Az Anyarobotok működése (beszélgetős fórum)
Jaja!
lemaradtam :(
Bocsi:)
Fini fogyis sütik az adatlapomnál elérhetők :)
Nem sok, de jól jön, ha már az ember megörül egy kis nassért:)
A fogyókúrára gondolt, hogy a fini sütik miatt nincs benne kitartása:))
Bocs, hogy beleszóltam..
miért nincs kitartásod?
ezt most nem értem...
sütsz egy finomat és gyorsan elfogy :)
a legjobb dicséret szerintem.
No oda mi is járunk, meg az öcsém is, meg előbb-utóbb mindenki...
Jó döntés...
Tényleg elfoglalt anyukáknak való. Összekevered a hozzávalókat, belezuttyintod a tepsibe, és 45 perc múlva kész. Alul tészta, aztán egy nagyon jó vaniliás krém, a tetején egy hajszálvékony ropogós réteggel. Elvileg hidegen lenne jó...de forrón elfogyott:))
Az ilyenek miatt nincs kitartásom:))
Én is csak most kezdtem!:) A kitartásról majd két hónap múlva nyilatkoznék..
Ti így is gyönyörűek vagytok a csodás gyermekeiddel! Gratulálok hozzájuk!
Szia!
Küldtem egy kis szeretetett...
Sajnos nagyon hasonló a mi utunk...
És bár pszichológusig még nem jutottam el jó lenne időnként megküzdeni egy-két gonddal..
Sokat olvasok, most az ami leköti a figyelmem..
Nagyon szeretek rajzolni, de sajnos kevés időm és lehetőségem van rá...pedig az igazán el tud vinni a nyugalom a harmónia világába
Jah, nekem is azt kéne:DD
De most nem lehet, mert le szeretnék fogyni, a hosszútávú harmóniám érdekében.. Úgyhogy este 6után csak vizet iszom, az meg nem túl ínycsiklandozó!:S
Én most virágmagokat szortírozok, hogy semmit ne felejtsek el elültetni és a kertünk nyáron olyan legyen, mint egy virágos mező! Azt is csak a harmóniánk érdekében..:))
Én a harmóniám érdekében bevágtam 3 sütit:))
Apa alszik, gyerekek szintén, most pont jó:))
Várom a manókat, hátha behajtogatják éjjel a ruhákat.
Persze!:) Senki nem állítja az ellenkezőjét.
De ami rajtunk múlik, azt szerintem jó, ha megtesszük. Nem hiszem, hogy ha egy anya az otthonában rendszeresen szabadjára engedi a rossz érzéseit és hangulatait, vagy ahol a szülők rendszeresen egymásnak ugranak, az az otthon harmónikus tud maradni.. Saját tapasztalatból beszélek, mert én ilyen otthonban nőttem fel és pontosan tudom, mennyi defektet okozott ez a későbbi életemben! Márpedig a gyerekeknek harmóniára van szükségük az egészséges lelki fejlődéshez..:)
Én nem tudom, hogy lehet-e mindig hapynek lenni?:S
Szerintem azt is látniuk kell a gyerekeknek,hogy nem mindig minden rózsaszín, lehet rosszkedvűnek lenni, lehet veszekedni...és mindezt meg lehet oldani.
Ráadásul magunktól se várjuk el, hogy mindig tökéletesek legyünk, néha egyik szerepkör jobban megy, néha rosszabbul.
Ezt most fedeztem fel az egyik klubtársam hozzászólásában, és küldöm neked is szeretettel..
Talán ez segít, hogy másképp lásd magad és az életed:))
Kedves szurikáta,b-zs, és dinocska!
Nagyon drágák vagytok, hogy próbáltok segíteni, hogyan is gondolhatnátok, hogy bármiért is megharagszom. Az anyarobot dolog az már kínomban jött ki. Én nem kényszerből teszek semmit sem ami a családommal kapcsolatos, csak sokszor már annyira monoton és gépiesen ugyanolyanok a napok, és sokszor annyira fáradt vagyok. Nekem nincsenek és nem is voltak szabadnapjaim, nem tudok feltöltődni,még akkor sem amikor már nagyon kivagyok. De persze nem kell ezt senkinek sem bemutatni.
