Az áruházláncok parkolóinak kéretlen "vendégei" (beszélgetős fórum)

Szerintem egyébként az adott áruházlánc biztonsági őreinek kellene a parkolóból elküldeni a kéregetőket.

Nagyon sajnálom a lecsúszott embereket és a mélyszegénységben élőket:-(

Idióta vagy, ha így látatlanban teszed az agyadat, azt fingod sincsen, hogy én mit tudok és mit nem!

Különben is, én csak artmaminak irtam! Dilis!!!

Ez olyan lézerjanis volt, ugyehogy mindenki ennyit ér, amennyije van

pfffff

szókimondást akarsz?

A társadalom rém egyszerűen működik, a nem odaillő elemeket kiveti magából, aki a sodrásban bent marad vagy vissza tud mászni az tagja marad.

Sok lecsúszott embernek fel volt dobva a lehetőség hogy plkihalt falvakba beköltözhetnek, kaptak volna tyúkot, disznót vetőmagot és önellátásba kezdhettek volna. és tudod mi lett? nem éltek vele mert büdös lusta disznók!!

igen igen, remélem kerekedik a kis szemed, és azt is hogy egyszer te is megtapasztalod a kedves társadalom pöcegödrében élő férgek lehelletét a nyakadon ...

rohadna meg az összes... nekem a kutya se segített... de nem is rohantam segélyért, magam álltam talpra...

"Az a jó, hogy olyan könnyen dumál az, akinek szerencséje van és még van munkája… Igen sajnos szerencse kérdése is, nem csak szorgalomé…"

Egy nagy @zart szerencse kérdése. Kikérem magamnak! Tanulni és dolgozni kell, küzdeni, haladni előre. Ha úgy megy csak, akkor másodállással, éjjeli munkával, erőfeszítéssel és áldozatvállalással. Ja, hogy ez nehéz? Persze, kéregetni, meg elvenni a másét, az a legkönnyebb...

A sok liberális felfogású ember nem szokta szeretni, de attól még tény: a hajléktalanok 90 %-a önhibájából jutott oda, ahova. Azt nekem senki ne mondja, hogy valaki dolgozik, kapar becsülettel, beosztja a pénzét, fizeti a számláit, nem iszik, nem dohányzik, és mégis elveszíti a fedelet a feje fölül. Nem! Mindig kiderül, hogy volt valami gubanc: az illető vagy dolgozni nem szeretett, vagy a kocsmát jobban szerette, vagy képtelen volt emberi viszonyt ápolni a családtagjaival...

"Szeretem ezt az úri réteget aki az alja néphez még csak szólni sem szeret nehogy átragadjon rá is a nyomor nevű betegség!"

Erre csak egy idevágó mondást írnék le:

"Az nem szégyen, ha szegényen születsz, de az igen, ha szegényen is halsz meg..."

A nyomor az nem egy betegség, ami csak úgy megtörténik valakivel. Elég hosszú út vezet a "mélybe." A saját életéért pedig mindenki maga felelős!

Örülök, hogy pár sor után ilyen jól ismersz és tudod, hogy hogy élek.

Én nem mondtam azt sem, hogy mindenkinek adni kell, de ezt a vagyunk mi és vannak a nyomorultak hangulatot nem szeretem…

És részemről lezáram

Eleinte, mikor először találkoztunk ezzel a nehézsorsú emberek rétegével, szerintem mindenki adott.

Nem azért, mert neki sok volt, hanem először még szinte szégyellte magát az ember, hogy neki van mit enni, annak a másik szerencsétlennek viszont nem.

Szerintem senki nem sajnálta tőlük, egészen addig, míg kezdtek erőszakosak lenni és a kosz, meg a piaszag még nem is érdekelt senkit, segíteni akart, ha csak egy százas erejéig is.

Nálunk a családban természetes, hogy aki kinőtte a ruháját, vagy évek óta őrízgeti a szekrényében, azt visszük a valamelyik ezzel foglalkozó intézménynek. Ruhát, cipőt, edényt, bármit, szívesen fogadnak.

