Anyum utálja a párom....!"Feladod a családodat egy ilyenért...?" (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Olvasgattam a fórumokon és rájöttem, h igencsak nem vagyok egyedül a problémámmal. Valahol megnyugtató, h nem én vagyok az egyetlen, akit az anyja "lelki terrorral" akar jobb belátásra bírni. A mi esetünkben már a kezdettől fogva nem volt szimpatikus anyámnak a párom, de amikor végül megismerte (mert meg sem akarta ismerni), akkor egy idő után megkedvelte, mivel a párom udvarias, humoros, és nagyon segítőkész ember. Az idill akkor ért véget, amikor kiderült, hogy a párom korábban börtönben volt csalás miatt. Innentől kezdve a lábát se tehette be hozzánk, anyám elkönyvelte magában, hogy a párom engem csak kihasznál és átver. Teszem hozzá, a párom már más életet él, mint akkoriban, de ezt a családom nem képes elfogadni. Jöttek a folyamatos fejmosások, anyám a szobámban kutakodott a cuccaim között. Teljesen kikészültem idegileg, a vége az lett a dolognak, hogy gyógyszereket kellett szednem, és végül elköltöztem otthonról. Anyám a mai napig nem beszél velem, szerinte én ezt az embert választottam a családom helyett. Nem értem, hogy nekem miért kéne a családom és a párom közül választani?
Beatrix
Hmmm... ugy latom nem csak az en szuleim ilyenek ez szomoru!:(
Miert rossz nekik ha boldog vagy?
Megnyugtatom a beírót, aki felvetette ezt a témát, az illető hölgy aki férjhez ment valamikor anyukája teljesen féltékeny lett és a párod a gyűlölet céltáblájává vált ez valamikor én is öt esztendeig keresztül mentünk és ennek ellenére a családom sokkal fontosabb volt, mint ő természetesen automatikusan mindenbe beleszólt és teljesen felborította az életeteket meg tudom érteni én meg tettem is ellene, hogy ne így legyen. Én már 32.éve házasságban élek és a saját tapasztalatom jobb külön élni, ha van rá mód és lehetőség így elkerülhető a konfliktus az én anyukám már hosszú ideje utálja a férjemet.
Ez olyan ragályos, mint az influenza, de ez sokkal rosszabb ennél. Köszönjük, hogy megosztottad velünk. További szerencsét és több békességet kívánok. Üdv.Ágnes
Szia!
Ez a Te életed......majd megbékélnek...saját tapasztalat.....
Hidd el hogy a párodnak ugyan olyan szar érzés mint neked , csak más oldalról nézve! Mert azt bántják akit szeret!
Nálunk is így van, vacak érzés a páromnak, de nekem meg kegyetlen, mert a szüleim bántanak engem az által hogy azt basztatják akit a világon a legjobban szeretek!
Volt olyan nem egyszer, hogy hallgatóztak mikor telefonon beszéltem a párommal (akkor még nem laktunk együtt), és a következő veszekedés alkalmával hozzámvágták, hogy ne mondjak neki olyat hogy ő a mindenem, hogy nem tudom mi lenne velem nélküle! És ezt olyan szinten kiforgatták, hogy kihasznál engem, meg hülyének néz meg ilyenek.... ha kihasználna, és csak ki akarna használni, akkor nem tartana el, mert én suliba járok, mégis... annyira szeret, hogy elhozott otthonról, mert nem bírta nézni, hogy szép lassan kikészülök idegileg....
Mindent rosszul látnak, mert nekem soha nem lehet igazam!
De majd az élet leigazolja hogy kinek van volt igaza!
Egyetértek... teljesen!
Nekik fontosabb hogy "igazuk legyen", minthogy a gyerekük boldog legyen, ha annyira fontos lenne nekik amennyire azt hajtogatják, akkor tiszteletbe tartanák, és nem ellenségeskednének, max egyszer normális hangnembe elmondanák a véleményüket és kész!
páromat nekem basztatták a háta mögött, én meg elmondtam páromnak, igy éreztem tisztességesnek, és már nem is bírtam ezt tovább, hogy magamba őrlödtem! Párom pont egy hónapja besokalt, és a szüleim elé állt és kerek perec megkérdezte, hogy mi a bajuk vele! és csak hebegtek habogtak, és hárítottak! De amint egyedül voltam azonnal megint fúrták! Elég gerinctelen dolog, ha TÉNYLEG bajuk van vele, akkor miért nem mondták meg, amikor lehetőség volt rá??? Hozzáteszem, hogy a párom a lehető legnyugodtabban kérdezte, pedig rendesen fúrták...
Istenem, mindíg ezek a szülők! Nekem anyósom, a férjemet uszította ellenem! Itt is hagyott három kisgyerekkel! Nem tudom, miért nem azt nézte, vagy nézik, hogy a gyermekük boldog párkapcsolatban él!?
Na mindegy, a fórumtémához hozzászolva, a szülő az szülő marad, a párodra kell figyelned, a saját családodra! A szülők maradnak, de a párodat elveszítheted, jöhet másik, és mi rá a garancia, hogy a következőt elfogadják?
Nem egyszerű eset :S
A szülőkkel egy fedél alatt élés nem egyszerű, főleg, ha mindenbe belekotyognak.
Én is külön élek a férjemtől, és szerintem már rég túl lennénk a problémáinkon -legalábbis távolabb- ha nem otthon hallgatná az idióta szülei marhaságát folyton. De neki ez kell... Fontosabb volt, hogy kéresse magát hónapokig (mert én mondtam, hogy költözzön hozzám), meg fontosabb volt, hogy folyton sértegessen. Hát, most már nem kérem, hogy költözzön, és tiszta szívemből nem is akarom. Így nem is fog... Nem tudom, hogy mikor fogom másként érezni, vagy fogom-e.
