Asztali szabályok gyerekkorban (beszélgetés)

nagy kajanal nalam colt egy hely, ahonnan konnyrn etmentem szervirozni. majdnem 10 eve. amugy mindenki csak leul. nalunk nincs egy hierarchikus sema.

altalaban a partner partner melle, en csak annyival szoktal felrugni, hogy a konyhaban kozeleben, mert altalaban fozok, es tudom mit szolgalok fel.

fura azt hinni, hogy valakinek az ulesrend fontos.

nalunk cak megszokas volt, es ahogy atrendeztuk a lakast, az is mas volt. vagy hogy ki van otthon.

a csokik nalunk egy szekrenyben voltak, amit nem nyitogattunk a noveremmel es az ocsemmel. kesobb mashol laktunk, mas szabalyokkal. De a hugom igazan stortos lett. 2-3 alkalommal rudtancol egy heten. Szerintem a comjaval szet tudna roppanta egy csipot, es vallban is szelesebb, mint en. Otthon is gyakorolt, es szerintem a pasija nem banja.

Emlékeim szerint nálunk nem voltak szabályok.

Mindenkinek megvolt a helye az asztalnál is.

Arra viszont jól emlékszem, hogy ebéd előtt egy rövid imát mondtunk.

Aki ételt, italt adott,

annak neve legyen áldott!

Ámen.

Ezután kezdhettük el az étkezést.

Nem volt a házban halkés(, pedig rendszeresen ettünk halat).

Azóta se használom.

Nem is hiányzik.

Nem voltak szigorú szabályok.

Az asztalnál megvolt, hogy a családból ki hol ül, de ez nem szabály volt, egyszerűen így alakult, mindenkinek így volt komfortos. Mindig reggeliztünk, és mindig együtt. (Tanárok voltak a szüleim, egyidőben indult a napunk)

Anyu mindig főzött ebédet, nem voltunk menzások. Előre megfőzte, mert ugye délelőtt általában dolgozott, és akkor melegítettük, mikor haza értünk.

Ha valamit nem szerettünk, akkor abból nem kellett enni.

Olyan "szabály" volt még, hogyha volt sütemény otthon, amit ő sütött, akkor előbb azt kellett megenni, mielőtt a (z általában ünnepekre ajándékba kapott) csoki készletre rászabadultunk volna, mondván a süti nem áll el addig mint a csoki.

a volt pasim anyja furcsa. 2-3 nap utan kidobta mikor nyaralni volt.

atjott jozzank.

mar nem is vagyunk egyutt, de maradt a csalad resze. ha ugy eszne, mint egy duszno, is maradhatna, de szerencsere kessel-villalal.

nalunk nem kellett letolni a torknkon semmit ami nem esett jol, de a konyokles, lab himbalas ki volt zarva.

es meg egy dolog volt: barki lehetett vendeg. es ha felbukkant barki, az ott is maradt, mint vendeg.

de rossz...kulturqltan kellett enni?

en koszonomot is mondok az asztalnal mielott felallok. nem bogok le egy tarsasagban, ha eszunk, hanem jol neveltbek mondanak.

Ne szabad átnyúlni más tányérja felett. Ha valami ott van, akkor szépen el kell kérni.

Addig nem szabad felkelni az asztaltól, amíg mindenki be nem fejezte az ebédet.

Az ebéd végén meg kell köszönni az ételt annak, aki készítette.

Ebéd közben szabad beszélgetni, de semmilyen gusztustalan vagy illetlen témát nem szabad felhozni ilyenkor.

Általában déli 12-kor volt ebéd.

Megszokott helyünk volt, de az asztalfőn mindig apám ült ebédnél. Azt ettük amitkaptunk, ha nem szerettük akkor sem volt más. Aki nem evett éhes maradt, legfeljebb később kérhetett zsíros kenyeret.

Amit nem szerettem, nálunk nem volt dupla tányér. Kétféle általában vasárnap volt, ha elfogyott a tányérból a leves abba került bele a második fogás. Vasárnap többnyire húslves után a főtt krumpli és rántott hús.

Magyar ember evés közben nem beszél - tartotta a mondás.... Pedig szerintem a magyarok beszélnek evés közben.

És valóban, szereted, nem szereted, nem kapsz mást - ez volt, és be is tartották. Ha fél 7 volt a vacsora időpontja, fél 7-re mindenkinek ott kellett lenni.

Mikor gyerek voltam, főleg nagymamám volt szigorú az asztalnál. Egy falat sem maradhatott a tányéron. A könyököm nem rakhattam fel. Nem csámcsoghattam, nem ehettem kézzel. Nem volt olyan, hogy nem szeretek valamit, amit elém tettek, az volt a választék. Nem lóbálhattam a lábam az asztal alatt, azért is rám szóltak. Ennyi jutott eszembe,

Ti hogy emlékeztek a ti gyerekkorotokból? Milyen asztali vagy étkezési szabályok voltak?