Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Az a vékony vonal fórum

Az a vékony vonal (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Az a vékony vonal

2012. nov. 17. 16:10
Azt hiszem a legjobb, nekem passzoló tanácsot én adhatom magamnak.
24. Beditke (válaszként erre: 23. - Ejmi)
2012. nov. 5. 11:22
Igen, gyakran nagyon vékony a szál, ami még visszahúz, ami még menthető. Azt mindig, vagy lagalábbis gyakran tudjuk, ki volt a hibá, mitől romlott el a kapcsolatunk. Mert mindig a "másik" colt a hibásabb. Pedig... Szóval, a kérdés leginkább az, KELL-e még neked ez a kapcsolat! Márpedig, ha minden klappolt egy jó ideig, akkor van értelme harcolni érte. Szerintem, érdemes segítséget is kérni, akár könyv formájában, hiszen olyan sok jó szakember elemzi a párkapcsolatokat. Nagyon jók a keresztény pszichológus szerzőtől eredő kötetetek, mert gyakran rávilágítanak a lényegre. De hasonlóan érdemes a Hódítsd vissza a szerelmed című kiadványt is elolvasni. Nekem sokat mondott, sokat segített! Nem érdemes magadban rgódni, kínlódni, és még kevésbé éri meg a barátoktól, haveroktól segítséget kérni, mert azok gyakran -- éppen valamiféle irigységtől vezérelve -- az ellenkezőjét tanácsolják annak, ami neked jó. Higgyétek el! Velem ez is megtörtént. Éppen a legjobbnak hitt barátnőm beszélt rá arra, hagyjam el őt, aztán kiderült, felhívta az én kedvesemet "vígazstalni". Na erre varrjatok gombot! Hát ezért mondom, a legjobb tanácsadó a kívülálló, plánem ha szakember!
23. ejmi (válaszként erre: 19. - Müller Kata)
2012. okt. 31. 18:01

Mennyi okosságot írhatnék. Hm...

Kérdések vannak, néha válaszok is, de el tudjuk fogadni ?

Szerintem nem szabad ennyit agyalni ám :)

Fogadd el először magad, oszt fogadd el a másikat !

Tudod! Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

22. ejmi
2012. okt. 31. 17:58

Egy pasit ugyan úgy nem tudunk megérteni, mint ahogy ők sem értenek bennünk !!!!!

Itt a bajok okozója :)

2012. okt. 28. 18:35
Ha valamennyire ismered magad,akkor legyél igênyes,hidd el találni fogsz olyan ffit,aki beleillik az elképzeléseidbe.Én már elvâltam egyszer 2gyerekkel és így is igényes maradtam.Nem kellett az első ffi,akinek kellettünk,pedig volt,aki a tenyerén hordozott volna.De vártam aszerelemre és arra,h a nagy Ő olyan legyen,amilyen én is vok nőben.Meglett és örülök,h így döntöttem.Vállaltam mindig,mindent,azt,h milyen vok és elvártam,h amásik is legyen őszinte.Már senki kedvéért nem szépítettem a jellememen és nem játszottam el,h mindigcsak adok,mert ebbe gyorsan beleszoknak,utána elvárják,hcsak te güriz,még akapcsolatotokért is.Ha vki nem olyan,mint szeretnéd,lépj tovább.Kellenek kompromisszumok,de csak apróságokban és mindkét részről.Ha tényleg szeret,akkor ő is képes lesz rá Érted,h boldognak lásson.
20. Müller Kata (válaszként erre: 9. - 7a1c4d35f1)
2012. okt. 28. 18:02
Ennek az útnak a keresése az "életem". A cél. Szerintem.
19. Müller Kata (válaszként erre: 5. - 85a4a01a64)
2012. okt. 28. 17:58
A kapcsolatnak vége. De azt hiszem, ezek a kérdésekkel egy másikban is előjöhetnek. Nekem mindig nagyon sok kérdésem van. Főleg magamfelé ;)
18. Krisz42 (válaszként erre: 15. - Blackpgm)
2012. okt. 25. 09:58
Nem igaz,h nem változunk,vagy hogy csak addig,ameddig muszàj.Sok embert láttam változni,én is változtam,mert az értékrendünk is valtozik,máshogy látunk dolgokat és igen,a körülmények is rákényszeríthetnek,de nem biztos,h ha megszünik a kényszer,akkor visszatèrünk ahhoz,amilyenek először voltunk.
2012. okt. 25. 08:03
Soha nem akartam megváltozni és a férjem sem akart soha megváltoztatni. Elfogadott olyannak amilyen vagyok. Egy tüskés mini sárkány. Azután múltak a hónapok és az évek és magamtól változtam, de úgy hogy én nem érzem, hogy változtam volna. Csak akkor eszmélek rá, amikor mondja, hogy pár éve ezt még másként reagáltam volna le.
2012. okt. 24. 23:50

