Apa vagy boldogság? (beszélgetős fórum)
Pár napot gondolkodtam, azóta változott-e a helyzet? Hát, nem tudom... Csak az derült ki, hogy az anyagi helyzetünk rosszabb, mint hittem, kb az összes pénzünket elköltötte. Nem a gyerekre... Ha annyi pénzt költött volna a babára, mint sörre, már szinte mindene meglenne szegénykémnek.
Nem akarok anyagiasnak tűnni, mert eddig sem úgy terveztem, hogy vadiúj Calvin Klein rugikat veszek a kislányomnak, de azt túlzásnak tartom, hogy szinte semmilyére nincs pénz. És nem is érdekelnének a anyagiak, ha kettőnk között minden stimmelne. Ő nem bánik velem rosszul, de mégsem mondanám, hogy gyermeke anyjának minden kivánságát lesi és abszolút megérti...
Tudom, hogy bennem is van hiba, lehet, hogy toleránsabbnak kéne lennem. De egyre inkább azt érzem, hogy jobb lenne nekem otthon. Mondhatjátok, hogy gyerekes és éretlen vagyok, meg hogy korábban kellett volna ezekről a dolgokról döntenem... de ha egyetlen órát is a bőrömben töltene valaki, rájönne azonnal, hogy ez nem ilyen egyszerű...
A hormonváltozások miatt lett labilisabb a hangulatod...a hangulatingadozás pedig ebben az időszakban természetes folyamat.
Lehet ő lesz a világ legjobb apukája, ha megszületik a babátok...mert egy baba születése teljes pálfordulást idézhet elő!
Inkább pihenj sokat, a negatív gondolatokat felejtsd el, és egyél sok csokit!:-)
A kapcsolatunk azért kezdett el megromlani, mert azok a tulajdonságai, amit régen elfogadtam most, mint a születendő gyermekem anyja kimondottan zavarnak benne. Néha úgy érzem, csapnivaló és felelőtlen apa lesz, aki képtelen példát mutatni.
Igen, tudom, hogy a férfiak számára a gyerek csak akkor valóságos, amikor már ott sír a kiságyban, de nem hinném, hogy gyökeres változásra képesek lennének. Illetve ki tudja.
A kapcsolatunkkal egyetlen probléma van: ő imád engem, de kb kisujját nem tudja mozdítani értem, én néha imádom, néha a pokol fenekére kívánom, de képes lennék bármit megtenni érte (és eddig is megtettem. Szerintem ez így nincs helyén, és az meg tetézi az egészet, hogy egy felelőtlen f.sznak tartom.
A másik... bármikor hazamehetek a szüleimhez, ők remek emberek, imádják az unokát, már többet tettek érte, mint az apja! És jobb példaképek, mint a párom, ez biztos.
Viszont mégsem tudom, hogy van-e jogom ennyire beleszólni az apa-lánya kapcsolatba, illetve önző(?) módon elszakítani őket egymástól, holott lehet, hogy jó apja lenne a gyereknek.
Ha tudnám, hogy jó apa lesz, akkor nem aggódnék a kapcsolatunk miatt, mert bennem csak ez az egyetlen feszültségpont. Neki nincs velem semmi gondja, kivéve talán az ügyetlenségem :)
De nem tudom, megéri-e így kételyek közt őrlődni. Néha egész éjszaka bőgök, hogy mi lesz szegény lányommal. Pedig még meg sem született...
Ha "kibékíthetetlen" ellentét, vagy feszültség van köztetek, akkor jobb, ha minél hamarabb szétválnak útjaitok.
Egy pocsék kapcsolatban nem jó nevelni gyereket.
Egy rossz kapcsolatot felesleges ápolgatni. Ami nem megy, nem kell erőltetni.
Inkább neveld egyedül, minthogy a gyerek azt érezze, folyton ideges vagy.
Csóró gyerek.
Jó korán hazavágjátok szegényt :P
Az apa tud róla, hogy így érzel? Ő mit gondol?
Most külföldön vagy és hazajönnél a gyerekkel?
Én biztos, hogy nem maradnék olyannal, akivel nem érzem jól magam. A gyerek pedig ahhoz szokik hozzá, amit te teremtesz neki, így ha az apját évente 2x látja, akkor ahhoz fog hozzászokni.
Szerintem a két szülö közti feszültség többet árt.
Na meg utána könynen lehet hogy találkozol valakivel akivel boldog leszel és jó pótapukája lenne a babádnak. Az biztos hogy sokkal roszabb lenne ha már megszokja és pár éves korában mentek szét, mivel egy már most katasztrofális kapcsolatban nem lehet leélni egy életet. Ugyis szétmennétek csak idö kérdése.
Sok eröt kivánok a jó döntéshez.
További ajánlott fórumok:
- Szép az arcom, de duci vagyok! Nekem nem jár már a boldogság?
- Pénznyelő boldogság, avagy hogyan (ne) vegyél régi házat
- Beszélgessünk, bármiről, életről, boldogságról, szomorúságról, vagy éppen arról ami épp most foglalkoztat..
- Boldogság vagy a megszokott élet?
- Család vagy Boldogság?
- Úton a BOLDOGSÁG, avagy újra kisbabát várok