Az első nagy szerelemre tényleg egész életedben emlékezel? (tudásbázis kérdés)

Mélységesen sajnálom, hogy a hozzászólásaimmal embereket bántottam meg. Nem akartam.

Belőlem a méreg és a keserűség beszélt.

Kathy, visszament...Háromnegyed órája szállt fel a gépe...

Együtt töltöttünk 5 napot, és én újra boldog voltam.

Az első esti beszélgetés majdnem szakításba torkollott, hogy neki ez nem 100 %, és szerinte kevés egy kapcsolathoz. Nagyon fájt.

Aztán: mégis együtt voltunk, és néha újra azt éreztem, mint az elején. Vagyis azt láttam rajta is.

Nem tudom, ez hogy lehet, de most egyszerre vagyok boldog, ha visszagondolok, közben pedig máris annyira fáj a hiánya, hogy...á, nem tudom elmondani, milyen ez. Amikor nem csak mondod, hanem érzed is, hogy tényleg fáj, összeszorít belül.

Nincsenek további tervek, azt sem tudom, mikor látom vagy látom-e újra.

Csak azt tudom, hogy szeretem, pedig az elmúlt egy hónapban már majdnem sikerült elhinnem, hogy nem is annyira...

Szerintem sem lehet elfelejteni!

És nem akarok a korábbi "valóság showhoz" visszatérni, de egyszerűen kiakasztott Bellady!!!

Igenis a mai napig másként viszonyulok az első szerelmemhez, akivel gyerekfejjel jöttem össze, 10 évig voltunk együtt aztán vége lett. Ritkán találkozunk, de igen is megdobban a szívem egy pillanatra amikor találkozunk, mert az életem egy bizonyos szakaszában nagyon fontos volt. De ma már csak kellemes nosztalgiát érzek az ember szíve sok fajta érzelem miatt megdobbanhat. És erről a párom is tud , sőt ismerik egymást és azt gondolom hogy az igaz szerelem/szeretet egyik ismérve a feltétel nélküli bizalom. Szerintem a nők 99,9 %-a összetenné a két kezét ha olyan pasival hozná össze a sors aki becsületes, megbízható és őszinte.

A jelenlegi párommal, gyemekem apjával őszinte kiegyensúlyozott, szeretetteljes kapcsolatban élek. Oltári szerelemnek indult, sose voltam még olyan szerelmes mint amikor megismerkedtünk, mint egy korábbi hozzászóló írta perzselt és égetett, eufória és mélabú váltogatta egymást, nagyon szép volt de nem bánom hogy ez átalakult egy nyugodt szerelemmé. Mai napig szertejük egymást, de szerintem hosszú távon belebolondultunk volna a kezdeti hevületbe :)

És igen néha fáj az őszinteség, apárom bajnok az egyenes nyers őszinte beszédben, de megtanultam elfogadni ezt és mindig az jut eszembe hogy inkább ilyen legyen mint egy lángoló hősszerelmes, aki közben átver a palánkon.

Próbálok.

És nagyon félek.

Azt hiszem, nem akarom elveszíteni. De már magam sem vagyok biztos benne...

Varjuk is a beszamolodat /persze nem az intim dolgokrol/, ugyanis itt kiskoruak is vannak.

Nagyon drukkolok Neked es okos legyel!!!

Hú, Kathy és lányok, holnapután találkozunk! Nem a régivel...

Várom is meg nem is, örülök és borzasztóan félek...

Majd beszámolok!

Tegnap este/éjjel az ex-jegyesem hívogatott, még mindig csak engem szeret, és csak engem fog, és én vagyok az igazi neki, és családot akar, együtt élni, gyerekeket...

Mit lehet erre mondani, ha az ember már a világon semmit nem érez iránta (két éve szakítottunk)?

Ja, és hogy hogy jön a témához? Neki én voltam az első...

Ezért lehet ez?

Mi a megoldás? Segítsetek!

Hááát, gyerekre még nem vágyom!:)

Bár lehet, hogy ez nem is olyan vicces így 28 felé közeledve...

Én is sokat, mindnt várok ettől a találkozástól, csak már előre attól rettegek, hogy még mindig maradnak kérdédek...

Nem vagyok egy irányító, nagybeszédes típus, de ezt most úgy akarom intézni, hogy ne maradjon.

Az jo, ha bizakodo vagy. Az meg foleg jo hir, hogy talalkozni fogtok. Azt hiszem ez a talalkozas minden kerdesre megadja majd a valaszt, ugyanis mindkettotoknek volt ideje aterezni a masik hianyat.