Még egy gondolat.

Ha kompromisszumot kötünk soha ne hangoztassuk,milyen kegyet gyakoroltunk, mert nagyon megalázó lehet a másik számára.A kinyílvánítás, hogy nem miatta adtuk be a derekunkat, hanem magunknak akartuk bebizonyítani, milyen jó fejek vagyunk. És most csókold meg ezért a kegyért a kezemet. cupp-cupp.

2012. okt. 24. 23:42

Nagyon érdekes és értékes gondolatok!!! Úgy érzem a cikk írója a bennem motoszkáló kérdéseket, kételyeket vetette papírra.


Azon érdemes elgondolkodni, honnan vesszük általában a bátorságot, hogy valakit elkezdjünk "nevelgetni" csúnyábban "idomítani" és megpróbáljuk a saját értékrendünkbe beletoszakodni, mert úgy gondoljuk, ez neki jó? Egy fenét!! Csak és kizárólag magunk miatt alakítgatunk bárkit. De úgy már nem az igazi, mert valóban unalmas, kiszámítható ember válik a másikból. És irány a hajcsavaros, sörszagú langyos posvány. A vékony vonalat mindenkinek magának kell megtalálni. Ha túlságosan sokszor lépjük át, akkor baj van és tényleg lépni kell. Kifele.

Mert hiába is érezzük, képesek vagyunk változni. Nem igaz!!! Az alapokon nem lehet változtatni. Csak a környezethez igazodunk és csak annyi időre, ameddig muszáj. De ez egyáltalán nem baj!!! Miért kellene mindenkihez egyformán viszonyulni? Még ugyanabban az emberi játszmában (szituációban) is másképpen szerepelünk, ha kicseréljük a szereplőket. A kapcsolatokat arra kell használni, amire a legmegfelelőbbek.

2012. okt. 24. 22:39
Érték ez a cikk, köszönöm
13. cel
2012. okt. 24. 21:23

"Mi garantálja, hogy ő is úgy gondolja, változni kell az adott dologban."


Semmi nem garantálja és a "kaszton belülről" választás is tartogat veszélyeket, mert a kaszthoz tartozás csak egy szegmense az emberi viselkedésnek, modornak.


Való igaz, hogy saját magunkat minősít egy kapcsolat és ezzel nincs is semmi baj, mind addig, amíg nem engedünk a környezetünk befolyásának. Mert lehet, hogy én toleránsabb vagyok bárkinél, más megvilágításban látom a dolgokat, az ami másnál már kiveri a biztosítékot, nekem nem okoz gondot, mert én így vagyok összerakva és az egóm sem ül a vállamra csacsogni, de a környeztem lépten -nyomon kifejezi rosszallását, nem tetszését, az már gond lehet, összezavarodhatunk, megingathat saját magunkba és párunkba vetett hitünkben is.


Amennyiben nem zavar be külső ráhatás, úgy az egyéni tűrőképesség, neveltetés, stb. fog jelezni, hogy mikor kell meghúzni azt a bizonyos határt és mondani, állj és ne tovább!