De a lényeg amit mondani akarok, az az hogy a legfontosabb valóban a saját magunkban lévő harmónia megteremtése, ha ez megvan akkor minden flottul megy.
A baj csak az, hogy ez nekem nem megy....
Nem tudok felülemelkedni a múlt dolgain, pedig vannak napok amikor egész jól vagyok, de aztán rám törnek a gyerekkori érzések és képes vagyok napokig rágódni egy régi dolgon. Ezalatt persze nem vagyok sem vidám, sem kiegyensúlyozott, amit persze a családom is érez.
Na ezért megyek holnap a pszihológushoz.
Köszi csajok a segítséget, igazán rendik vagytok.
pusza
Jaj ne vegyél már mindent olyan komolyan. Egy biztos, még abból nem lett baja senkinek, hogy hárman voltak tesók.. Ugyanis ez olyan, mint a gyertyalánghasonlat. Attól, hogy meggyújtasz egy másikat, az egyik nem lett kevesebb...
Viszont ma ezt sokan nem vállalják, amit én teljesen megértek... Egyébként a férjem nőtt úgy fel, mint ahogy Te... Tényleg gáz...
Nekünk foglalkoztak a lelkünkkel, csak talán nem jól... a fene se tudja. Anyám próbálkozott szegény, csak nem sikerült...
Szóval így ismeretlenül tényleg kár ebbe belemenni..
Az a lényeg, hogy kiegyensúlyozott legyél, meg boldog a gyerekeiddel.
Puszi
Ha nem gáz, hogy hozzászólok, csak segíteni szeretnék.
Nem kell tökéletes anyának és tökéletes feleségnek lenni, elég csak jó anyának és jó feleségnek lenni! (ezt nekem is úgy mondták, és nagyon igaz) A tökéletesség egy pillanatnyi állapot, az ember életében csak egy-egy pillanatra tökéletes. Ahhoz pedig, hogy ezt az állapotot hozza, nagyon sok energia kell, ami felemészti saját magát és felemészti a környezetét. A harmóniát kell megtalálni, az egyensúlyt, melyben Te is és családod is jól érzi magát, másnak, egy kívülállónak pedig nem számít a véleménye.
3 gyerek kérdése: Nekünk három van, és nagyon jó, hogy ötösben vagyunk. Nem leányálom, nagyon nehéz, soha nem voltam még ennyire fáradt és kimerült, de öröm rájuk nézni. A harmadik érkezése már nem viseli meg a legnagyobbat, mert tudja mire számíthat, hisz van tapasztalat, nálunk a középsőt viselte meg, de míg a lányomnál a "tesóféltékenység" hónapokig elhúzódott, a középső két hét alatt átlendült. A két nagyobbik imádja a legkisebbet és fordítva. Teljesen más három gyerekkel, mint kettővel. Állandóan váltják egymást, így az embernek se éjjele, se nappala.
A másik, hogy azt írtad, szeretnél egyformán időt szakítani mindegyikre. A gyerekek vannak annyira intelligensek, hogy tudják, a szülő mikor ér arra rá, hogy csak velük foglalkozzon, így beosztják egymás között, megtalálják azokat a kis időintervallumokat, amikor anya vagy apa csak velük foglalkozik. Azt, amit belőled esetleg "kevesebbet" kapnak, kárpótolja a testvér, és ez így normális. Szerintem az fontosabb, hogy tudjanak egymással játszani, mintsem mi szülők egész nap velük legyünk, hisz mi szülők nem a játszópajtásai vagyunk gyerekeinknek, hanem a szülei. És amikor mi már nem leszünk, ők testvérek még lesznek egymásnak, ezért is fontos, hogy a szülő hogyan alakítja a gyerekeik közötti kapcsolatot.