A férjemmel hol ennivalót, hol kifelé jövet már vittünk direkt étel, vagy néha pénzt, de nem járunk pénzzel, csak kártyával, így közöljük az utóbbi időben, nincs aprónk.

De mióta? Lehet máshol már meséltem. A Tsc parkolójában még nem hajtották el abban az időben ezeket az embereket, amikor odajön egy aránylag tiszta fiatal fiú, adtunk neki 100 forintot, majd valamiért követtem a szememmel, hát megy oda egy igen jól öltözött, kutyáva álló középkorú férfihez és adja át neki, aki rakta zsebre máris.

Nah, azóta nem adok senkinek, néha ugyan, ha van tartalék a bevásárló kocsihoz, odaadom, mert restellem,hogy nekem jut .

De már régóta egy érmével megyek, a TSC-ban vettem, így hiába kérnek, nem adok, mert megértik, nincs a kocsiban pénz.

Az már külön szerencse, hogy mostanában pénz nélküli ott a kocsi, de viszont a bevásárlók egy része, úgy hagyja ott a kocsit, nem érdekli zavar-e vele valakit,mint a huzat.

"Az a baj, hogy nincs annyi munkahely, amennyi munkát kereső ember."

Még egy kis idő, és még ennyi munkahely sem lesz! :((

Lesz még ennél lejjebb is... :(((

Összetettebb ez a téma, mint az adok-nem adok, elveim vannak vonal.

Sokan voltak/vannak munkanélküliek, de egészen más az otthontalanság, amikor nincs hová leülni, nincs hová bemenni, lefeküdni.

Igen sokan önhibájukból lettek hajlktalanok, és azt hiszem, ezt alig-alig lehet túlélni módosult tudatállapot, azaz kannásbor nélkül. Onnan felkapaszkodni, lakcím nélküliként muinkát találni tulajdonképpen lehetetlen- legalábbis ilyen tömegeknek! Mert persze, hall olyat az ember, hogy sikerült kilábalni, egyházi vagy alapítványi segítséggel, így-úgy, de ennyi ezer embernek ez nem út. Na, meg sokan már annyira beletespedtek, annyira belenyomorodtak ebbe az állapotba, hogy már szinte katatón állapotban élik túl a napokat.

Mi megéljük a napokat, ők meg túlélik.

Lehet hallani ilyen-olyan sorsokat, ez egy nagyon meredek lejtő, majdhogynem szakadék, innen nagyon gyors a lecsúszás!

Senkit sem mentek fel, néha én is adok, de annyiszor nem tudok, ahány az utamba kerül nap mint nap.

Több alkalommal inkább bevásároltam egy-egy gyermekét szorongató anyának, tejet, kenyeret, felvágottat, csokoládét, s csak hinni-remélni tudtam, hogy ők eszik meg s nem veszi el tőlük valami maffia vagy erőszakos apa.

Kellemetlen a bűz, ami árad belőlük, meg amit hagynak maguk után az aluljárókban, parkokban.

De mi a fenét csináljon?

Bennem nincs igazán megvetés, inkább sajnálom, hogy létezik a hajléktalanság, hogy létezik az, hogy nem tudnak segíteni ezeknek az embereknek.

Rengeteg a munkanélküli, küldik őket közmunkára - ez is csak amolyan alibi-foglalkoztatás, nem igazán valós "termelés", mi lenne, ha az összes hajléktalannak is kéne mé munkát adni!

Az a baj, hogy nincs annyi munkahely, amennyi munkát kereső ember.

Bár ennyire egyszerű lenne munkát találni mindenkinek. Sajnos nem elég erősen akarni.

Amíg egy feketemosogató állásra ami 70ezer nettót fizet, egy éjszaka alatt 150 jelentkező érkezik, addig nekem ne mondja senki, hogy nem kell szerencse is, és csak azok nem tudnak elhelyezkedni akik túl válogatósak.

Nem látunk bele mások életébe… ezért nem is lehet pálcát törni senki feje felett. De én továbbra is tartom, hogy ha lehetőség van, akkor kell segíteni egymásnak. Sokszor egy jó szó, vagy egy szem alma is elég..

