Az élet egy álarcosbál....vagyis, vajon mindenki visel álarcot? (beszélgetős fórum)

Máshogy viselkedünk egy rokonnal, egy baráttal és egy főnökkel. Ami természetes dolog.

Ez sztem nem álarc, csak az arcunk más és más felét mutatjuk az eltérő környezetben.

Kivétel nélkül.

Mondjuk én nem:S

sajnos nagyon sok az álarcos,igazi arc nélküli ember

,az élet színes-szintelen vásári forgatag

Reményik Sándor

Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,

Tán lét-előtti létem emlék-képe!

Fölibe ezer réteg tornyosul,

De érzem ezer rétegen alul,

Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

Néha magamban látom, néha másban.

Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,

Ha rossz órámban eltűnik egészen

Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

A rárakódott világ-szenny alatt.

A rámrakódott világ-szenny alól,

Kihűlt csillagok hamuja alól

Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

S most ásót, kapát, csákányt ragadok,

Testvéreim, jertek, segítsetek,

Egy kapavágást ti is tegyetek,

Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:

Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.

Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.

S bár világ-szennye rakódott reája,

Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

Nekem ez jutott eszembe...

Nem feltetlenul alarc az amit viselunk,jo ertelemben inkabb szerepjateknak mondanam.

Maskent viselkedunk anyakent,felesegkent stb.

Az alarc negativ ertelemben valami nem vallalhatonak a takargatasat,rejtegeteset jelentheti.

Sajnos majdnem mindig álarcot hordunk. Vannak kedves, jópofa, barátságos álarcok és ott vannak az utálatos nem igazán szipatikus maszkok is amiket szeretünk magunkra aggatni. Mindig a szituáció és az ember lelkiállapotától függöen választjuk ki a megfelelöt.

Amikor elcsendesül minden körölöttünk akkor talán képpesek vagyunk önmagunk elött megnyilni és ha ilyenkor tükörbe nézünk akkor láthatjuk az igazi arcot is.

Mért nem inkább az emberek, barátok, társak a mi tükreink?

Mitöl félünk? - hogy talán megsérülünk ettöl, vagy félünk elveszteni azt a rengeteg álarcot amit idöksorán magunkra aggatunk.

Ha meg sem pobálja az ember milyen nélküle.......!

Nagyon jó és a szabadság érzetét adná vissza mindenkinek.

Ne féljetek szabadnak lenni!!!!!

: )

Ugy tartják, hogy egy jó szexuális együttlétnél is képes az ember az álacait levetni.

Biztos sokan érzik most a külömbséget.

FODOR ÁKOS: ARCKÉPCSARNOK

Van egy arc,

amit csak önmagunkat elképzelve látunk

— lehet, hogy ez az igazi.

És van annyi arcunk,

ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,

hogy ezekben akad néhány közös vonás

— lehet. Akkor ez a valóság.

Van egy,

amit tükörbe nézve látunk: villám-

gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenzô szándék

— efölött húnyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,

van arc, amit csak az lát, aki szeret,

akit szeretünk. Ez a legszebb,

a legmulandóbb. A legérvényesebb.

Miért ne lehetne igaz mindegyik? Összetett a személyiségünk, elég fura lenne, ha mindenkivel, minden helyzetben egyformán viselkednénk :)

Az is én vagyok, amikor a családtagjaimmal bizalmaskodom, az is , amikor egy kedves ismerőssel elcsevegek, vagy amikor egy idegennel állok szóba...Azt hiszem, mindenki nem is tart igényt arra, hogy teljesen kitárjuk magunkat előtte.

Az "állarcaink" a szerepeinkből adódnak: a szülő- a társ-, a szerető-, a munkahelyi- és egyéb szerepeinkből...de egyiket sem tartom állarcnak.

A kedvenc tanárom szokta volt mondani: ..."Kedveseim, itt a tanár arcomat mutatom... otthon, a nagydolgom végzése közben egy másik arcom lehetne megfigyelhető...Ez is én vagyok, meg az is"... ;)

Ha ezt fogod mondani,abban nem lesz semmi álarc,hiszen mindent közölsz evvel,amit mondani akarsz,vagy érzel,csak épp finoman,nem durván.

Ha nem érti meg és esetleg mégis megpróbál rábeszélni,akkor jöhet az abszolút őszinte verzió ,ami esetleg bántó is lehet a számára.

Szerintem is ez a lényeg....sokszor magunk sem tudjuk és nem érezzük tisztán,hogy most valójában mit akarunk,mit gondolunk...stb....bizonyos idő kell még bennünk is megérnek dolgok,helyzetek! Így evidens,ha amíg magunkban sem tisztáztunk mindent "állarc" van rajtunk!

Pl.Elhívott egy férfi randira ,hétvégén ismertem meg....egyáltalán nem tetszik.Nyilván a kedvessége végett nem azt fogom mondani öreg hagyjál már egyáltalán nem vagy az esetem. Hanem egy pici állarc mögé bújva elmondom nem akarok most párkapcsolatot,és nincs kedvem elmenni a randira sem.Na ebből azt hiszem érteni kell....

Vagy? Ti közölnétek? :-)

Óó,sokszor én sem tudom ki is vagyok valójában?:)))

Lehet hogy mindegyik én vagyok?:D