Anyukák mélyponton (beszélgetős fórum)
Az enyém megáll mindig az út szélén, de igazából mostanra jutottunk el oda (3 évesen), hogy abszolút megbízható és nem félek, hogy kigurul (motorral). De én is utána szoktam kiabálni, biztos ami biztos. A járókelőkkel meg ne foglalkozz.
Én azt vettem észre, hogy az ordibálás csak nekem jó, illetve nekem sem, mert én is csak idegesebb leszek tőle, ő meg pláne, és ilyenkor csakazértis a rosszat csinálja továbbra is. Még egyszer sem bizonyult hatásosnak az üvöltözés, így próbálok más módszereket találni.
Én nem vagyok híve a kézre meg fenékre csapásnak, nem tartom persze bűnnek, és meg is értem, de személy szerint úgy gondolom, nem helyes. Én is vertem már el a kezét (elveimmel ellenkezve), de nálunk abszolút semmi hatása. Mert úgy nem ütöm meg úgysem, hogy fájjon neki, ezt nem tudnám, amúgy meg nem érzi, hogy ez most büntetés, és nem is érdekli. Azt sem szeretném, hogy féljen tőlem és azért engedelmeskedjen, persze az fontos, hogy tiszteljen. Szóval nagyon nehéz...
Igen, várom már a jó időt, de nekünk így is minden nap mennünk kellett, annyira sok mozgásigénye van.
Szóval naponta 2x általában van egy kis séta még a leghidegebb időben is, de fagytunk már szét a játszón és áztunk már el, azaz én, mert ő be volt öltözve.
szóval a legjobban attól akadok ki, hogy ha kiszalad az útra.Mert bármikor a szemem előtt elütehti valami őrült.És az is idegesít, hogy ha rászólok, azért fintorognak a járókelők, ha nem szólok rá akkor meg azért, hogy hogy viselkedik.Nem tudok mit csinálni, néha hatásos a szép beszéd, máskor hatásos az ordítás, vagy szoktam a kezére ütni.Tudom ez egyeseknek bűn.De melyik a jobb, ha vvégigrángatom a rúgkapáló gyereket a hideg földön, hogy már a ruha is lejön róla, vagy ha a kezére csapok és mégsem töri össze a műanyag tárolómat a konyhában, amit teljes erőből rángat és már recseg és már csak 3 lába van.Minden tönkre megy a lakásban, amit csak lehet szétrommbol, szed.Aztán meg odabújik és hízeleg.Nem kell félreérteni, én imádom őt, de kikészít ha ilyen.
ez érdekelne.
Pszichológushoz?Már én is gondoltam rá, de sokszor az is megfordul a fejemben, hogy minek szült meg az anyám, most nem tartanék itt.durván hangzik, de olyankor már nagyon nem józanul gondolkodom.
Én azt bírom legkevésbé, hogy egyszerre annyi felé kell figyelni.Már tudom, hogy ez az ami legjobban kikészít, na és a lelkiismeretfurdalás.
Például.forralom a tejet, közben engedem a pancsi vizet, vetkőztetem, pisilnia kell, habfürdő kell, törölköző, pizsama kikészítés, cumi elmosásá a tejnek és a tej ki ne forrjon, de beüti a fejét a mosdókagylóba, sír, vígasztalom, pisilnom kell, stb, stb....?.-)))
Lelkiismreretfurdalásom meg azért van, mert egy lassan idegbeteggé váló anyja van, és lehet, hogy én rontottam el valamit, azért ilyen, vagy attól is van furdalásom, hogy talán nem játszok vele eleget.Mikor megy a házimunka, meg mikor egyszerűen már nincs kedvem duduzni:-))
Ismerős... Sajnos.
Minden tiszteletem a tiéd, iszonyú nehéz lehet ikerbabákat nevelni... Viszont talán később, ha nagyok lesznek, egyszerűbb lesz, mert eljátszanak majd egymással, és nem várják el, hogy te szórakoztasd őket egész nap.
