Az első nagy szerelemre tényleg egész életedben emlékezel? (tudásbázis kérdés)

Szóval ezért szerettem volna pontosítani a kérdést! :)

Én bizti még fiatal vagyok ehhez, de szerintem igen is emléxel majd öregkkorodban is az első igazi szerelmedre. (a beteljesültre)... Bizti ismeritek az öreg nénis meg bácsis viccet:)

Neked óvodában volt az első szerelmed?:)

Bocs,nem gúnyolódni akartam:)

Mivel én vagyok a kérdés feltevője,én mondom hogy,az első szerelemre gondolok.Amikor már elég érett voltál ahhoz hogy szerelmes legyél.Nem feltétlenül beteljesült.De szerintem az első igazi szerelem az kéne hogy legyen.Ezért marad egy egész életen át a szivedben.

helló!

Eyszer olvastam egy pszihológiával foglalkozó könyvbe, hogy a szerelmeink milyen befolyással lehetnek a személyiségünk alakulásában úgy, hogy mi annak tudatában sem vagyunk... Azaz lehet, hogy te más "elfelejtettél"valakit, de bizonyos cselekedeteidben most is ott van meg minden.

Különben a beteljesült szerelmekről beszélünk vagy az óvodai szerelmeket is ide értjük?

sziasztok!

Nekem mindössze 2 hónapig tartott, de én már az első naptól belehabarodtam. Nem tartott sokáig, mégis a mai napig emlékszem minden szavára, az első szerelem szerintem mindig örök marad a szived mélyén!

Sziasztok, én egy éve szakítottam a párommal, akivel 8 évig voltunk együtt, a szakításnak több oka is volt, de a végső az volt, hogy megcsalt... túl fiatalok, tapasztalatlanok és éretlenek voltunk talán, amikor elkezdődött a kapcsolatunk 17 évesen, persze megbánta és szeretett volna békülni, de nem tudtam vissza menni hozzá. Azóta neki és nekem is van másik kapcsolatom. Olyan ember a jelenlegi párom, aki talán minden lány vágya: tiszta szívű, őszinte ember.... De bármennyire is harcolok ellene úgy érzem az én szívem még mindig az első szerelmemhez húz. Most tanácstalan vagyok, mert már fél éve próbál meggyőzni arról, hogy nekünk együtt lenne a legjobb, amit a szívem mélyén én is így érzek, de nem merek lépni és a mostani párom sem akarom megbántani.

Ma viszont találtam egy cikket, aminél jobban én sem tudnám megfogalmazni az érzéseimet, ajánlom figyelmetekbe:

"A ragaszkodás több mint a hűség, hiszen nem csak annyit jelent egyszerűen, hogy az ember hű a másikhoz, hanem azt is, hogy ragaszkodik hozzá, vágyakozik rá, igényeli a másik társaságát, közelségét. Érdekli a véleménye, a gondolatai, az érzései. A ragaszkodás intenzívebben fejezi ki azt, hogy soha el nem hagylak, mint a hűség, hiszen a hűség tisztán morális tényező, míg a ragaszkodás a morális tényezőn túl érzelmi is."

Nagyon szep vers ez is.Koszonom szepen, hogy leirtad.

Azt tudjatok, hogy a Varj ream c. verset meg is zenesitettek, valamikor Darvas Ivan enekelte, meg most is a fulembe cseng. Szoktam is dudolgatni magamban.

(cserébe bemásoltam egy másik szívmarcangolóst)

ACZÉL GÉZA: ÚTON

mondd hová visz ez az út

a csöndet a szépet nem lelem

és lakomát ülnek bennem a hiányok

koszorút akartam fonni

istenek széles homlokára

de csak szemétdombon

nyíltak a virágok

hová visz ez az út

jaj, hamar elfárad az ember,

ha torony se látszik

elszórja azt is, ami volt,

régi kertje elvadul,

kegyetlenül zsugorodik

minden, mi virágzik

egy tenyér egy mozdulat

kis idétlen sokszögekből,

visszahúzódott már a tenger

mondd, hová visz ez az út,

megállnék

a végét nem hiszem már,

de ő egyre vadabbul

játszik a szívemmel.

Most kerestem meg a neten.

Nagyon szép...

És köszönöm!!!!

Szia Letty!

Tenyleg regen jartam erre, mert mostanaban chatelni szoktam es mar nem marad idom mashova is bekukkantani.

Nagyon jo hirrol tudtal beszamolni, orulok annak, hogy vegre az erzeseid viszonzasra talaltak. Most mar igazan bebizonyosult, hogy ha adsz, akkor kapsz is, nem kell ide varazslat! A varazslat TE vagy Magad! Ismered Simonov Varj Ream c. verset? Latod, Te is vartal ra, ahogy senki sem tudott.

En csak sok boldogsagot kivanok Mindkettotoknek!

Beszéljétek meg a dolgot, ha kell akkor beszéljetek róla többször.

Nálunk sem az első beszélgetés után jöttek helyre a dolgok. De helyrejöttek és

Én őszintén mondom, hogy örülök neki. Örülök hogy leültem vele és megbeszéltem a problémáinkat.