Azt mondja a fiad, hogy nem hiányzol neki??
Ez már azért durva.... biztos a feleséged telebeszéli a fejét.... és a feleséged mit mond? mikor mész, és tudtok beszélni? Miért akar válni? Mi az oka?
ők ezt nem értik!
ha annak idején nem állt volna mellettük a szüleik, akkor milyen szemetek lettek volna, és milyen jó is volt nekik, hogy számíthattak rájuk, de most.... nem gondolnak bele! Egy hónapja költöztünk el... eé meg sem látogattak, én voltam otthon, hivtam őket, és a közömbösnél is rosszabbul viselkedtek! Így már nincs semmi kedvem hazamenni!
Azt mondják, hogy ezzel a költözéssel eldobtam őket magamtól! Hülyeség!
Annak idején mikor 17 évesen teherbeesett anyukám, akkor nem az volt hogy felelőtlenek, és vetesse el, és hogy fiatal.... hanem támogatták, esküvőt csináltak nekik, albérletet fizettek nekik a szüleik, pedig szegények voltak, de a tőlük telhetőt megtették! De ebbe már nem gondolnak bele!
Ez nagyon fájó pont a számomra... a legfájóbb...
Csak annyira rossz, mert szeretem őket, de ők engem nem.... sokszor sírok magamba, most is elkezdtem sírni ha belegondolok, annyira lelkis vagyok, és tudják, és tudatosan bántanak...
De szeretem a párom, és ez már az én életem!!! A mi életünk, nem fogom feladni! Majd csak rájönnek... remélem!
Nem az mert nem kell nekem a pénzük, de tudom, hogy tesóm kapott 1 milliót hogy vegyen kocsit, hogy ne terhelje magát hitellel, másik tesóm fogszabályozója 170 ezer, nyelv sulija 200 ezer!
Nekem meg szarakodnak a családin, ami leve nem sok, és levonják a tel.számlát! ezért fáj nagyon!
Nem kell hogy támogassanak anyagilag, ha kell suli mellett akár éjszaka is dolgozni fogok! De legalább lelkiekben mellettem lennének, és érezném, hogy szeretnek, de nem érzem... :(
Nálunk is így van csak fordítva, engem próbáltak mindig uszítani a párom ellen! És sorozatos veszekedés lett belőle, mert nem hagytam, és kiálltam mellette, odáig fajult, és én is szar lettem, a szavam nem ért otthon semmit! Napi veszekedés, napi sírás, a párom vállán zokogtam, hogy miért nem szeretnek úgy mint a másik két tesómat, őket mindig mindenbe támogatják! Meguntuk... elköltöztünk!
És képzeld anyám még a tel.számlámat le vonja a családiból, (családi:13.300.- Tel.számla: 2.700.-)
Hozzá kell tennem, hogy tehetősek a szüleim! Megtehetnék, hogy akár havonta 50.000.-et is ideadjanak! De nem.... sőt még fel se hívnak, el se jönnek! Azt mondják, hogy ÉN fordultam el tőlük, pedig ez nem igaz!
Sokkal könnyebb lett volna, ha majd csak akkor elég lett volna összeköltözni, mikor lejártam a sulit, és főállásba tudok dolgozni, azaz jövőre!
Nem miattunk, hanem miattuk kellett elmenni... :(
De ezt egy szülő SOHA nem fogja beismerni, jönnek a nagy élettapasztalattal, és nem engednek az "igazukból", egy szemet sem!! Megpróbálok nem ilyen szülő lenni, és mindig minden helyzetben a gyerekem mellett állni, remélem jobb szülő leszek...
Szerintem ez nem igaz, mert pl. ha a szülők nem bírják megérteni sok mindenben a felnőtt gyereküket, akkor soha nem fogják azt sem átlátni,hogy ki illene hozzá.
Nekem az anyósom egyenesen gonosz, állandóan uszítani próbálja a páromat ellenem. Persze, ő "csak jót akar", de közben aljas és kétszínű. Minden, ami a kisfiában nem tetszik neki, azért én vagyok a felelős. Az apósom is egy utálatos féreg. De ezzel csak annyit érnek el, hogy valamikor szinte alig áll szóba velük. Ha jó ez nekik :P
Jó tanácsom nincs.
Megpróbálom nem észrevenni, nem felvenni a dolgait. Mintha nem is látnám, nem is hallanám. Mikor jönne a szöveggel, akkor megkérem, hogy most hagyjuk abba, erre én nem vagyok kíváncsi (a gyerek meg főleg nem). Néha padlóra tud azért küldeni, mert iszonyúan bánt. De aztán megrázom magam, van egy férjem, gyerekem...
Páromnak is ezt mondták, hogy tanulnom kell, meg mi lesz a sulival meg igy meg úgy! Bebizonyitjuk hogy nem lesz igazuk! És elmondhatjuk majd magunkról azt amit te elmondhatsz!!!!
Imádjuk egymást, mindent megteszünk, hogy jó legyen!!
Ez tényleg nem jó ötlet! A külön család az külön család! Nem jó ez a szülőnél jó lesz, EGY DARABIG SE JÓ!!!
Mi nem laktunk egyik szülőnél se, de ha nem lettünk volna kitartóak, és erősek, akkor szét szedtek volna minket! De így, hagy ne mondjam! Egy álom külön élni, nem basztat senki, nincs veszekedés! Csak szeretet, és mi ketten!!!
És akkor ti most elváltok? vagy teljesen külön vagytok? Mi lesz veletek, a gyerkőc a kapcsolat??