Az élet utolsó éveiben (beszélgetős fórum)

Szia Kedves :) Aranyos Drága

ANGYAL♥:)KATINKABOSZI♥:)

Reméljük a Bokád teljesen jól van Mennyből:)és Földi Orvosok meggyógyítottak Ámen.:)

A Cikked Megható és Bölcs:).Teljesen Igaz:)Minden Szeretetteli♥:)Sorod.

Olyan Áldott lehetne tényleg így lehetne Világban élni Szeretetből♥:),Tisztelettel lenni EgyMás Felé az interneten belül és kívűl a járműveken, meg mindenhol.

Azért az Áldásos:),hogy itt vagyunk azért EgyMással:)úgy hogy megvan a Barátságos:) Szeretet♥:)Tisztelet:).

Örülünk:)ismerhetünk Téged:).

Köszönjük szépen a Barátságos:) Szeretedet♥.:)

Isten:)Jézus♥:)Angyalok♥:)Áldjanak TÉGED♥:)

meg természetesen MINDENKIT♥:)e Csodás:)Oldalon:)Ámen.:)

Aztán majd történik valami, amitől hirtelen kiszalad a szádon, hogy Istenem, vigyázz rá :)

És megérted, nem kell megfogható dolognak lenni Istennek ahhoz, hogy a jóságát, megértését és segítségét kérd, másnak, nem magadnak. :)

A szüleim vallásos nevelést kaptak, én is, csak míg az én korosztályom ezt nem mondhatta, mutathatta, addig őket ez nem érdekelte.

Református emberek lévén, apu azt mondta, Isten ott van mindenkiben, belül, hiszen az Ő teremtményei vagyunk.

Nem kötelező templomba járni ahhoz, hogy hinni tudjunk, főleg nem a mai világban, ahova sokan csak azért járnak, mert illik és nem meggyőződésből, hitből.

Nagyon szépen írtad le az érzéseidet :)

Nekem nagymamám mosolya és a simogatása hiányzott a legjobban. Majd egyszer nagyon szomorú voltam, és egyedül ültem a szobában, amikor azt éreztem, miközben RÁ gondoltam, mintha simogatna :)

Csodás érzés volt és utána még sokszor tudtam visszahozni a simogatást, amitől mindig megnyugodtam :)

Minden ott marad benned és a többiekben, akikkel csak valaha találkoztak :)

Ahogy mondani szokás, senki nem hal meg addig igazán, míg van az élők között valaki, aki emlékezni tud rá :)

Soha, semmi nem tragédia, főleg nem az élet és a lét.

Annyi mindenen túl vagyok, főleg egészség terén, de sosem - bocsánat, fiatalként és gyerekként hittem, ez büntetés - gondolok már úgy ezekre, mint egy csapásra. :)

Nézz csak szét, máshol is vannak hasonló esetek, nem tudom mitől lettél ilyen szomorú :(

Ha alaposan belegondolsz, mindig valamiért történnek a dolgok.

Itt az én példám: egy ideje éreztem, hogy nagyon ki vagyok merülve és lejjebb kellene csavarni magam, mert nem lesz jó vége.

Hát nem álltam le, megtette Isten, az égiek, a sors, bárki, amiben hiszel, hogy megálljt parancsolt, eltörte a bokámat.

Helyesen tette, mert egy esésből még nem értem meg,hogy eddig és ne tovább :)

A férjem sem, így azután mindketten kénytelenek leszünk pihenni, fájdalmas áron, ez igaz :)

Nem fájdalmas az öregség, hiszen akik azt a kort már megérték, sok szép és kemény dolgot tapasztaltak meg.

A legtöbben tanultak belőle, a legtöbben nem, így aztán addig kapják a büntetés számba menő bajokat, míg végre értenek belőle.

Nekik onnantól könnyű már :)

Sok baj, tanulásként jön, sok azért, hogy megállítson bennünket. :)

Köszi :)

Hmhm, nem értem, hol olvastál lenézésről, akár egy szót is :(

Ha így van, nem fogalmaztam érthetően :(

Sok idős között nőttem fel, akik nekem gyerekként, annak számítottak, de ahogy teltek az évek és közelebb kerültem a negyvenhez, mint a harminchoz, valahogy már nem láttam őket olyan idősnek :) Fura az élet :)

Annak örülök :)

Hiányoltam is... :)

Gyors felépülést kívánok és sok glüközamin szedését meg ezt: [link]

Sziasztok, elnézést kérek mindenkitől, de aznap, amikor a cikkem megjelent, kórházba kellett feküdjek, megműtötték a törött bokámat, így csak ma értem haza és köszönöm a hozzászólásokat, igyekszem válaszolni rájuk nagyon hamar :)

Szép hétvégét mindenkinek, nekem már az lesz :)

Pedig egyszer így lesz, a világ sokfelé nem tarthat. Az ember nem hisz csak úgy... mert ez szimpatikus.

Miért mondod perverznek? Mert szabadnak teremtettél, kezedben a döntés lehetősége úgy, hogy Isten már előre látja a választásod? Hm. Ezt úgy általában kérdezem, nem személyeskedés, érts Te, mint Ember.

Nem akarok szarkasztikusnak tűnni, de az utolsó mondatoddal maradéktalanul egyetértek.

Sokszor eszembejutnak Nietzsche szavai:"Isten halott. Azzal öltük meg, hogy kételkedni kezdtünk benne."

Ez olyan, mintha azt mondanád, egyszer majd mindenkiért eljön a rózsaszín egyszarvú. Te ezt hiszed, mélyen. De attól nem válik igazzá.

Ha tényleg lenne valami istenféle, akkor nála perverzebb lény kevés van.

Szerintem egy hivő nem jutott messzebb, mint egy nem hívő. Inkább menekülés.

ismerek olyanokat akik hívők lettek. Lehet, nekik ez pozitív változás, de kívülről nem az.