Apám és én (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Apám és én
Nem tudom hány éves vagy, de lehet, hogy nem is számít, hisz megélt életünk nem éveink számával egyenesen arányos.Téves az az elképzelés, hogy életünket, küdarcainkat kizárólag másnak köszönhetjük. Ez csak egy ideig működik. Amikor ezt felismered, tied lesz a felelőség. Meg kell hoznod életed legnehezebb döntését, állj a magad lábára ! Kegyetlen dolog, mert csak akkor sikerülhet, ha nem vgy tekintettel az apádra, ha soha nem hallod meg a parancsait, később a panaszai, ha nem teszed magad felelőssé, az Ő élete miatt. Írod, hogy van testvéred. Együtt nem sikerülne könnyíebben? Nagyon gondolod át, a hogyant és ne várj sokat. Az idő huzás nem oldja meg a problémádat. Sikert és szerencsét, kicsit boldogabb életet kívánok Neked.
Felnőtt ember vagy. Nem töltheted azzal az életedet, hogy megváltoztass egy olyan embert, aki ezt nem akarja. Viszont van tennivalód saját magaddal szemben: a gyermekkori 'sérelmeidet' feldolgozni, hogy Te majd jó és szerető apja legyél születendő gyermekeidnek.
Nagyon sajnálom, hogy így kellett felnőnöd.
Viszont úgy látom, hogy az életedért a felelősséget teljesen az apádra hárítod, amiben nyilván része van, és nagyon nehéz ezen túllépni, de mindenképpen túl kell.
Nem tudom, mennyi idős vagy, de lépj le Te.
Elindulsz a magad útján, és meglátod menni fog. Nem mondhatod egész életedben, hogy azért vagyok "sikertelen",mert az apám így meg úgy viselkedett.
Gondolom megtettél mindent, amivel apádon segíteni lehetett volna, ha nem sikerül, ez az ő döntése. Ha magától nem akarja abbahagyni, senkiért nem fogja.
Indulj el külön úton, éld a saját életedet, és légy boldog, ezt kívánom!
Sajnos az ő döntése, hogy iszik. ÉS azért, mert szereti. Az én apám is ezt tette/teszi. Nekem nélkülöznöm kellett apámat gyerekkoromban, mert üzletkötőként is alig volt otthon, ha pedig otthon volt, akkor folyton a kocsmában ült. De már nem akarom megváltoztatni. Mert bár sok sebet okozott gyerekkoromban, de ma már tudom, hogy nem miattunk vagy anyám miatt tette, hanem azért, mert így döntött. És te nem tehetsz semmit, és nem is kell tenned. A "sikertelenségedhez" neki nincs köze, bármennyire is úgy gondolod, hidd el, jót akarok, én is átéltem. Amiről úgy gondolod, hogy meg kell adnod neki, add meg, de hagyd ki a döntéseidből, TÖRŐDJ MAGADDAL!!!!Senki sem fog helyetted törődni veled, ő a legkevésbé sem, akitől pedig várod. Magaddal törődj!!! Ez nem önzés, hanem a legjobb döntés ebben a helyzetben. Nekem is akkor változott meg a hozzáállásom, amikor így döntöttem. Nem vagy és nem leszel oka a helyzetének!!!
Szia! Az én apám is alkoholista.Sokáig próbáltam rávenni, hogy ne igyon, ne a haverok legyenek fontosak hanem mi a családja.Semmit nem változott, sokáig megkeserítette az életem és mai napig rányomja bélyegét alkoholizmusa az életemre.Félek, hogy a párom is inni fog, pedig aztán Ő nem az a típus, mindene a családja nagyon szeret minket.Az életemben egy jó döntésem volt az, hogy elköltöztem otthonról és új életet kezdtem.Ma már nem érdekel mit csinál az apám, boldog vagyok az én kis családommal.Mai napig tartom a kapcsolatot az apámmal, de nem a világ legjobb kapcsolata ez.Nehéz lesz talpra állnod, de ne azt várt, hogy Ő elismerje a Te tehetséged, mert nem fogja ezt a saját bőrömön tapasztaltam.Az én apám egyszer nem mondta, hogy büszke rám és arra amit elértem, de ma már nem érdekel.Fel a fejjel!!!
Szia!Egy közeli barátunk is így csinálta,16évesen,anno.Ott hagyta a szüleit anno,és most is ezt tenné.Nem várta meg,hogy elkeseredettségében,a tehetetlenség állapota miatt még Ő maga is az italhoz nyúljon.Elment dolgozni,messzire,és szállást is kapott,jó fizetést,ezzel egzisztenciát tudott az évek alatt kialakítania maga körül.Lépésről-lépésre.Talpra állt,nehéz volt,de most mindenki büszke rá.Gondoskodó család Apa lett belőle,gyönyörű házuk van,és boldogok.
Ne tedd tönkre magad,állj tovább!Így Apád is talán észbe kap,ha egyedül marad.Valakin csak a mély víz segít!!!Nagyon szorítok,és vágj bele,ne sajnálj semmit,még előtted az élet!Az évek múlnak,cselekedj,és kívánok sok sikert,egészséget,boldogságot hozzá,tiszta szívből!Keresd az élet utad! :)
Sajnos igaz. Az embernek kell, hogy legyen egy kis egészséges önzése, legalább annyi, hogy magát nem hagyja lenyomni, megtörni, lépj, amilyen gyorsan csak tudsz!
Kedves cikkíró!
Sajnos abban a tévhitben élsz, vagy hiú reményeket táplálsz az iránt, hogy segíthetsz. Így nem tudsz, édesapádat nem tudod rávenni, hogy ne igyon. Azt ő maga döntheti el csak és csak akkor, ha ő akarja...ha akarná...akkor tudnál segíteni és támogatni őt. Akkor tudnád támogatni, de mivel nem sikerülnek a dolgaid, így meg kell nézzed mit tehetsz.
Mivel ez egy életen át tartó ivás, ahogyan leírtad így nem igen van olyan ok, amiért abba hagyná és nem fogod tudni rávenni erre. Szerintem lépj le, ha tudsz!
Nem fogsz tudni segíteni. Menekülj.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de így van.
Azt hiszem ebbe őrülök bele, hogy apámon nem tudok segíteni, aki azzal amit tesz, elrontja a gyermekei életét is. De a segítség részemről elmarad, mert már belefáradtam a sok próbálkozásba. A családtagok meg nem empatikusak a témában és meggyőződésük, hogy nekem kellene nem foglalkozni ezzel a helyzettel. Tényleg igazuk van, vagy csak nem akarnak segíteni?
Ugrás a teljes írásra:
Apám és énTovábbi ajánlott fórumok: