép írás!!

Gondolataink azonosak.Tudom mi az,amiről írtál...végigjártam ugyanezt az utat.

Mamám,apum...nagybácsim fiatalon...majd a kislányom még fiatalabban.

Örökkön-örökké fájni fog.

Hiányoznak.

Meg kell tanulnunk élni nélkülük.

Csodás napot:-)

2011. szept. 11. 09:42
Szép cikk
2011. szept. 11. 09:35
Ma önfeledten viháncoltunk a klubunkban, amikor az egyik bejegyzésben jelezte egy társunk, hogy ismerőse meghalt.
Pár sorral, és egy bizonnyal nem tökéletes versikével (nem vagyok költő) emlékeztem meg az elmúlásról, ami rohanó mindennapjaink természetes része.

Ugrás a teljes cikkre: Az emlékezés mécsese

Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook