Anyukák mélyponton (beszélgetős fórum)
nagyon hasonlóakat írunk a piciről.Megnyugtat téged, ha elmondom, hogy 8 hónapos korától kezdve a fiam még azt a napi 1-2-3 órát sem aludta, hanem fél órákat aludt kb 1 órás procedúrával, ha elértem, de az jobban lefárasztott, mintha hagytam volna ébren.Csakhogy én is aggódtam.Erre mondta a gyerekorvos, hogy nyugodjak meg, jól fejlődik, ennyi elég neki és ez azt tükrözi, hogy fejlettebb az idegrendszere.és ha belegondolsz nagy korában milyen jól jön majd neki, hogy kevés alvás is elég és nem piszkája majd a felesége, hogy lusta, mert nem tud majd leállni:-))))
szóval sokáig küzdöttem, hogy igenis aludjon nappal.fél éve kb. nem foglalkozom sokat a dologgal, csak akkor előltetem, ha látom ki van akadva.Olyankor egyetlen dolog válik be, mivel babakocsiba már rég nem ül, addig is kimászott belőle mindig, így elviszem biciklizni, és a friss levegőn 5 perc alatt elalszik.Ilyenkor szokott 1,5 órát is aludni.de jártam már úgy, hogy kocsival vittük 6 óra felé és már nem is volt szívünk felébreszteni, bealudt éjjelre.Amikor elalszik, nagyon mélyen alszik pár órát, utána jön a forgolódás, beszél, felkel pisilni, inni és 6 órakor már bizots hogy játszunk.Nálatok is hasonló?
Na azt én se engedném soha. Még szerencse hogy a doki se akarta.
Szerintem nem megoldás a gyógyi, csak a szülőnek könnyebb úgy. De nem azért akartam ezt a gyereket hogy utána megszabaduljak tőle meg leegyszerűsítsem a dolgokat mert nekem úgy a kényelmes.
De épp ahogy beszélgettem a csajokkal még mondták is hogy az ilyen enyhe hyperaktív emberek nagyon sokra viszik az életben mert nagyon céltudatosak és makacsok. Tűzön-vízen át átviszik az akaratukat. Csak most arra kell vigyáznom nagyon hogy "jót" akarjon.
Egyenlőre még csak 2x voltunk. A neorolúgus azt mondta ha szerencsém van kinövi. Úgy beszéltük meg hogy ő a gyógyszerezést nem adná ha én nem ragaszkodom hozzá, én meg nem akarok neki gyógyszert adni mivel ezt nem tartom megoldásnak.
Remélem ha egy kicsit tudjuk rendszerezni a dolgait akkor javulni fog az alvása is.
Az tény hogy nem nagyon lehet kifárasztani, ha el is fárad kb. 5 percig néz maga elé és utána kész mint aki 8-10 órát aludt pörög tovább.
Most még mellé azt hiszem beléptünk a hiszti korszakba is mert pár napja semmi nem jó amit adok neki. Se a kaja se a ruhák... kezdek kiborulni.
De mikor meg elkezd hízelegni, bújik vagy csak játék közben magyaráz ezerrel a kis halandzsa nyelvén hát meg kell zabálni olyan édes.
Igen szerencsére a szakemberek is azt mondták hogy enyhe mivel egyébként elég kezelhető gyerek. Elégé szófogadó is.
Én is csak az alvás miatt aggódom, ma se tudtam egyáltalán lerakni. Most is ezerrel pörög pedig már rég aludnia kéne. De hát remélem lassan rájön hogy nem akarok én neki rosszat.
Csak az a baj hogy ez engem is kicsinál mert mióta megvan a gyerek nem aludtam ki magam. Egy ideig heti 1x anyuéknál aludt de már azt sem lehet mert ha megébred csak én vagyok jó neki.
Sajnos tényleg nagyon sokszor mondják rá egy elevenebb gyerekre is hogy hyperaktív vagy egy kicsit bambulósra hogy autista. Na én még a sok tanulási zavaros gyerek miatt is kiakadok néha, mert a legtöbbnek csak kicsit több odafigyelés és segítség kéne. Na de egyszerűbb a tanárnak ha nem kell vele foglalkozni...
Ezek tényleg hiperaktivitásos tünetek, a felületes alvás, stb...
Egyébként nem konkrétan a ti esetetekkel kapcsolatban írtam a beskatulyázást, nem is írhatok így semmit látatlanban, csak nagyon sok olyan esettel találkoztam, mikor egy gyereket pl. autistának mondtak vagy hiperaktívnak, aztán szó sem volt róla. Szóval érdemes több szakembert is megkeresni.
A fejlesztés biztos nem árt a tiednek, de remélem, ez csak átmeneti dolog lesz nála és kinövi. Olyan nagyon súlyosnak nekem nem tűnik a helyzet a leírtak alapján.
Azok alapján, amit írtál róla, én kizártnak tartom.
Nálunk egyébként a higgadtság és türelem beválik. Ha én nyugodt vagyok, a gyerekek is azok, teljesen tükrözik a hangulatomat.
Én régebben egy nehéz időszakomban Stillnoxot szedtem éjszakára, hogy aludni tudjak, nekem egyedül ez használt, a Xanax nem. Nappalra inkább valami természetes lenne jó, pl. citromfű tea, vagy van ez a Sedatif nevű homeopátiás nyugtató, bár nekem az semmit sem ért.
Én is ezt a módszert próbálom. Egyenlőre még jól bírom. Ha kezdek kiakadni akkor kimegyek a konyhába és elszámolok 10-ig. Majd visszamegyek és szépen elkezdem elmagyarázni hogy mit miért is nem szabad.
Egyébként a fejlesztés nagyon jó volt. Ügyesen viselkedett meg voltam vele elégedve. Igaz a mai alvás megint kimaradt, de ez nem látszott rajta.
Most mivel még ez csak a második alkalom volt, még inkább csak felméregeti hogy mit tud, mit hogyan kezel. Főleg mozgásos "játékok" vannak de mindig el kell pakolnia és mindig azt kell csinálni amit mondanak neki. Ez annyira nem fekszik, de már csak a vége felé kezdett makacskodni.
A hyperaktivitásnak is mint minden "betegségnek" - bár én jobb szeretem rá a jellemző szót használni, mivel nem tartom betegségnek csak egy állapotnak - több fokozata van.
Lehet hogy azok a tünetek amit leírtál csak életkori jellemzői de lehet hogy tartósak is. Én leírom hogy mért kértem a fiam vizsgálatát.
Születése óta nagyon mozgékony gyerek. 5 hetesen fordult hasról hátra, 3 hónaposan kúszott, 4-5 hónaposan mászott, 6 hónaposan felállt és 9 hónaposan egyik napról a másikra menni kezdett. De nem hogy egy-két lépést, hanem egyből kisétált a konyhába. Babakocsiba azóta nem lehet berakni se.
Nálunk a fő gond az alvás. Kis korában pólyázni kellett mert amíg tudta mozgatni a kezét, lábát addig nem aludt el. A mai napig kb. 1-1/2 1 órás procedúra az altatás. Kifeszíti a szemét, kitalál ezer dolgot. Éjszaka többször kell fel még most is. 3-4 órán át pedig nagyon felületesen alszik, többször riad, dobálja magát.
Napközben sokat pörög alig áll meg de ez nem zavar hisz gyerek.
Egyébként sokan - mivel nem gyógypedagógusok és csak innen-onnan vannak információi, meg amit lát - keverik a hyperaktivitást a figyelemzavaros hyperaktivitással.
Persze én se akarom ráhúzni a fiamra hogy hyperaktív csak muszáj volt segítséget kérnem, mert féltem hogy a kevés és nyugtalan alvás nem elégíti ki a szükségleteit.
nem tudok mindenre részletesen reagálni, lehet, hogy észre sem veszi senki, viszont elnézést kérek azoktól, akik esetleg várják a reakcióimat.
Bármilyen tapasztalat, megfigyelés,bármi, ami eszetekbe jut a témával kapcsolatosan, kérlek írjátok meg, érdeklődve olvasnám.
Ez a hiperaktív dolog nagyon felzaklatott és szöget ütött a fejemben.Eddig is gondoltam rá, csak elhessegettem.De most kezdem figyelni a fiam, kitöltöttem az ajánlott oldalon a tesztet is és ma oda jutottam a tudatos rosszalkodása közben, hogy megsajnáltam.Vígasztal az, hogy azt olvastam, kinőhető dolog és kamasz korára megközelíti az átlagosat az ilyen elvarázsolt kisgyerek.Nem akarom ráhúzni a jelzőt, hogy hiperaktív, mert lehet, hogy csak egy személyiségvonás, aminek később hsznát veszi, mert hát az akaratát tűzön vízen át véhezviszi majd.
Egy dolog ami fontos megfigyelésem-hátha valakinek ismerős.SEMMI, SZINTE SEMMI PROBLÉMA NINCS A PICIVEL, HA KETTESBEN VAGYUNK.Viszont emberek közt, és főleg ha a nővére itthon van, iszonyatos dolgokat produkál.