A gyermekkor pedig tényleg kihat a szülői mivoltunkra. Nem múzeumban lakunk, a ház azért van, hogy használjuk, nem kell mindent az élére állogatni, mert nem vagyunk tökéletesek és nem is szeretnénk azok lenni. Ezen tökéletességre törekvés nem más, mint a kifelé élés. Nálunk a gyerekek zsírkrétával firkálták össze a falat és 1,5 m magasságban mindenhol ott a kéznyomuk, és minden nap takarítok, vasalok, főzök, mosok. Na és? Nálunk télen is menő a homokozó..ők gyerekek és ilyenek a gyerekek, és nincs nálunk mindig csili-vili rend, mert ha az lenne, akkor már falra másztak volna tőlem. A férjem is azóta tud kibontakozni, alkotni, amióta elköltözött otthonról, mert náluk minden az élére van állítva és mindent az élére kell állítani, és ezt ki szereti??
Bár az idézeteim nem tetszenek, de lehet érdemes lenne még egyszer megnézned. Ezek az én életem mottói, a gyermeki létről, a gyerekkorról, a szülőkről, az egoról és nagyon sok minden másról szólnak. Én is sokáig bolyongtam, hogy megtaláljam, hol a helyem, míg ezekre az idézetekre rátaláltam, és sokat segítettek.
Remélem nem haragszol, hogy megosztottam Veled, haragba senkivel sem szeretnék lenni. Amit írtam nem bántásból írtam, csak ez az anyarobot nekem nem jött be, de ha ez rosszul esett, elnézést kérek érte!
Biztosan én fogalmaztam rosszul, de alaposan félreértettél. Nem baj a nem ate hibád, nem lehet 5 mondattal egy komplett gyerekkort bemutatni.
Rendes gyerek voltam, és rendesen neveltek fel, mindenem megvolt, bármit kérhettem, rend is volt nálunk mindíg, gyönyörű környezetben nőttem fel, és a dokihoz csipkés blúzban mentem, sőt szerettek is nagyon, csak a lelkemmel nem törődtek soha, és a mainapig sem. Gondolok itt arra, hogy elég érzékeny típus vagyok,de ha elsírtam magam mindíg azt mondta Anyu, hogy nem hisztizzek... Stb.Soha nem foglakoztak azzal, hogy mit érzek vagy, hogy mit gondolok. És ez ennyi év távlatából visszagondolva fontosabb lett volna mint a külföldi nyaralás, vagy a kocsi, vagy a drága ruhák...
Érted Kedves?
tudod, ez bonyolult egyébként, mert mikor az ember kamasz, akkor kicsit hiányzik neki, h ő is mobilt/számítógépet kapjon szülinapra, vagy ne kelljen osztozni egy szelet csokin is alkalmasint, de ezek sosem olyan erős érzések, h az embernek akár csak eszébe is jusson, h inkább élne kisebb családban...
mindenért kárpótolja az embert, h ott van körülötte ez a zárt burok, ha bajom van, mindig van, aki segít, vagy akár csak meghallgat, mindig van kivel hülyülni. persze nem biztos, hogy minden nagycsaládban ilyen szoros a kötelék, de én csak ezt ismerem.
Hűűű, de jó volt ezt olvasni.
Bár érdekes, mert Felnőttem (fiú) csak egy gyereket szeretne, és annak mindent meg akar adni, Kamasznak (fiú) tetszik a nagycsaládos lét, a többi még kérdőjel:))
Ezért is kérdeztem, hogyan élted meg, mi maradt benned, milyen felnőni nagycsaládban:)))
pedig sztem egyértelműen fogalmaztam az előbb is:) na sebaj!:)
én vagyok a legidősebb, a "nagytesó" :D
Tudom, hogy ez a definíció, én a saját véleményemet mondtam el:))
Én leszarom, amikor lesajnáló tekintettel néznek rám. A gyerekeim tisztán, divatosan járnak, van versenytáncosunk, sokat társasozunk, sokan ezt 1-2 gyerekkel is nehéznek találják.
Megyek átváltozom "robottá":)) Ebéd kész, olvastam egy inteligens krémesről, megsütöm:))