Azért tegyünk már különbséget a kést nyomja a torkomhoz és a kéreget között. Évek óta napi szinten ott vásárolok és soha de soha nem volt agresszív vagy tolakodó senki sem, aki odajött. Inkább a szégyen és a megtörtség látszik az arcukon.

És Neked is csak addig van adózott pénzed meg kajád amíg munkád is. Ha az egyszere elfüstöl, akkor hidd el, hogy neked sem lesz ekkora mellényed. Nem kívánom ezt senkinek, bár néhány emberre ráférne pár nap valóság!

Részben igazad van,de részben nincs.Ugyanis amíg csak kéregetnek és nyugiban vannak,ha adsz nekik,akkor ok.De amikor rettegve megyek el mellettük,mert agresszívek és verekednek egyfolytában,az már nem oké.A Pólusnál folyamatos probléma a csőcselék viselkedése.És lehet kiakadni,de ezek már nem emberek,hanem állatok.Milyen már az,hogy beszaladok vásárolni és rettegve kell elmennem mellettük a sötétben,mert belém kötnek,nekem jönnek a teljes részeg valójukban.

Én sem kövér,sem sznob nem vagyok.Rohadtul nem vágyom arra,hogy egy kocsi hozza házhoz a kajámat,mert szerencsére van két lábam és még futni is gyorsan tudok.

De azért legyen már jogom nyugodtan vásárolni és nem a szarban,húgyban tocsogó,szétvert fejű,bebaszott csövesek között.

Nálunk a Tescónál megoldották,nincs 100-s a kocsiban igy nincs kéregetés.Az Aldinál a Cserepes sornál a román cigányok követelőznek,nem látja,hogy a csal

ádnak vásárolok.Egy hónapja a Tescónál a pakolás alatt csak az vettem észre,hogy egy koszos alkoholista duruzsol.Mondtam neki van akinek osszam a nyugdijam,de láthatta volna a gyerekülés is hátul bennt volt.De volt már,hogy buszra kért és nem akart eltünni,mondtam itt a telefon segítséget kérek a rendőrségtől.De az Árkád mellett is leszólítottak,hogy adjak 70 forintot buszra,mondtam itt fogom a kezét annak kell adnom.Mivel cipőt megyek neki venni,mert be kell segíteni az öregeknek.Tényleg az ember már nem mer bemenni a belvárosba,hogy zaklatják folyton a lecsúszott alkoholisták.

Az a jó, hogy olyan könnyen dumál az, akinek szerencséje van és még van munkája… Igen sajnos szerencse kérdése is, nem csak szorgalomé… Szeretem ezt az úri réteget aki az alja néphez még csak szólni sem szeret nehogy átragadjon rá is a nyomor nevű betegség!

De gondolom abba senki nem szeret belegondolni, hogy milyen az amikor üres a hűtő és hiába van nyitva non-stop az áruház, ha nincs egy zsemlére való forint sem.

És azt is megéretm, aki azt a nehezen összekunyerált pénzét inkább piára költi. Ti is arra költenétek, ha nem lenne hova hazamenni, vagy az is gondot okozna, hogy hova tudtok elmenni wc-re.

Én is szerencsés vagyok mert van hol laknom és van kajám a hűtőben, de ettől még kinézek a fejemből és látom ezeket a szerencsétlen embereket. És ha a kocsiért kapott 100-asból tud venni pár deci bort és egy fél órára jobb lesz a kedve, akkor nekem már megérte. Megmenteni nem lehet senkit, de apró dolgokban segíteni igen. De Ti jobb ha inkább tényleg házhoz rendelitek a kaját is, mert akkor még látni sem kell azt a sok undorító férget.

Nekem meg ennyivel kevesebb "értékes" behízott, honfitársamat kell kerülgetnem bevásárláskor. Így mindenki jól jár. És tényleg csak 300 HUF és kihozzák.

Én is gyűlölöm az ilyen kolduló, kéregető niemandokat. Takarodjon az összes, ahova akar, de ne a normális, tisztességes, dolgozó embert zaklassa.

És nem, nem adok. Nekem se ad senki, ha nincs pénzem, meg a családomnak se. Mindenki kaparja ki a magáét!