Az élet egy álarcosbál....vagyis, vajon mindenki visel álarcot? (beszélgetős fórum)

Szóval akkor igaz amit írtam?

Magadaat adtad?

:(

Akkor még gyakorolni kell az élet színpadán és elő kell azt a másik álarcot is venni:DDD

Nem értesz!

Nem a fapofáról van itt szó,hanem a vélemény-nyilvánításról!

Nem mondod a véleményed,nem te vagy,akkor az álarcod!!

:))))

A boltban már a száraz felvágottat is belerakták.

Visszamész és szólsz?

És legközelebb?

Mi ez ha nem álarc?

Igazán csak annyit ezt ,hogy lehet,nekem nem sikerült...eddig.

Engem is egy szereteremeltó embernek:),segitőkésznek:) néha hajcsárnak:((( titulálnak ugyanazok az emberek ,hogy férnek meg ezek egymás mellett,a többi nekem cimzett jó és rossz jelzőket nem sorolva???

Már volt benne részem. Többször is. :)))

Magamnak bejövök. :DDD

Annyira igaz, hogy fáj..

Fáj mert igaz..

Fáj mégis jó.... mert igaz... és így máris könnyebb... mert így tiszta és méltóságteljes....

Még neked!Ba80:)

Nagy a nyomás. Ha valaki kicsit kilóg, már mindenki támadja, piszkálja.

Nagyon kevés az a helyzet, amikor önmagad tudod adni. Álarc nélkül.

Szerintem csak azt hisszük,hogy muszáj!

Vannak helyzetek amikor igen!

Vannak amikor igenis jobban járunk ha nem rejtetgetünk.....néha meglepődünk mennyivel könnyebb és mennyivel jobban érzem tőle magam és lassan oldódik a görcs amit a külvilág ránk nyom!

Fájdalams?Mitől?

A társadalmi elvárásoktól vagy normáktól?

Magad előtt semmi nem fájdalmas...próbáld ezt is megszeretni és elfogadni magadban;)

Igen amikor kivülről megteszed amit kérnek vagy tegyük fel helyeselsz de belűl szabad vagy és jót mosolyogsz!Ez a nagy feladat szerintem!

Na és magtanulni nemet mondani és úgy szeretni magunkat hogy mindig tudjuk mi az ami nekünk jó!Amitől többé válhatunk...lelkileg:)

Bocs de ez nem igaz!

Ez arra enged következeteni,hogy még mindig nem tudod az igazi önmagad!

Sziaszok:)

Tettszett a fórum címe, megfogott... nem rossz téma...

szerintem ha az emberek álarcot viselnek, annak valami lelki dolog lehet a kiinduló pontja..

én sosem viseltem álarcot, engem aki ismer az tudja, hogy milyen vagyok.. s mindig olyan vagyok... nem jó az ha valaki álarcot visel... vagy rossszúl gondolomá?

Erre viszont ismét jönn a következő kérdés,akarjuk egyáltalán,hogy valaki igazán megismerjen,kiismerjen???

Vagy pont ezért kellenek azok a bizonyos arcok,hogy elrejtőzünk...

Ez természetes.

Szerintem annyi álarcunk van, ahány közösségben fordulunk meg.

Az én álarcaim:

1 A főnökömmel szemben. Ugyanis nem mondhatom meg neki mindenben kerek perec amit szeretnék, mert...

Tehát kell az az álarc, hogy olyan legyek, amilyennek ő szeretne látni.

2. Férj: Neki is van egy elképzelése + egy emléke arról, hogy milyen voltam. Így amikor ő hülye, neki sem köpöm a szeme közé amit akarok, (pedig néha de jó lenne...), hanem azt az álarcomat használom, amit ő szeretne látni.

3. Vannak a gyerekeim. Szerencsére előttük úgymond " meztelenül " is járkálhatok, akkor is szeretjük egymást.

4. Vannak a barátok. Nekik sem mondhatom ki amit gondolok, mert talán néha a barátságnak is annyi lenne, velük szemben is van egy álarc.

De van egy nagyon fontos dolog: Mindig magunkban tudni kell, hogy ez most egy álarc, amely eltakar valamit belőlem.(Talán néha a dühömet, amikor mosolyogni látnak, én meg épp felrobbanás előtti állapotban vagyok.)

Tudnom kell, melyik az álarc, s melyik vagyok én.

S néha, a francba el kell dobni az összes álarcot, s élvezni az életet.

Mert igazán élvezni az életet csak álarcok nélkül lehet!