Az állatok szeretetéről (beszélgetős fórum)

Mi dolgod azzal, hogy milyen kép alakul ki az olvasóban? Az az író felelőssége.

Agyturkász vagy? Honnan tudod, hogy ki mire nem gondolt? :D

(Bele se merek gondolni, mi lenne, ha valakit szándékosan bántanál. :D)

Részben egyetértek azzal, hogy többnek és értékesebbnek tartod az állatokat, mint az embereket. Biztos, hogy amíg egyszer csalódik valaki állatokban (ha egyáltalán van ilyen), addig az emberekben 100-szor csalódhat. De a cicád, kutyusod nem fog teát főzni, ha leesel a lábadról.

Az is igaz, hogy nagyon lehet és kell szeretni az állatokat, csak nem kéne átesni a ló túlsó oldalára.

Ne rajtam kérd számon, nem én használtam az abnormális szót.

Sőt, engem ugyancsak kiakaszt, ha emberek arról érdeklődnek, hogy az, ahogyan a szomszéd, a sógornő, az anyós, a barátnő él, eszik, nevel, öltözködik, gondolkodik, mennyire normális.

Ki dönti el, mi a normális? Ami nekem az, a másiknak elképzelhetetlen. És fordítva.

Ameddig konkrétan nem bántunk vele másokat, mi döntjük el, mi a normális minekünk.

Én itt csak arra hívtam fel a figyelmedet, hogy az állatok világa közel sem annyira ideális, ahogyan leírtad. Ez az egy dolog volt, ami zavart a cikkedben.

Nekem családom van, elég népes baráti köröm, mégis családtagként szeretem az állataimat. Köze nincs ennek az emberekkel való kapcsolatomhoz.

Viszont fordult már elő, hogy ismerős bejött a házamba, hellyel kínáltam, ő meg odafordult a fotelben heverésző macskához, és azt mondta: "te most kimész."

Én meg közöltem vele, hogy a macska nem megy ki, ő itt lakik, ez az ő otthona. Lenyelte, bár fura fejet vágott.:)

Nem volt szándékomban megbántani. Ha az abnormális szó akasztott ki, akkor használjuk a fanatikust (te is így írtad le a cikkben).

Senki nem gondolt itt a nagymamádra, főleg nem arra, hogy a véleményével, amit a cikkedről ír, még őt is megsértheti.

Azokról a mondataidról van itt szó, amivel az állatokhoz való kapcsolatodat az emberi kapcsolatok fölé emelted. és nem egy ilyen "kinyilatkoztatásod" szerepel a cikkben.

Szerinted milyen kép alakul ki az olvasóban?

Hát, én nem írok cikkeket.:) Ha írnék, akkor azt 1001x is átolvasnám mielőtt közszemlére adnám, és viselném a bírálatot.

Máskor fogalmazd meg a mondanivalódat úgy, hogy az ne legyen félreérthető!

A véleményem pedig nem változik. Nekem a korábban leírtak "jöttek át" a cikket elolvasva.

nézd,én bírom a kritikát,de az abnormális jelzőt kissé durvának találtam,ennyi....nem érzem azt ,hogy akár én,és Főleg bármelyik családtagom aki hasonlóan érzett az állatok iránt ,mint én,abnormális lenne ill lett volna,akkor meg végképp kinyílik a bicska a zsebemben,mikor megboldogult nagymamámat illeti vki ilyen jelzővel,akinek mindene az unokája voltam/én/,meg a lánya,vagyis anyám,aki semmit nem adott neki vissza abból a határtalan szeretetből,amit kapott,mert sajnos igy volt,bár hagyjuk, ez itt tényleg nem téma...arról már nem tehetett szegény,h viszonylag fiatalon súlyos beteg lett,lebénult,és már nem tudta vállalni egy 8 éves kislánnyal járó felelősséget,meg h neveljen...konkrétan igaz h nem szidta itt senki,de ha engem ilyen jelzővel illetnek itt,akkor öt is,mert tőle örököltem az összes belső tulajdonságomat ,mintha csak ő szült volna,ezért érzékenyen érint ez az általánosítás.hogy aki az állatokat ilyen mértékben szereti az nem szeret senki mást ,meg sz*r minden kapcsolata,NEM,az én nagymamámé végképp nem volt az,mert mindig csak a jót adta mindenkinek és mindig mindenkit szeretett és őt is zserette a környezete,szomorú hogy pont azok nem becsülték meg,akik a legközelebb álltak hozzá,vér szerint legalábbis.