A másik hogy hihtetlen nekem is, de 7 hónaposan felállt, önállóan egy doboznak támaszkodva és rövid időn belül már szaladt is.Korán focizott egy évesen már nagyon ügyesen focizott, mikor még más babák a járást tanulják.
Nem hiszem, hogy hiperaktív, mert AKÁR 20 PERCEN ÁT IS KÉPES KIRAKÓS JÁTÉKOT JÁTSZANI VELEM.
Van benne egyfajta agresszivitás.Az biztos.Mikor pici volt, pucoltuk az udvaron a mogyorót.Nálam a kis fa kalapács.Letettem.Nem vettem észre, hogy a hátam mögé jött és orvul hátba vágott vele.Komolyan, szinte lopakodott.Hiszek az előző életekben, nem tudom mással magyarázni egy ilyen idős gyereknél, akkor még 9 hónapos gyereknél.
Egyébként az baj, hogy a férjem nem vallja azt a nézetet, hogy nem szabad erőszakot látnia a tévében.Én mindig elkapcsolom, ha ilyesmi van, mert hiszem, hogy valóságnak hiszik még a mesét is.A férjem ezen röhög és nem hajlandó elkapcsolni.
Azt hiszem el kell vele beszélgetnem erről, mielőtt még késő lenne.A fene azt a rohadt tévét:-))
Megvan:-))még:-))
majd éjjel írok bővebben, most nem megy:-))
Megvan:-))még:-))
majd éjjel írok bővebeen, most nem megy:-))
Nálunk is volt gáz a születése környékén. Végül a pszichológus is ide jukadt ki, hogy ő ezt nehezebben bírta.
Én akkor hajtottam az egyetemen, mint Singer a varrógépét, éjszakáztam, festettem, maketteztem, mert szülés előtt egy nehéz tárgyat le akartam tudni. Leadtam, akkor voltam 34. hetes, és a nagy lenyugodásra meg is született a 36. héten. Ez se volt azért mindegy, kicsi is volt, és már nem kapott kaját bent, a méhlepényem a harmada volt a normálisnak...
Meg utána is pörgős volt az élet, nekem egyetem, apukának filmes munka. Ezt az életet a két évvel nagyobb nővére élvezte, de őt, aki eleve egy túlfeszítettebb gyerek jobban megviselte... A pszichológus úgy fogalmazott, hogy egy művészházaspár félig zseni gyereke. (részképességei elég rosszak, viszont a konstrukciós képessége évekkel meghaladja a korát) Ez persze egy kicsit túlzás így, de van benne valami.
Egyébként a férjem egy az egyben ilyen volt. Ő is fetrengett a földön a hisztitől, ráadásul állítólag ugyanott, ahol a fiam szokott. Őt is sokszor már a saját testvérei ráncigálták a zuhany alá... És ő is rész-zseni. Ha valamelyik tanára megszerette, akkor az imádta, van amelyikkel a mai napig tartja a kapcsolatot, viszont a legtöbben nem tudtak vele mit kezdeni. Így jött el a Fazekas gimiből is, ahova úgy vették fel, hogy a szülei nem is tudtak róla, hogy elmegy felvételizni...
A fiam a bölcsit imádta, mert az állandóság volt neki. Az ilyen gyerekeknek állítólag az kell, az állandóság, hogy minden mindig ugyanúgy történjen... Ezt meg a bölcsi sokkal jobban megadta, mint én otthon makettezés, meg felmérés közben....
Szóval van miért ilyennek lennie, de emiatt nem hiszem, hogy kizárólag magunkat kéne okolni. Persze a tanulságot le lehet vonni, hiszen nem vagyunk tökéletesek, de az élet az ilyen. A sok nem-gyereket szülő általában úgy jut oda, hogy fél minden esetleges problémától. Márpedig azok azért vanak, hogy megoldjuk őket, és ezáltal fejlődjünk.
Nem hiszem, hogy sokkal nyugodtabbak lettek volna a srácok, ha "tökéletes" körülmények közé jönnek.
Igaz ma azt mondják, hogy nem lehet verni, meg víz alá lógatni a gyereket, de hát azért régen valószínűleg nem csináltak ebből akkora ügyet.. Nyilván nem ez a fő nevelési mód, de hát ha még az orvos is azt mondta...