Hú akkor azt hiszem én ne is panaszkodjak a páromra. Igaz nagyon keveset van otthon, általában 1/2 6-ra ér haza és szombaton is dolgozik délig. Ősszel, télen nem jön velünk csak ha szánkózunk, mivel raktárban dolgozik és egész nap a hidegben van. Így azt nem is várom el.
Nyáron sokat jön velünk játszóterezni. Vagy a legjobb barátjával elmennek a fiúkkal játszózni, motorozni.
Bevásárolni igaz nem jön el velem (nem is akarom) de ő cipekedik. Mi kitaláltunk egy nekünk fekvő munkamegosztást és ez bevált. Porszívózni, ágyazni, kocsit takarítani és szemetet le és kivinni az ő dolga.
Hát a számítógépre ráfaragott mióta a gyereknek is tetszik, mert most amíg ébren van Hunor olyannal játszanak amit a gyerek akar, bár max. 30 percet mert többet nem engedek neki nehogy rákapjon.
Sziasztok!!!!
Ennyire nehéz egy két és fél évessel? Félek!!!!! Bár én elég határozottnak érzem magamat, de Ők többen vannak. Nálunk még nem érkezett meg a dackorszak, de hamarosan jön és egyedül leszek,nem csak fél napot,hanem lehet egészet és nem fogom győzni az itthoni munkát a gyerekek mellett,be fogok úszni a háztartással. Pedig így is minden napra beosztok valamit.Nekem ma az időn kívül bajom nincs,tegnap kiszortíroztam a kinőtt ruhákat amit ma a vöröskeresztnek viszünk el,ami meg jól néz ki az a bababizibe kerül.
Ja, és a lényeget meg nem írom, mert ez önmagában nem olyan nagy baj. A lényeg az volt, hogy emiatt elkezdődtek nálam a pánikrohamok...
No az már gáz... És nem gyógyul úgy, mint a vírus...
Egyébként meg jobbulást... mi is kerülgetjük a nyavajákat...
Decemberben a nagyok bárányhimlősek voltak, ami lepukkasztja az immunrendszert...
Én azt nem értem, nem is olyan régen, amikor mi voltunk gyerekek miért nem volt ez a görcsölés. Mi sose voltunk kórházban, nem voltak ilyen gáz fertőzéseink, pedig nem szupersterilen nőttünk fel... És anyáink se féltek a baciktól.. Mi a fene történt 20 év alatt??? Jó, részben tudom a választ, de akkor is!
Meg tudlak érteni.
Mi most kezdtük a pszichológushoz járást, mert már nem láttam a kiutat... és az óvoda is kérte...
Valamit lépni kellett..
A pszichológiát, mint olyat nem tartom mindenhatónak, és a helyén kell kezelni, de sokmindent a felszínre hoz, és jó feszültségoldó módszerek vannak a gyerekeknek...
Tudod a pasik meg tudják maguknak indokolni: "Ők dolgoznak, nekik kötelességük eltartani a családot." Tételezzük fel, hogy őszintén így is gondolják. Csak azt nem veszik észre, amikor eme nemes szándék égisze alatt már tulajdonképpen a család ellenségévé válnak, mert nem tudnak váltani, nem tudnak leállni...
Én imádom a férjemet, ő is a gyerekeket, meg engen is (remélem) de én is érzek ilyen gondot...
Addig jó, amíg "csak" ennyi...
Nekem úgy jött ki a pánikbetegségem, hogy kaptam egy hányós-hasmenős vírust.. És én akkor tényleg majdhogynem magatehetetlen voltam, és nem tudtam ellátni a gyerekeket. Ráadásul féltem, hogy elkapják... Segítség nemigen volt. Végül anyám kínjában elvitte magával a munkahelyére őket, engem meg végül beutaltak a kórházba. Bent is voltam pár napot... És addig is meg kellett oldják...
Ennél voltak gázabb betegségeink is sajna, tehát nem ez volt a legnagyobb, csak valahogy ekkor éreztem ezt, amiről írsz...