2012. okt. 24. 21:19
Köszönöm a jeleket és az olvasást. Összekapom magam és elolvasok mindenkit. Szép estét!
2012. okt. 24. 15:58

Számomra is épp időszerű...


Nehéz ügy. Tiszta, érdek nélküli emberrel beszéltem ma meg egy nagyon nehéz problémát, az képes segíteni ilyenkor - nekem legalábbis...


Szerintem az határozza meg, hol az a vonal, hogy mennyire fáj valami, mekkora áldozatot jelent. Az ember alap dolgokból nem adhat le. az alaptermészetét nem faraghatja meg. De vannak szituk, mikor kicsit fáj, sőt, most nagyon, de szeretve elfogadok egy szitut, mert nem mindennapos eset. Ha minden napos lenne, itthagynám! :(

2012. okt. 24. 14:22

Tetszett a cikk nagyon és én is úgy gondolom, hogy kell a kompromisszum azonban végletekig nem lehet alkudni a másik kedvére és ezt nehéz észrevenni és van, hogy évek kellenek hozzá, mire jön a keserű felismerés, hogy bizony egyik fél tesz csak bele a kapcsolatba és a másik pedig elvan mint a befőtt.

Szerintem ez a legnehezebb, felismerni és lépni tovább. Ugyanis sokszor nem csak a magunk idejét vesszük el a máshol mással való boldogságtól, hanem attól is akitől reméljük, hogy változik a kedvünkért.


Alapjáraton, ha egy ember nem nyeri el a tetszésünket, jobb nem is elkezdeni azt a kapcsolatot. Sok-sok éves kapcsolatok után nekem már ez a véleményem és ha időben visszamehetnék, akkor ma már okosabban alkudnék azaz nem is alkudnék:-) Gratula a cikkhez! Nekem nagyon tetszett!!!

2012. okt. 24. 14:16
Ott kezdődik az ego lejjebb adása, hogy tiszteletben tartjuk azt is, ami a másiknak fontos, nem csak állandóan azt nézzük, hogy nekünk mi a jó. Egy kapcsolat tele van kompromisszumokkal. Nem azt mondom, hogy meg kell alázkodni, de ha kell engedni kell, ha kell ki kell állni a magunk igazáért. De valahogy meg kell találni azt az arany középutat. Ehhez kell a másik is.
8. Krisz42 (válaszként erre: 5. - 85a4a01a64)
2012. okt. 24. 12:04
Szerintem nem igaz,h más a pasik értékrendje,vagy ha igen,akkor olyat kell keresni,akinek nem.Én is tapasztaltam néha,h azt,h pénzen megvesz mindent,azt betudja a törődésnek és vmelyikkel meg kell értetni,h az odafigyelés,másikra szánt idő fontosabb,mint a pénzen vett dolgok,de nem mindegyik ilyen.Nem biztos,h a cikkíró a problémás kapcsolata miatt írta a cikket.Nekem is volt,h sok mindenen elgondolkoztam,ha olyan könyvet,cikket olvastam,ami gondolgozásra késztetett,vagy a dolgok átértékelésére.
7. Krisz42 (válaszként erre: 1. - Müller Kata)
2012. okt. 24. 11:54
Soha nem szabad a másikért változni,mert az nem lesz tartós és öszinte se.Néha igenis tudom mi a rossz és én is képes vok rosszat tenni,ha azzal vmi még rosszabbat előzök meg.Bár azt mondják nem a mi dolgunk ítélkezni,én képes lennék megölni vkit,ha tudom,h ő egy sorozatgyilkos,vagy kiskorúakat bántalmaz szexuálisan.Nem biztos,h rendőrkézre adnám,ill. akkor nem,ha nem kellene 3kiskorú gyereket felnevelnem,mert később kiengedik.Persze ez drasztikus példa,de ha vkinek olyan tulajdonságát szeretnénk megváltoztatni,ami azért rossz-szerintünk-,mert másoknak pl.lelki sérülést okoz ok nélkül,akkor szerinte az hiába nem rossz tulajdonság,még sem elfogadható.Nagyon jó példa erre,ha valaki szereti a máikat,de emiatt korlátozza,kalitkában tartja,nem engedi szabadon dönteni,pedig csak félti,de így tönkreteszi a másikat.Az nem lehet mentség a negatív viselkedésre,h szeretetből teszi.Ha vki igazán szeret valakit,akkor engedi szabadon dönteni és úgy szereti,ahogy a másiknak is jò.Mindenki képes változni,de fiatalon könnyebb és inkább azt kell nézni,tényleg jobb lesz-e utána.Igen,néha beleszólnak a társadalmi elvárások,de csak akkor,ha mindketten ilyen típusú emberek.Egy magasabb érzelmi intelligenciával rendelkező ember el tudja dönteni mi az,ami fontos,mit lehet közösen elintézni,mi ésszerűbb vagy fontos-e,h vmi az legyen-e egyáltalán.
6. 85a4a01a64 (válaszként erre: 5. - 85a4a01a64)
2012. okt. 24. 10:38
*kérésnek= kérdésnek
2012. okt. 24. 10:37