Nálunk már születése óta meg vannak a tünetek. Na meg 6 évig dolgoztam a Pedagógiai Intézetben ahol vizsgálták. Nagyon jó szakemberek nézték meg és még így is csak a gyanút mondták ki mert hogy ilyen kis korban ez még nem megállapítható.
Na persze a fejlesztés nem árt egy gyereknek se mert rosszat nem tesz, csak ügyesebb, figyelmesebb lesz. És ha netán mégis igaz a gyanú akkor csak segít.
De ha látja szakember és nem az akkor is lehet tud olyan praktikus tanácsot adni amivel kezelni tudja az ember a gyereket.
Nagyon jól esett, hogy azt írtad, nem én rontottam el.Nagyon emészt a lelkiismeret.Például nekem is van normális gyerekem:-))Ő egy angyal volt kicsinek is, most sincs vele más gond, csak hát a kemaszkor kezdődik.Engem is megnyugtat, hogy feltudok mutatni egy normális gyereket is:-)))
viszont ezt még szeretném veled megbeszélni.Az első gyerekemmel haláli nyugodt terhességem volt, nem dolgoztam, nem idegelt senki, megszültem, a szülés utáni időszak is nagyon nagyon nyugodt volt.a kicsivel aktív életet éltem, a férjemmel sokat veszekedtünk a terhesség alatt, néha nagyon durva veszekedéseink voltak.Aztán így telt el a szoptatós időszak is.Minderről én nem tehtetek, méágis agyon emészt a lelkiismeret, hogy talán azért lett ilyen.Ami ez ellen cáfolat, talán az, hogy az első gyerekem alvós baba volt, a kicsi meg alig igényli az alvást.Kicsi pihenővel átesik a holtponton, odabújik hozzám és pár perc múlva tele energiával rohan tovább.Erre az orvos azt mondta, hogy nyugodjak meg, fejlett az idegrendszere, ennyi pihenés elég neki.Szóval ez nekem azt magyarázza, hogy talán mégis alkati adottságról van szó és nem én tettem ilyen nyugtalanná a rohanó terhesség alatti időszakkal.
A másik meg, hogy emlékszem nagymamám mennyit panaszkodott anyukámra, hogy tanyasi asszony révén elvitte orvoshoz, hogy segítsen, mert nem tud mit kezdeni a hisztijeivel.Akkoriban, az 50-es években, tanyán ez nagy dolog lehetett, hogy ilyen problémával orvoshoz fordulnak.Azt mondta, földhöz csapdosta magát, fetrengett a pocsárban, de pont akkor, ha szépen felöltözve mentek volna valahova.Az orvos egy adag pohár vizet javasolt.????????????
Ő 4 éves.
Az volt vele a baj, hogy ha rájön a dili, gondolkozás nélkül üt, ver, rohan, rongál... És ezt leállítani szinte lehetetlen. Persze a kutya ott van elásva, hogy nem szabad hagyni, hogy beguruljon...
Csak most sok változás volt az életünkben. Bölcsi-ovi váltás, költözés, kistesó... Szóval egy lónak is sok. A bölcsibe szerették, tudták kezelni, az új oviban, ahol minket se ismertek, meg nem tudták, és nem is igen akarták, meg nyilván ő is még agrsszívebb lett... Persze ezt úgy kell elképzelni, hogy csak időnként..
Ezért mentünk a pszichológushoz...
Egyébként nem te rontottál el valamit. (Persze vannak az embernek hibái, de nem több vagy kevesebb mint másnak) Ez egy ilyen ipar. És nem tudod kiszámítani, hogy egy nehezen kezelhető, vagy egy tök jó gyereked lesz. Netán autista, hiperaktív, dislexiás, vagy akármilyen... Nekem van egész normális gyerekem is, meg kevésbé normális is...
Igazából az a fontos, hogy milyen felnőtt lesz belőle..
Csak persze azt épp ésszel meg kell érnünk. Abban a korban, mint amiben a tied van, normálisnak mondható még ez a viselkedés, csak hát elviselni....
Igazából nekem ott kezdődik a para, hogy magát, meg a testvéreit veszélyezteti..
Nem vagyok én se a pofonok és verés híve de bevallom őszintén nekem mikor a gyerek kiszaladt az útra (előtte sose csinált ilyet, mindig állt a járdán a kocsi mellett míg kinyitottam az ajtaját hogy beüljön)akkor bizony kapott egy nyaklevest. Persze utána elmondtam neki hogy mért kapta és mért nem szabad kiszaladni. Azóta nem megy az útra, szétnéz és mondja ha jön az autó hogy "ajjaj".
Néha azt hiszem muszáj kicsit durvábbnak lenni.