Az első babánkat várom és közben a férjemnek viszonya van. Mit tegyek? Volt/van valaki ilyen helyzetben? (beszélgetős fórum)

valamilyen szinten persze, h szeret.

majd kiderül úgyis, h érdemes volt-e neki megbocsátani.

szerintem a legtobben egy ilyen helyzetben hinni akarnak es adni meg egy eselyt. az a parodon mulik, hogy el-e ezzel az esellyel

en azt tanacsolnam, probaljatok meg majd higgadtan, oszinten beszelni arrol, hogyan jutottatok idaig. azert, hogy ne mardosson folyton a ketseg, duh vagy hasonlo, mert idonkent ez elo fog jonni

Ha ezt előre lehetne tudni (hogy megcsal-e, és milyen lesz később), egyáltalán nem lenne válás. Soha. De ez lutri. A bizalom kell, csak kevesen vagyunk jósok, akik megmondják, majd milyen lesz. Bízni tudunk benne, hogy ez tényleg holtomiglan - holtodiglan.

Én nem vagyok házasság párti, nem látom értelmét, nagyon könnyű elválni.

Tul van ez mar ragozva.

Mindent elmondtunk, korbejartuk a temat minden oldalrol.

szerintem mindegy, hogy felrelepesben csak szex van vagy erzesek miatt tortenik. a csak szex is lehet hosszu viszony erzesek nelkul, mint ahogy szerintem a legtobb no nem a szex miatt lep felre, hanem megkapja erzelmileg, figyelmessegben azt, amit esetleg a ferjetol mar regen nem. de mindketto azt jelenti, hogy otthon valami nagyon nincs rendben, es altalaban helyre sem lehetne hozni. plane nem egy viszonnyal

egy olyan helyzetet, mint a foruminditoe szerintem csak akkor lehetne nem valassal orvosolni, ha elotte valoban teljesen eltavolodtak volna egymastol, mindket fel hibas lenne, es ujra akarnak kezdeni, uj alapokkal. de a pasi viselkedese tipikusan a felredugos palike, akik semmit nem bannak, legfeljebb a lebukast, es ugyanugy folytatjak, csak jobban odafigyelnek, nehogy kideruljon. vagy ha megis, megint nyomjak a szep szavakat

Velünk is történnek csodák, nyugi.

Tőled csak annyit olvastam segítés mottóval, hogy kábé lesajnálod az egyedülálló anyákat, meg hogy kábé hogy merészelik magukat szinglinek nevezni. Ez egy állapot, nem valami dicsőség vagy hanyatlás, egy állapot, hogy valaki szingli. Van feldolgoznivalód rendesen, ha ennyire böki a szemed, ha valaki egyedülálló anya. Nekem nem böki, pedig a másik oldalon állok, mégis együtt tudok velük érezni.

Ne már, a múltkor még azt mondtad, hogy elég lesz 30 év, hogy ezt elmondhassuk!:DDD

Szerintem 5 évnyi házasság vagy 1 évnyi is lehet jó, ha a benne élők azt mondják utólag is, hogy az egy jó házasság volt, jól érezték benne magukat, ha vége is lett egy ilyen házasságnak, akkor is jól elvoltak benne, csak elmúlt a szerelem, így vége lett. De attól, hogy rövid volt, még lehetett jó. Ahogy egy hosszú is lehet rossz.

Amíg ellenséget látsz bennem, addig neked van ezzel bajod, nem nekem. De felőlem hidd, hogy ez az én bajom, ettől nekem sem jobb, sem rosszabb nem lesz. :)

De azt azért mégis írd meg, nekem gyengébb felfogásúnak, hogy mit kívántam neked? Legalább azt tudjam, hogy én mit gondolok, ha már nekem egyedül nem megy a saját gondolataimat megfejteni. :)

Azt már, hogy más rossz döntése miatt neked miért kellene rosszul érezned magad meg sem merem próbálni megfejteni. Ez már túlmegy az én egyszerű agyamon.

Ezzel is mindenki így van, nyilván teszünk is érte, hogy minden jól menjen, nem hull az ember ölébe csak úgy.

Egyszerűen elhamarkodottnak érzem azt a kijelentést, hogy te olyannal fogsz csak gyereket csinálni, akiről tudod, hogy sose fogtok elválni, sose fog megcsalni, stb.

1. Bárki az élete során meghülyülhet és lehet, hogy nagyon hosszú ideig kibírta, aztán mégis csal (legyen ez nő vagy férfi), mert mondjuk kiszeret a társából.

2. Ahol ez megtörténik, ott meg jobb véget vetni, vagy ha úgy döntenek, maradnak a fos kapcsolatban

3. Ilyen hosszú kapcsolatokban már azért szokott lenni 1-2 gyerek.

Szóval nagyon biztos vagy benne, hogy te ki tudod választani azt, aki nem csal meg (holott legtöbbünk még önmagáról sem tudja, hogy egyszer megteszi-e). Aztán abban is biztos vagy, hogy nem fogsz elválni. Tök jó, akkor te viseled a szarvakat, ha olyan lesz, gratula. Gyerekkel ilyen esetben mit teszel, hova rakod?

Na, mivel senki sem úgy indul neki egy kapcsolatnak, hogy ezeket előre tudja, csak annyi a biztos, ami rajta múlik. Lehet határozott abban, hogy mindennap építgetni fogja az életét és a kapcsolatát, mindig csak a másnapra koncentrálva, és egyszercsak észreveszi, hogy jé, nemtomhány évtizede lám, működik ez a dolog.

A jól működő házasságokban élők sose tudták előre, hogy ez így lesz, mindig megtettek minden tőlük telhetőt és ennyi. Mert nincs garancia semmire, az ilyen emberek egyébként rossz házasságból meg ki is mernek lépni mert vannak elveik.

Egyébként meg minden második megcsalásos és válásos fórum úgy kezdődik, ahogy te írod:" megtaláltam azt, akinél jobbat el sem tudok képzelni"...a többi meg úgy, hogy "már az elején is voltak problémák, de azt hittem, megváltozik és túllépünk ezeken".

Elméletben mennyire tudsz mindent ilyen önjelölt guruk által írt könyvekből, a gyakorlat nem ilyen fekete-fehér

Úgy látom nem tudod értelmezni a mondataimat sajnos összességükben. Amit nekem kívánsz, és ami téged agyban foglalkoztat, az veled fog megtörténni, ez a nagyobb baj(od). Nem fogom rosszul érezni magam, mert másnak rossz, ez nem jelenti, hogy nem vagyok segítőkész,empatikus, sőt. De ha rosszul érzem magam más hülyesége, rossz döntése miatt, akkor egyrészt az én életem is rosszabb lenne, csökkenne az energiaszintem, sőt kevesebbet tudnék segíteni. De úgysem fogod felfogni, és megérteni, amit próbálok írni, ha nem ugyanolyan az életfelfogásod.

Volt egy javaslatom, tanácsom a fórumindítónak, a lényeg az, hogy lépjen ki egy ilyen házasságból,hogy boldog legyen, de ezt nem akartam ilyen nyíltan leírni, mert ennek az Ő döntésének kell lennie.

Ettől még empatikusabb nem lettél! Egy bajba jutott embernek nem arra van szüksége, hogy valaki azt mondja, hogy "jaj de szar döntést hoztál én bezzeg soha nem kerülök ilyen helyzetbe", hanem támogatásra, bátorításra, megértésre. Aztán vagy tanul az eddig elkövetett hibáiból, vagy nem. Ez az ő dolga!

Adja Isten, hogy tényleg ne kerülj! S ha mégis kerülnél, akkor legyen erőd kimászni!

A lényeg, hogy elképzelni sem tudom, hogy ilyen helyzetbe kerüljek, mint a fórumindító, mert kizárt dolognak találom, hogy ilyen férjem legyen. Hiszek benne, hogy az én férjem nem tesz majd ilyet.

Persze ha még is előfordulna olyan dolog, amit nem tudtam elképzelni, volt ilyen a múltban, akkor meg a leghamarabb kilépek belőle. Csaltak már meg engem,és szakítottam, szenvedtem hónapokat, ráadásul az állásomat is elvesztettem. De talpra álltam, továbbra is magamra erőltettem az optimizmust, és most van jó állásom, párom, és egy lehetőségem a csodás életre. Mertem dönteni, és azt tenni, ami a hosszútávon a legjobb nekem: szakítottam, költöztem, 3 hét munkanélküliség után állást találtam, majd kaptam egy még jobb állásajánlatot.