Az első lépés...hogyan? (beszélgetős fórum)

Nagyon jól csinálta a srác, mert a baba születéséig sosem volt erőszakos (mármint nem volt tettlegesség). A minap pedig lila foltokkal a karján láttam a barátnőmet. Hogy korábban voltak-e intő jelek? Nem tudom, viszont testi erőszak idáig nem volt.

nem is akarom mar a valtozast.annyit kertem mar,es tartott egy napig aztan minden ugyanolyan volt mint elotte.bele vagyok mar faradva az allando konyorgesbe.ha eddig nem fogta fel hogy mirol beszeltem ezutan sem fogja.

szia.maximalisan igazad van,de a szerelem vak.de egy percig sem banom a kicsi fiam.minden rossz dontesben van valami jo.semmi keppen sem szeretnek ahogyan te fogalmaztal a nyuglodo kapcsolatban maradni,ezen mar nem sok mindent lehet beszelni.

hidd el mar ezerszer atragtam minden lehetoseget.biztos vagyok abban hogy megoldhato lenne.felvazoltam mar neki es tudjuk mind a ketten hogy lassan vege van.ami nem megy azt nem kell eroltetni.

sziasztok.koszonom a valaszokat es a jeleket

Azért hat évig szerintem senki nem tudja megjátszani magát, hacsak nem szociopata. Valószínűleg voltak intő jelek korábban is. Csak hát szeretik elhessegetni a kételyt.

Egyetértek Veled. Sajnos a megfontoltság ellenére is történhetnek váratlan dolgok. Barátnőm 6 év után szült gyereket a férjének és amióta megvan a baba, azóta jöttek elő a nagy konfliktusok és kimutatta a férje a foga fehérjét. Addig játszotta a jó embert, most meg erőszakhoz folyamodott.... Ennek ellenére azt mondom, hogy mindent meg kell tenni, hogy a felek szót értsenek végre. Én is tanulom a kommunikációt...

S újabb példa amiért nem értem miért engem hülyéznek le amikor a megfontoltságot tartom a legfontosabbnak egy kapcsolat kialakításánál. 23 éves az még igencsak fiatal. Belevágott a dologba s most választhat hogy marad a nyűglődő kapcsolatban, vagy fiatal elvált anyuka lesz belőle. Egyik sem a legjobb opció lássuk be. Miért nem szán senki arra időt hogy egy ilyen fontos döntés előtt tényleg meg és kiismerje a partnerét? Nem lenne jobb a több türelem és kevesebb újrakezdés?

Mióta vagytok együtt? Én nem vagyok híve az adjunk fel mindent és kezdjünk új életet dolognak. Én is egy nagyon nehéz párkapcsolatban élek pici babával. Már nagyon sokszor megfordult a fejemben, h én ezt már nem bírom tovább és nem hagyom magam kihasználni, de mégsem menekülök el. Külföldön is éltem korábban majdnem 7 évig, ott se rokonok, se barátok, csak elvétve. Nem tudom, h lenne-e erőm kilépni ebből a kapcsolatból, míg pici a baba, főleg külföldön. Ott aztán nagyon gyorsan az utcára lehet kerülni. Hogy akarsz dolgozni? Ki fog addig vigyázni a babára? Átgondoltad ezeket? Nem inkább a konfliktus megoldására kellene koncentrálni? Javaslom Neked Gary Chapman: 5 szeretetnyelv a házasságban c. könyvét (ha jól emlékszem a címére). Ezen kívül nemrég óta járatom a sziakademia hírleveleit, Szabó Ilona gyakorlataira hívnám fel a figyelmedet (pl.a nagy bírálat feloldó vagy a neheztelés feloldó gyakorlatokra). El sem hiszed, mekkora változásokat tudsz elérni ezekkel a gyakorlatokkal. Az Erőszakmentes kommunikáció is nagyon jó, itt erről is olvashatsz. Ha most elmenekülsz ebből a szituációból, meglehet, h ugyanolyan szituációban találod magad pár év múlva, vagy még rosszabban. A feladatokat, konfliktusokat nem azért kapjuk, h elmeneküljünk előlük, hanem hogy oldjuk meg. Tudom, h sokak nem értenek velem egyet. Tudnotok kell, h korábban én is a rúgjunk fel mindent és kezdjünk új életet híve voltam. 40 éves fejjel már sok mindent másképp látok. Magunkba kell néznünk, sokszor mi hordozzuk magunkban a probléma magját és bevonzzuk a nekünk megfelelő partnert, aki tükröt tart elénk. Csak hát könnyebb azt a tükröt elhajítani, mint szembesülni a tükör másik oldalával. Én elkezdtem magamba nézni mert eddig csak a másikra mutogattam, ő az oka mindennek...

sajna itt kulfoldon az elso dolog amit megtanul az ember hogy csak magadra szamithatsz es ne bizz senkiben...

Akkor sajna lépni kellene! Csak valami barátfélét,be kellene szerezni!

Es a veszekedesek egyre jobban elfajulnak marmint nem tettlegessegrol beszelek,hanem egyre durvabb dolgokat engedunk meg magunknak hogy a masik fejehez vagjuk...en alapjaraton egy vidamtermeszetu ember vagyok de mar nem tudok mosolyogni ha o is jelen van.kiolt belolem mindent.nem vagyunk egy hullamhosszon ez mar biztos.mindenkepp ki akarok lepni csak kene az elso loket....

Koszonom a jeleket!Sajnos mar ugy nez ki hogy menthetetlen...nagyon sokat vitazunk es ha megvan a bekules tart 1 napig es minden kezdodik elorol.mar belefaradtam.ugy erzem jobb lenne egyedul.igazabol lennenek csak sajnos messze vannak mert kulfoldon elek es nincs itt egy csaladtagom se :(igy igazabol csak magamra szamithatok...

Ha van aki a hátad mögött áll,és segít akkor nem lesz olyan nehéz!!

Miért szeretnél kilépni ebből a kapcsolatból? Gondolod, h menthetetlen?