Az élettársam anyjának mennyi láthatási joga van a gyerekemhez, ha mi szétmegyünk? (tudásbázis kérdés)

Saját személyes tapasztalat:

Az én szüleim - édesanyám és a férje (nevelőapám) - a gyámhivatalnál tettek bejelentést, hogy "nem akkor láthatják a gyerekeket, amikor ők akarják". Tudni kell, hogy nem egy városban élünk, nem lakunk tőlük messze, de nagyon rossz innen a közlekedés, így hát nem akkor és úgy jövök-megyek ahogy nekem tetszik. Nembeszélve arról, hogy a gyerekeink napi életvitele és napirendje eltérő. Az már csak hab a tortán, hogy a nevelőapámmal nem jövünk ki jól (de ezt nem részletezném). Első alkalommal amikor beidéztek a gyámhivatalba az ügyintéző minket vont kérdőre, hogy miért nem és stb. Megindokoltuk, hogy a nagyszülők nem kívánatos vendégek, egyébként sem elvárható, hogy minden hétvégén péntektől-vasárnapig a gyerekek náluk legyenek, mert vannak más szülők is, vagyunk mi is és egyéb hétvégi elfoglaltságok, nem kívánhatják, hogy mindenki hozzájuk igazodjon. Ezek figyelembe vételével a gyámhivatal hozott határozatot, minden 2. hétvégén vittem a gyerekeket az anyukámékhoz. Aztán közben változtak a viszonyok, iskola-óvoda és még 1 baba született, nem igazán tudtam és nem is volt kedvem úgy ugrálni, ahogy ők fütyültek. Ismét beidéztettek a gyámhivatalba, hogy a határozatban foglaltakat nem tartjuk be, legalább is nem mindig! Odáig fajultak a dolgok, hogy mi kértünk pszichológiai vizsgálatot a nagyszülők vonatkozásában, illetve ránk is, ahol mindannyian meg is jelentünk. Az eredmény részünkre dőlt el, a nagypapa részére a láthatást megtagadta a szakvélemény. (Nem akarok részletekbe belemenni, de igen súlyos indokok voltak.) A határozat több pontban is rossz volt, olyan dolgokkal terhelt volna bennünket - pld. gyerekek oda- és visszautaztatása - amik teljességgel irrelevánsak voltak. Ezért azt megfellebbeztük, jó hosszúra sikeredett, de kénytelenek voltunk teljes egészében mindent leírni - jobb az őszinteség, hogy mit, miért gondolunk -. A 2. fokú hatóság (gyámhatóság megyei) az 1. fokú hatóságot új eljárás lefolytatására szólította fel, valamint az eljárás kapcsán észrevételt tett annak jogszerűtlenségére is. Szóval most ott tartunk, hogy az anyukám jöhetne 2 hetente szombaton egész napra, de már nem láttuk vagy 3 hónapja. Nem is telefonál. Az egész hercehurca során már volt rá példa, hogy nem jött fél évig, aztán hirtelen felbukkant.

A lényeg a lényeg: elsősorban a gyermeknek van joga családtagjait megismerni és tartani valük a kapcsolatot, a másik és nagyon fontos, Te vagy az édesanyja, a szülője, a Te akaratod, döntésed a mérvadó és nem az, hogy mit mond a hivatal. Amennyiben nem tudsz egyezséget kötni a másik féllel, úgy nem tehet senki ellened semmit. Hoz a hivatal egy határozatot és kész. Azt még mindig meg lehet fellebbezni. Én több, mint két évig voltam benne a mókuskerékben. Csak az a baj, hogy mindennek az egész szemétnek a gyerek issza meg a levét. Ha gondolod írhatsz priviben, megkeresném a határozat indokolását ha érdekel persze.

Ezt csak viccnek szantad?

Nem nevettem...

Három éves korig kérheted a felügyeleti láthatást (te jelenlétedben), utána megállapodás szerint, a bíró ugyan lejegyzi a megállapodást, de bármikor megfellebezhető. Indokolni kell, hogy miért kéred az újratárgyalást. Ha nincs gond az anyóssal, támogasd, mert még segíthet is neked, ha gond van vele, akkor ellenezd, de a bíróságnak alapos indok kell.

Egyet értek kedveskével.

Úgy van, ahogy Kedveske is írja.

Ahhoz, hogy a Bíróság határozattal megtiltsa a gyermek/unoka láthatását, ahhoz nagyon komoly problémának kell fennállni..