Az előtted szóló pedig nagyon is igazat irt,minden elismerésem érte!!

attól még h szeretem az állaotmat v imádom,nem veszek el szeretetet mástol,nem jelenti azt h ha egyszer gyerekem lesz,a macskát fogom jobban szeretni nála,de még csak azt se jelenti,hogy nincs olyan ember akit szeretnék v szeretni tudnék,a szeretetemet nem kell megosztanom, ,mert azt nem lehet ,jut belőle,ha van elég!!!ha nincs vkiben szeretet meg úgy sincs.....azt,hogy jobban becsülöm az állatok, mint az embereket,teljesen általánosságban irtam,mert úgy érzem,közel nincs bennük annyi gonoszság mint bennünk,sajnos...persze tisztelet a kivételnek.Elég ha csak arra gondolunk,mit művelnek egyesek az állatokkal,állatkinzás bántalmazás,stb stb,ne feledjük ,hogy kiszolgáltatott lények ,védtelenek,nem úgy,mint mi akik többnyire meg tudjuk védeni magunkat,és roppant szomorú,hogy az ember visszaél a hatalmával,erejével....ezt egy gyermekkel szemben is undorítónak és roppant fájónak tartom,aki képes egy védtelen,ártatlan,szeretetre vágyó ,kiszolgáltatott lényt bántani ,akár gyermeket ,akár állatot ,az a szememben a nullánál is kevesebb!!!!!!!!!!!!

Itt a pont.

Nálam a cicc teljes jogú családtag. Az igényei és az érdekei pont annyit nyomnak a latba, mint a többi családtagé. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy válogatni kelljen, ki a fontosabb.

Mindig az a fontosabb, akinek akkor és ott, nagyobb szüksége van a segítségre. Legyen az állat vagy ember.

Nézd, ez egy olyan mondat, ami kipattintja a vitát.

Mert azért az állattartók többsége érti miről írsz, de aki ezt így kategórikusan kijelenti, ott már nem néhányan berzenkednek.

Nem gondolom azt, hogy az állatok jobbak az embereknél. Nem szeretem úgy összességében jobban az állatokat, mint az embereket.

De a saját állatomat jobban szeretem, mint az emberek többségét. A családtagjaimat jobban szeretem, mint az idegeneket. Mint mindenki. A macskám családtag, nyilván fontosabb nekem, mint a szomszéd Pistike.

Egy plasztikusabb példa...ha égne a ház, nem valószínű, hogy bemennék a szomszéd gyerekért. Nem vagyok egy hős. De alighanem kockáztatnám az életem a saját állatomért.

ja persze hát velem van a baj,az emberi kapcsolataim egy sz*rok,mert imádom az állatokat

csak a cikkben arról is szó van,hogy már egész kicsi gyerekként rajongtam értük,és egy kisgyerek még nem csalódott annyit az emberekben,hogy rá lehessen fogni,azért imádja annyira ABNORMÁLISAN az állatokat,mert már annyi emberben csalódott meg az emberi kapcsolatai nullák,hallod ,te is inkább gondolkodnál ,mielőtt írsz,okosabb lennél....

valóban egy kedves, szerető kisállattal zökkenőmentesebb és kellemesebb a kapcsolat, mint egy kritizáló veszekedős anyával vagy egy neveletlen gyerekkel. De családtagjainkat nem mi válogatjuk meg

és természestes, hogy ragaszkodunk egymáshoz, ahogy az Abigelben mondta a Vitai, egy dolog biztos a vilagon, hogy szeretjuk egymast.

Szerintem Piroska52 helyén kezeli az állatbarátságot.

Annak vannak az emberi kapcsolatokkal problémái, aki értékesebbnek titulálja az állatokkal való kapcsolatát.

Gyermekkoromban volt kutyám, de nem szerettem jobban, mint a testvéreimet, szüleimet, barátaimat.

Volt macskám is, de jobban kedvelte az exemet, engem pedig a lakáshoz kötött volna, nem tudtam volna utazni, így vele együtt költözött.

Az utóbbi években gyakran gondolok arra, hogy befogadok egy kutyát, de nem tudnék neki időt biztosítani az életemből. Így egyelőre nem lesz.

A cikk nekem elmondja, hogy az írója abnormális módon ragaszkodik a macskájához, az állatokhoz.

Elgondolkodtató... Vajon eddigi élete során nem volt olyan emberi kapcsolata, amely felülmúlta volna ezt az állati szeretetet?

Ha másoknak vannak ilyen emberi kapcsolatai, neki miért nem?

Jah, egy emberi kapcsolatban visszabeszélnek, vitatkoznak, esetleg ideig-óráig még haragban is vannak. Csakhogy az egy valós tükör, azzal szembenézni kényelmetlen.

A macska meg mindig otthon van, bújik, mert nincs más társasága, és a gazdájától kapja a kaját.

Kedves Miss Angel!

Olvastam a cikkedet és szívemből írtál! Bár nekem kutyusom van,de rajongásik Szeretjük egymást! Soha nem mondanék le róla!!! Olvastam a hozzászólásokat (is) és sajnálattal látom,hogy páran nem látják a cikked mondandóját! :(

Jól csak a szívével lát az ember....

Ui: a kutyámon kívül még van jó pár ember is,akiért rajongok és soha nem, mondanék le róluk :)mellesleg ;)

...és nem csak más állatokat vadásznak le, de saját fajtársuknak is nekiesnek és pl. halálra marják egymást a kutyák, vagy az oroszlán megöli a kis oroszlánt, ha az nem az ő kölyke.

Az önzőség nem csak embertől való dolog.