Figyelj, itt annyi kérdésed van, hogy ezek szerint ez a kapcsolat amiben vagy nem egy "egyszerű futam".

Ennyi kérésnek "nem szabadna" lenni.

Ha alap dolgok nem egyértelműek akkor nem tudom van e értelem az egésznek.

Persze, hogy mindenkinek más az értékrend, más a fontos. Különösen a pasiknál. Ami egy nőnek fontos az nekik általában nem és ez nem a szeretetlenség jele csak egyszerűen "nem érdekli" őket.

Nem tudom Te, hogy élsz, de ez túl sok kérdés ahhoz, hogy ne legyen a kapcsolatban valami gikszer. Lehet egy őszinte beszélgetés sokat segítene. De nem csak kerülgetve a forró kásást, hanem tényleg megbeszélni, hogy ki, hogy gondolja a folytatást.


(komolyan másnak annyira okosan tudok tanácsot adni:)

4. nicole. (válaszként erre: 1. - Müller Kata)
2012. okt. 24. 10:20
ez nagyon nem egyszerű :(
2012. okt. 24. 10:16

Elgondolkodtató a cikk... Én pont most élem át ezt az érzést. Én soha sem akartam megváltoztatni a férjem,elfogadtam olyannak,amilyen,mégis elhagyott,kilépett a kapcsolatunkból.

De tudom,hogy nem velem van a gond,az ő egoja,személyisége,lelke...

Minden kapcsolatban fontos a kompromisszum...

Mert senki sem tökéletes. de ha már elköteleztük magunkat vki mellett,akkor a hibáival együtt szeretjük.

2012. okt. 24. 09:26

Jó cikk.Tényleg nem egyszerű elfogadni dolgokat,de ha fontos a másik,akkor odaállunk elé,és elmondjuk ami jó és ami nem jó.Ne hagyjuk,hogy a ki nem mondott szavak őrlődjenek bennünk.Ne hagyjuk,hogy a kommunikáció hiánya miatt laposodjon el egy kapcsolat.Szerintem észre lehet venni,ha nem is egyből,akkor bizonyos idő után,hogy ki az aki jót akar nekünk és ki az aki nem.

Van, akiért érdemes változni,és ha fontos az illető,akkor legtöbbször mondani sem kell azt hogy miben,mert önmagunkért és a másikért képesek vagyunk változni.

2012. okt. 24. 09:08
Egy kapcsolat engem minősít, elsősorban. Az hogy mit nézek el, min tudok átsiklani, milyen kompromisszumokat vagyok hajlandó megkötni, magammal, mi az, ami elfogadhatatlan, miért üvöltök, mind-mind a saját képem visszatükröződése.

Ugrás a teljes cikkre: Az a vékony vonal

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook