Az első főzés emléke megmarad! (beszélgetős fórum)

apukám kedvence a slambuc .én azzal kezdtem :)

a krumpli kemény volt,a tészta viszont túl puha.sótlan volt és ragacsos.de egyem meg a lelkét:szó nélkül megette. :)

:))))

Én a kukoricasalátát.

Tényleg! A kókuszgolyó! Az nekem folyós lett. Túl sok tejet tettem bele.

Az első főzés? Így konkrétan nincs meg az emléke. Talán azért, mert nálunk otthon a Dédi főzött, én meg mindig leste (nem tudatosan, csak tudat alatt), hogy mit csinál. És persze ő is befogott főzni, segíteni. Kavarjak rántást, pucoljak ezt-azt, segítsek tésztát gyúrni stb.

Ami emlékezetes volt:

A tejbegríz. Nekem a sűrűség elég jó lett. De nem tettem bele cukrot. Ehetetlen lett. A palacsintával is így jártam. Majd elsírtam magam. Szegény nagymamám vigasztalt, hogy van sós palacsinta is. Tegyek bele sajtot, tejfölt. (Itt már olyan 13-14 éves lehettem.)

Arra is emlékszem, hogy gyerekkoromban volt egy főzős műsor: Főzőcske, de okosan. Kudlik Júliával. (Emlékeztek még rá?) És én oda be akartam küldeni saját recept-találmányomat, a töltött tököt. Gondoltam, így leszek marha híres, hogy már gyerekként főzök a tv-ben és feltalálok új ételeket. A szüleim lebeszéltek róla, mondván nincs ilyen, hogy töltött tök. Csak tökfőzelék. (Persze, mára már feltalálta más a töltött tököt :D)

Azután kaptam egy gyerek-szakácskönyvet, a Pom-pom főz című könyvet. Olyan ételek voltak összeválogatva, amit egy kiskamasz is meg tud csinálni. A mai napig megvan.

Nagy kaland volt még idősebb korban a marhpörkölt. Iszonyú kemény maradt.A különböző gombócokkal a mai napig hadakozom.

Muszáj leírnom, igaz ez a második főzésem volt! De anál emlékezetesebb lett!

Gugyáslevet szerettem volna készíteni. Az elején minden klasszúl is indúlt. A nagyim főzött mindig, de én megkértem, hagy főzzek ma én. Megengedte, elmondta mit hogyan kell elkészíteni, füszerezni. Nekiálltam hát a húst felkockázni, ezután a hagymát felaprózni, és jöttek a zöldségek. Nálunk a mai napig nagy és éles kések vannak a daraboláshoz. (hús: disznóölőkés!) Mivel addig nemigen használtam őket, nem is féltem tőle. Nagyim a szobában vasalt én kint a konyhában boldogan ügyeskedtem. A répákat megpucolta, és az aprításuk következett. Jó nagy volt mind. Már talán az utolsónál tartottam amikor a kezemben ahogy kettévágtam félig, szétreccsent a répa, és a kezemben ált meg. Éreztem, hogy valami fura történt, de nem fájt semmi sem. Megijedtem, de nagyon! Eldobtam mindent és szaladtam a lavorhoz, amiben mindig volt tisztavíz a kézmosáshoz. Még mindig nem éreztem fájdalmat, de nagyon ömlött a vér a kezemből. Mostam és tartottam a lavor fölé, és akkor döbbentem rá, hogy nagyobb a baj mint gondoltam. Nagyon vérzett, szinte folyamatosan folyt. Bekiabáltam a mamának, hogy gyere ki, mert baj van! Kirohant és megnézte a kezem, akkor láttam meg én is hogyan néz ki. Majd el ájultam, a szétnyílt fekete hüvelykujjam láttán amiből már rendes mennyiségű vér távozott. Nagyikám, megijedt, de észnél volt. Nem akart engem is megijeszteni, igy azt mondta, menjek le a sebészetre (közel volt) Mert nincs otthon kötszer. Ez mindig volt bőven, de most nem mert hozzányúlni a kezemhez. Adott egy jó darab fehér vasalt lepedővásznat, amibe beletettem a kezem és lebaktattam a dokihoz. Bekopogtam, kijöttek és megnézték mi a bajom. Addigra a nagydarab vászont átitta a vér. Hoztak papírvattát sokat, és kidobták a rongyot. Picit várni kellett, mert volt bent beteg. Én kimentem a cigiző bodegához, hogy ne vérezzek semmit össze, és a felett tartottam a kezem. Már onnan is csepegett a vér. Bejutottam a dokihoz, előre vettek. Lefektettek a vizsgálóágyra és kis vizit után a karműtőt vették elő. Rátették a kezem és kérték forduljak el. Elfordultam, de én a mai napig mindent tudni és látni akarok amit csinálnak velem, addig nem nyugszom! Tehát visszafodűlva lestem. Beérzéstelenítették amit nem éreztem. A doki többször kért, hogy ne nézzem, attól félt, hogy elájulok. Aztán már nem szólt, hagyta, mert látta, hogy nem reagálok semmire! Végignéztem a műtétemet. Piszkálta az idegeket és az inszallagokat, hogy mennyire sérültek. A vége az lett, hogy jó sok belső és helyreállító külső varratom lett. Na meg egy hatalmas párnás védőkötés, hogy be ne üssem. Nagyon sokáig jártam kezelésre. 3 naponként kötözésre és figyelték nem rosszabbodik e az állapot. Az ujjam megmenekült, igaz sok időbe telt mire rendesen mozgatni tudtam. Időváltozásra fájt, és sokáig nagyon feszültek az inak. De rendben van mára, csak a nyoma maradt meg, és az emlék! A kaját nagyim fejezte be, ami nagyon fini volt!

