Apa-lánya kapcsolat, mit szóltok ti ehhez? (beszélgetős fórum)

Igen, ez az okos hozzáállás! De arra sajnos számíthatsz, hogy ő viszont keresni fogja a veled való kapcsolatot, mindenféle undorító érzelmi zsarolásokkal! Ne hagyd neki!!

Én csak annak tettem eleget apámmal kapcsolatban, amit a magam korrektsége és a jog elvárt tőlem. De nem tettem többet egy hajszállal sem érte!

ez is megdöbbentő mennyi alkoholosta szőlö van:(

az enyém nem az,viszont mindenkit terrorizál,és sajnos én már azt sem hiszem,hogy szegény anyu annak idején nem mellette vált alkoholistává.bár inkább elvált volna.az lett volna a normális megoldás....

Őszintén sajnálom,hogy ilyen apád van. :( Mondjuk,ha ilyen köcsög,simán kisemmizném.

Az én apám is alkesz volt,de imádott minket.Sosem ártott volna nekem vagy öcsémnek.Nem is tette!

A helyedben keresnék egy ügyvédet és kiraknám a francba.Majd még jól fel is jelenteném zaklatásért vagy bármi másért.

Kedves Miss Angel! Ne hagyd magad lelkileg terrorizálni! El kell fogadnod, hogy vannak ilyen emberek, neked Apaként jutott egy ilyen. Ezzel nem tudsz mit kezdeni, de nem kell, hogy magaddal hurcold ezt a gondot, amíg élsz! Mert ha nem tudsz leválni a problémáról, a vele való kapcsolatról, akkor az ő halála után is veled lesz a probléma!

Ezt írod:

"felkapta a vizet és nekem akart jönni,olyan volt a szeme mint 1 elmebetegé,a szeme forgott,épphogy a szája nem habzott." Nem tudod elképzelni sem, hányszor éltem át ezt én is az apámmal, miután Édesanyám meghalt. Majd elfogadtattam magammal, hogy nem úgy kell rá tekintenem, mint egy apára, hanem egy gonosz emberre. Akkor már így könnyebb volt bánnom vele.

Meghalt, eltemettem rendben, de egy könnycseppet sem tudtam ejteni érte! Jó vastagon lebetonoztattam a sírját, nehogy a rossz szelleme vissza tudjon jönni! És azóta megkönnyebbülten élem az életemet!!

Ha leírtad volna az első hozzászólásban, okosabb lettem volna én is.

Amúgy: elmondanám, mit gondolok, hogy ez bánt, és ha továbbra is szemétláda, szaaa'rnék rá.

Egy kapcsolat se ér annyit, hogy az ember rosszul érezze magát benne. Akárkiről is van szó.

Nem vagyok hülye, csak igényes.

Válassz ki olyan zenéket, amik helyetted "üvöltenek", sírnak, stb.

Nekem évekig lelkiismeret furdalásom volt, hogy mi lehet vele, rengeteget sírtam.

Néha megcsörgetett, és olyankor órákig hallgattam a részeg süketelését, aztán fizettem a számlát.

Persze olyankor is csak anyumról és a férjéről akart infókat.

Aztán szépen lassan a lelkiismeret furdalás átfordult valami mássá...

1. távolságtartás;

2. leírod a fájdalmaidat, utána széttéped, majd elégeted, vagy lehúzod a ... n.

3. tudatosan kerülj vele kapcsolatban minden gondolatot;

minél többet rágódsz rajta, foglalkozol vele, annál jobban beléd fog égni.

4. keress olyan zenét pl., amit nagyon szeretsz és amikor feltör az emlék, terelsz...