Ilyenkor, amikor a kapcsolat veszelybe kerul, akkor gondolja at az ember, hogy milyen ur marad a masik utan. Ezekbol a talalkozasokbol szoktak megfoganni az igazi szerelemgyerekek, akik altalaban kiemelkedo inteligenciaval es adottsagokkal jonnek a vilagra.

Ahhoz képest túl korán, hogy nem zárta le a múltat. Menyasszonya volt, 8 évig, nagy szerelem, aztán elromlott...Nem heverte ki teljesen, nem meri még teljesen odaadni magát másnak.

Nekem is volt vőlegényem, 5 évig tartott, de ez más helyzet, én szakítottam, mert részemről minden elmúlt.

És nem vagyunk már olyan fiatalok, sőt...Ő 30, én 27.

2 hét múlva találkozunk, nem adtam fel semmit, sőt...Tegnap úgy, de úgy nézett rám...(msn-en, kamerán keresztül)

Mintha szeretne...

Azt mondja, hullámoznak az érzelmei...De ez nekem jó! Hátha megragad egyszer a "szeret"-nél...

Most bizakodó vagyok!

Mihez kepest talalkoztatok tul koran? Talan nem is volt mas kapcsolatotok egyikotoknek sem?

Bar gondolom meg mindketten eleg fiatalok vagytok. Megis valahogy Te erettebbnek, megfontoltabbnak tunsz nekem az irasaid alapjan.

Hát, már eltelt jó 2 hét és még mindig nem döbbent rá.

Gondolom, egyszerűen nem szerelmes, noha fáj ezt így kimondani, de ez lehet.

És amíg nem zárja le a múltat, addig nem is fog tudni senkit igazán szeretni...Túl korán találkoztunk.

Tenyleg erthetetlen szamomra, hogy akkor mi lehet a gond? Talan majd a hianyod fogja radobbenteni arra, hogy milyen nagy a vesztesege es kit engedett el maga mellol.

Hatalmas nagy ur az ido, minden sebet begyogyit, meg a Tiedet is egyszer.

Á, nem.

Lakva is minden szép és jó volt. Azt mondja, hogy soha senkitől nem kapott még ennyit, mint tőlem, és hogy azt gondolta, hogy ha ilyen valakit talál, soha nem fogja elengedni, most mégis hezitál, amikor biztosnak kellene lennie, és nem tudja, miért, és nem érti önmagát sem...

Bocsi Kathy az a Kethy!:(

Sokszor gyorsan kalimpalok a billentyuzeten es ferre utok:(

Kethy!:))

Tudod ez mar tobb mint 10 eve tortent velem.

De a mainapig itt el a szivembem soha nem akarom elfelejteni mert O az eletem resze volt!

Nem elek a multban megtanultam a manak es a jovonek elni,ujra tudok nevetni es boldog lenni,igaz nem volt konnyu!

O, Brigi!

En ugy gondolom, hogy sohasem fogod tudni feldolgozni a szerelmed elveszteset. Az ido altalaban a rossz emlekeket is megszepiti, de egy ilyen tragedia a szerelmet misztikussa es felejthetetlenne teszi.

Konnyu azt tanacsolni, hogy lepj tovabb es ne a multban, hanem a maban es a jovoben gondolkozzal, pedig igy kell tenned. Ot pedig meg kell orizned a szivedben, amig csak elsz.

Már az elején gyanús volt... akkor gondoltam, hogy biztos én vagyok szőrszálhasogató, és nem mondtam semmit, de most még egy ismerős jelent meg, aki tényleg csak ebbe a tudásb-ba ír... No mindegy, lehet nem így van csak kíváncsi voltam, hogy én látom csak, vagy másnak is megfordult a fejében.

Képzelem, hogy mit fogok kapni Belladytől... ;).

Igen, létezik privát posta, szerintem ott kellene mindezt lejátszani.

Vagy lehet tényleg showműsor... és mi vagyunk a közönség, bár én nem tartom szórakoztatónak, inkább csak hisztinek...

Aranyos vagy, Kathy!

Nem tudom...Ő még mindig hezitál.

Én pedig kezdek belefáradni ebbe az egészbe...

Igen,mindig itt el a szivemben!!!

20 evesek voltunk amikor elvesztettem egy szornyu baleset soran,soha nem akarom elfelejteni az emleket!