Szerintem az enyémmel több van...:)
Nagyon ismerős, olyan rossz, hogy néha percenként rá kell szólni, és folyton a rosszat csinálja... Majd ha jön a jó idő, és nem bent unatkozik egész nap, akkor könnyebb lesz.
És igen, front is van, ez még rátesz...
Szerencsére mindenki oltva van nálunk, nem is szoktunk betegeskedni télen, kopp-kopp... Úgy vettem észre, hogy a hasonló típusú fertőzések ellen is hatásos az oltás, legalábbis nálunk már évek óta se takonykór télen, se köhögés... Na, legalább tudtam valami pozitívat is írni, most ahogy végiggondoltam, ez tök jó.:)
Nálunk szerencsére apuci kiveszi a részét a dolgokból ha hazaér este. Nem is tehetne mást mert a gyerek onnantól csak "apa, apa". Nagyon imádják egymást.
De azért jó lenne ha a házimunkába is besegítene néha és nem venné természetesnek hogy a feneke ki van nyalva.
Még jó:-))
A helyzet, hogy sajnálom magam, mert vele még duriba se nagyon lehet menni úgy viselkedik
a fórum elején olvastam,és rájötem a kulcsra.Hogy az elején az ember körbe volt ünneelve, mert szült, most meg le van ...vaTermészetes, hogy csinálod, hogy jól csinálod és még várnának többet is, mert úgy is ki van pihenve a gyeses anyuka.Na ebből van elegem.
Szerintem ma valami front is lehetett. Egész délelőtt fájt a fejem meg szédültem. Ő meg meg volt kergülve. Dél körül aztán jobban lettem és ő is már mosolygósan kelt fel az alvásból. Azóta nincs baj.
Egyébként most kezdte a gyerek (persze picinek utált öltözni), de csak akkor ha nem tetszik neki amit rá akarok adni. Mintha nem is fiam lenne, úgy képzeld el hogy nem mindegy ám hogy mit hajlandó felvenni. Thomasos gatyához csak vonatos zoknit és vonatos pólót lehet ráadni. Autóshoz csak autósat.... kikészít. Még jó hogy van egy szupi turi amiben be tudom olcsón szerezni ezeket.
Jujj!Tényleg nem csak az én gyerekemmel kell birkózni szó szerint az öltözésnél?
Igen, ha fájt a fejed, annál jobban, mintha megéreznék, hogy na most kell belerugni anyába még egy kicsit és totál ki fog készülni:-))
szerintem csak azt érzik meg, hogy nyűgösebbek vagyunk betegen és akkor ők is azok.
Ezt a helyzetet nagyon is ismerem. Ma én is ezt gondoltam mikor már egy órája azon ment a cívódás hogy vegyük már le a pizsamát és öltözzünk fel.
Ráadásul a fejem is fájt ő meg még rajtam is ugrált. Totál kikészültem.
Hú!Sajnálom.ez durva helyzet.
Mi is 4-en vagyunk és egymás hegyén hátán a betegségtől.Igen, influenza B.
Önző leszek.Mindenki kifeküdte a családból a lázas időszakot, kivéve persze az anyát:-)))Mert az ugye bírja.Vagy nem is tudom.aki gyesen van, hogy megy táppénzre?:-))
Sziasztok!
Beszállnék.Totál ki vagyok készülve, testileg is lelkileg is.azaz már azon a szinten vagyok, hogy csendben tűrök, majd kérlelek, majd ordítom, majd sírok, de MINDEN, MINDEN hatástalan, a 2 és fél éves kisfiam akaratával szemben.Úgy érzem nem él a földön olyan gyerek, akivel több baj lenne:-DDDPedig ez komoly, de mégis:-DD
Jobbulást!!
Mi mind oltva vagyunk. Én is csak ajánlani tudom. Mióta oltatunk, senki nem volt beteg télen a családban, még más hasonló betegségekkel sem.