Nekem első élményem vendéglátó suliban az első osztályban szakács gyakorlaton történt. Azt belénk súlykolták, hogy a legfontosabb az előkészítés. Ez szentírás! Tojást, zöldséget, rizst, mindent gondosan megmosni először. Az első éles gyakorlatok egyikén, Budapest bélszínt készítettünk tarhonyával. Párban voltunk, és mi ketten gondosan megmostuk a tarhonyát..:)) A tizedik másodpercben a csap alatt rájöttünk, hogy mekkora lúzerek vagyunk, és nem bírtuk abbahagyni a röhögést..A tanár nagyon diszkrét volt, imádott minket.:)

És hát tejbegrízbetonos élményem nekem is volt,de anyukám még ídőben érkezett, és megmentette fél liter tejjel a lábast..:)

Azóta persze minden más,már nem feladat a dolog, hiszen imádok sütni- főzni..:)

A főzés nekem mindig ment!Anyám folyton főzött és tanultam tőle,gyerekkorom óta.Na de a sütés????

Az első piskótámat baltával kellett kibányászni a tepsiből.....

Hát én biza nem emlékszem,hogy mi is volt az,amit életemben elôször önállóan fôztem.Segíteni sokat segítettem,fôleg sütemények gyúrásánál,de a fôzés.....az valahogy sokáig kimaradt.Talán mert soha nem volt alkalmam egyedül "uralni"a konyhát.Ha anyumék melóban voltak,nagymamám mindig nálunk volt,ô intézte a fôzést is.

Igazából akkor kezdtem fôzni,mikor 20 évesen elköltöztem otthonról.Legtöbbször szakácskönyvbôl fôztem,és mindig jól sikerültek a kaják,azóta is bármit szivesen sütök-fôzök.

Viszont életem elsô tejbegríze rajtam is kifogott!:DDDDDDDDDDDDDD Mert ugye ki látott olyat,hogy tejbegrízet szakácskönyvbôl fôzni?!Hát lehet azt elrontani?Hát kiderült,hogy lehet!Nálam is a hozzávalók + lábas látta a kárát a dolognak.

Az első tejbegrizzel én is hasonló képpen jártam, bár annyi szerencsém volt, hogy a lábast sikerült megmenteni.

Az első csirkepörköltem nekem is vegyesre sikeredett. Nem igazán lehetett eldöntetni, hogy pörkölt, vagy gulyás leves. Igaz, hogy egy hat éves gyereknek talán ez elnézhető. Anyukám husszú ideig kórházban volt, négy hónap után akkor engedték először haza hétvégére. Apu érte ment, mamám elaludt és megakartam lepni őket, hogy mire haza jönnek legyen ebéd. A nokedliről jobb nem beszélni, az eleje apró volt, de ahogy fogyott a türelmem, úgy nőtt a nokedli mérete is.

Én is a paprikással kezdtem. Úgy gondoltam, hogy a krumplinak több idő kell a főzéshez mint a húsnak. Először a szokásos módon paprikáskrumplit készítettem, és amikor már majdnem puha volt a krumpli, akkor raktam bele a húst. Mit mondjak, mire a hús megfőtt, a krumpli jó sűrű masszává állt össze. Érdekes volt a kinézete, viszont ízre finom volt. Mind elfogyott.

A másik dolog amit főztem, a tejbegríz. A lengyos tejbe beleszórtam a grízt. Kavargattam, melegedett, de csak nem akart sűrűsödni. Azután szórtam még bele grízt, majd még szórtam. Ahogy majdnem forrás határán lett a tej, a fakanál megállt benne. Onnan tovább nem volt út. Kőkeményen állt a cucc a kotlában. Abból kirobbantani nem lehetett. A tanulást a hozzávalók és a kotla bánta.

Hát ezek az én "élményeim" a főzés kezdeti szakaszából.

Visszagondolva, amikor férjhez mentem, a rántott csirkén kívül csak lecsót tudtam főzni. Közös életünk első nyarán szinte mindennap lecsó volt, hol tojással, hol virslivel, tarhonyával, stb. A férjem nem panaszkodott....

Aztán szépen, lassan próbálgattam "szárnyaimat". Annyiban szerencsés voltam, hogy férjuram sosem szólta le a kevésbé jól (pocsékul) sikerült ételt sem. Később mindig azt mondta, tudta ő, már akkor, hogy nagyon jól főző háziasszony lesz belőlem. És ő nem vette el ettől a kedvemet.

11éves voltam mikor próbálkoztam az elsö főzéssel nagynehezen tésztát gyúrtam (akkor még nem nagyon lehetett tésztát venni),kissé vastagabban szeltem mint édesanyám szokta ebből lett agrízestészta és krumplileves készült még az viszont elsőre jól sikeredett.

Emlékszem édesanyám jött haza anómég(tszcséből )nagyon örúlt,pedig ez már nem most volt.nemgyőzött dicsérni,hogy tudtam ezeket megcsinálni?.

SEmmi más csak megfigyeltem ő ,hogy csinálja,azóta is konyhatündér vagyok.