*mentőt hívtam

bocs a sok elirásért

írnék1-2 dolgot közben,hátha segítség,nekikezdek,mert

nem lesz túl rövid

mikor gyerek voltam,anyu súlyos alkoholista volt,aztán apukám megnősült,és ő se vett magához,odapasszolt a nagyszüleihez,ahol meg papa volt alkoholista,egy nyugdíjból éltünk hárman...mama majd bele szakadt.apu sose kérdezte meg,meg tudunk e élni,stb....

ez már mellékes mert feldolgoztam,mindezt azért irom le mert ebből volt egy komoly konfliktusunk 1x.Szóltam valamit neki,ami nem tetszett és kijött belőle hogy sose törödtél velem,idepasszoltál két idegileg kimerül ember nyakába,erre nekem akart jönni és meg akart ütni.nagyanyám is sajnos súlyos eset volt.semmi soha nem volt jó,pedig é ápoltam,én gondoztam,de bántani nem akarom,mert neki köszönhetem,amit köszönhetek végül is,mert lett egy kis garzonom,amit tőle"kaptam",amit rám hagyott.sokszor elmondta,hogy kislányom,csak rád szmíthatok...sztem ez mindent elmond

aztán tavayl mama meghalt,akor kezdődött az igazi pokolapám ki akart semmizni,olyan dolgokat is le akart nyúlni a lakásunkból,amiket már én vettem a saját pénzemen,úgyhogy rohamléptekben kellett költöznöm,nehogy oda legyenek a dolgaim.éjjel nappal költöztünk a párommal,h mentsük ami menthető....

azt hozzá tenném,a vége felé mamának súlyos demenciája volt,volt mikor rátörte aszobám ajtaját,késsel feszgette rám az ajtót,én megijedtem és mentőt kaptam,mire kapott gyógyszert.,annyit szenvedtem mint 1 kutya,minden az én nyakamba szakadt,drága jó apukám mindig lejött dirigálni,mit hogy csináljak aztán elszelelt.ennyi volt az,amit az anyjával törödött....

aztán mama halála után állandóan azt ordibálta,hogy hogy merek én a lakásból elvinni bármit is az ő engedélye nélkül,holott csak az enyémet vittem,mindent otthagytam neki,a bútorokat,mindent,olyan szinten kapzsi lett h az hihetetlen-azt mondta takarodjak minél hamarabb,mert elege van,hogy ott vagyok.

ma megint találkoztunk é megpróbáltam vele értelmesen beszélgetni,mire megint felkapta a vizet és nekem akart jönni,olyan volt a szeme mint 1 elmebetegé,a szeme forgott,épphogy a szája nem habzott.Azt mondta,takarodjak KU..ANYÁMBA,egy senki vagyok,én meg megkérdeztem tőle,te vagy valaki?mit értél el az életedben?csak a nagy szád van,meg a másokba taposás,ennyit tudsz,ezzel aztán el lehet érni dolgokat,mondom folytasd az életed ahogy akarod,szervusz.ERRE NEKEM AKART JÖNNI .d

Én 16 éves koromtól dolgoztam és dolgozom most is,mégse néz semmibe,amim van,mindent magamnak teremtettem meg,nem mintha irigy lennék,de attól tűr mindent.25 éves férfi,aki még 1 egészsgest nem dolgozott életében,nappal internet,éjjel tekergés,aztán ennyi az élete.Apám már két állást szerzett volna neki,nem ment egyik helyre se dolgozni,apám minden szó nélkül tartja,azt az embert,aki meg törte magát világéletében,semmibe veszi.hát egészségükre,de engem nem fog alázni,se kezet emelni rám,az biztos.Én nem irigyelem a testvéremet ,30 feletti felnőtt nő vagyok,el tudom tartani magam,de gyerekkorom óta ez megy.és nem tudom mit képzel,meddig fogok neki pitizni,hogy nézzen valamibe???????????semennyiszer már.....elég.és még én próbálom helyrehozni a kapcsolatunkat,holott talán neki kéne lépéseket kéne már tenni felém,v rosszul látom????

Nem. Az én apám születésem óta alkoholista volt, sosem nézett engem semmibe, féltékeny volt rám.

Mindent sajnált tőlem, gúnyolt.

Mikor 20 éves voltam, anyummal elváltak, azóta nem láttam. Nem is akarom.

A fogalmazásodhoz, a helyesírásodhoz lenne egy-két szavam.

Nem érdekel.

Azzal, hogy itt mindennek elmondjuk, nem változik meg semmi!

Tehát marad a távolságtartás.

Közöm, közünk?

"kiv vok a véleményekre"

nekem rólad van véleményem...