Szánj időt rá.

Nincs mit:)

Én valahogy nagyon nem találom a helyem nélküle a világban.Mármint vannak barátaim,és jól érzem magam velük.De nem vagyok képes normális kapcsolatot kialakitani egy fiúval sem.Szeretném,de nem megy.Nem tudom,hogy ez meg változik-e valaha...ha már ennyi idő után nem változott:(

Felhozom a topikot, hátha Kathy idetéved!:)

Képzeld, mintha varázsütésre megváltozott volna minden...

Azt hiszem, most jobban oda van értem, mint én őérte... Nagyon furi, de határozottan jól esik!

Ne kérdezd, mi történt vele, mert fogalmam sincs...Nem is izgat! A lényeg megtörtént!

Kedves Barbie69!

Én még mindig nagyon mérges vagyok rá. Nem tudom, hogy mikor nyugszom meg.

Fogunk róla beszélni....

Kedves Bellady!

A harag és a düh rossz tanácsadó !!!

Nagyon rossz, ezt tapasztalatból mondom. Volt, hogy én is dühömben megbántottam valakit aki fontos volt nekem, és csak akkor jöttem rá, hogy nem biztos, hogy nekem volt igazam amikor lenyugodtam és higgadtan végig gondoltam a dolgot.

Nekem szerencsém volt, mert megbeszéltük a dolgokat és sikerült helyreállítani a barátságunkat.

Ha elfogadsz egy tanácsot, akkor beszéld meg vele ezt a dolgot.

3 éve igen (eközben jöttünk össze, idén januárban ismertük meg egymást), és még jó pár évet maradni szeretne.

Ha júniusig kihúzzuk, és ő is szeretné (és közben meggyógyulok, de ebben most nagyon bízom), kimennék hozzá. Az idén ez még nem jött össze, hiszen alig töltöttünk még együtt egy kis időt úgy igazán. Talán jövőre ez már kiforrja magát.

Nézd, nem minden kapcsolatnak tesz jót a távolság. Ha a barátod érzelgős, lehet, hogy ő az a tipus aki az állandó közelséget szereti, és a távolság csak éket ver közétek.

Lemaradtam az elejéről, ő állandóan kint él?

Még nincs egy hónapja, h hazajöttem tőle, nem hiszem, hogy azóta talált volna valakit.

Ezt meg is mondaná, ebben biztos vagyok.

Csak volt egy nagy szerelme (8 évig), és szerintem rajta nem tud túllépni.

Nem azt mondom, h még mindig őt szereti, de valahogy mégis ugyanazt keresi másban.

Én pedig más vagyok, persze mindenki más is lesz, de amíg ebbe nem törődik bele, addig úgyis keresni fogja.

Ez csak egy ilyen saját kis gondolatmenet, nem igazán beszéltünk erről, de szerintem nemigen lövök ezzel mellé.

Jelentkezni jelentkezik, beszélünk minden nap.

Csak lassan nem tudom, minek nevezzem ezt a kapcsolatot.

Amikor együtt vagyunk, jócskán túllép a barátságon, de így, távolból, mintha nem is férfi-nő kapcsolat lenne közöttünk, csak valami haverság.

Pedig amikor itt volt, kellettem neki, nagyon, mint nő is...

És nem olyannak ismerem, mint akinek olyan fontos a szex, hogy érzelmek nélkül is.

Ráadásul tudja, hogy nekem ő mit jelent, és mindig mondja, nem akar megbántani, fájdalmat okozni. Ezért sem hiszem, hogy csak "arra" használna, ilyen körülmények között.

Ígéreteket pedig tényleg nem vártam, és azért nem is beszéltem vele erről a dologról (noha ettől ő még beszélhetett volna), mert féltem, hogy épp az ellenkezőjét hallanám. Ahhoz meg nem voltam elég erős.

Hát most várok, nem tudok mást tenni. Közben beszélgetünk mindenről, csak rólunk nem.

De közben folyton arra gondolok, hogy ő már döntött, csak nem meri kimondani.

Remélem, a hétvégén elmozdulunk valamilyen irányba (erőltetni továbbra sem fogom), mert ez így nagyon nem jó.

Persze így legalább az álmok még megvannak. mert azok nélkül...Nem tudom, mit kezdenék...

Szia Letty!

Nagyon szomoru, hogy bizonytalan helyzetben hagyott itt. En azt hittem, hogy most mindent tisztazni fogtok. Az erzeseket, a jovot, az elet tovabbi reszet. Ereznie kellett a boldogsagot, amit adtal Neki. Ennek nem lehet csak igy vege, folytatodnia kell. Hidd el, hogy hamarosan jelentkezni fog Nalad. Jol tetted, ha nem csikartal ki Tole igereteket, mert akkor biztosan felne, hogy azokat be kellene tartania. Most nincs mas dolgod, mint a varakozas, de ha par heten belul nem jelentkezik, akkor mindenkepp el kell, hogy engedd!