Anyukák mélyponton (beszélgetős fórum)
Lányok, lehet, hogy most megutáltok, de csak a véleményem írom le, segítő szándékkal...
Szóval én azt mondom, ne hagyjátok el magatokat ennyire, nem szabad. Ha én kimegyek az utcára, akár csak gyereket sétáltatni, mindig normálisan felöltözöm, nem díszruhába persze, de melegítőt pl. csak itthon veszek fel. Mindig teszek fel valami fülbevalót, nyakláncot, és ha van időm, kicsit kifestem magam. Ha meg a férjemmel megyünk valahová (mondjuk bevásárolni), akkor mindig. Elsősorban azért, mert egész máshogy érzem magam, ha csinos vagyok, máshogy is viselkedem ilyenkor. Más az ember kisugárzása, önbecsülése... Egyszóval magunk miatt fontos, ez is egyfajta terápia. Na meg azt sem szeretném, ha a férjem egy nap rám nézne, és egy lestrapált háziasszonyt látna.
Sziasztok!
Csóró klub, ki nem maradhatok én sem,a boltban már a szabadidőmről is megismernek :)))) Minden hónapban van valami extra kiadás,a lányok lebetegedtek egy kicsit,jövő hónapban bárány himlő elleni oltás ami fél minimálbérbe kerül,tudom ,nem kötelező,de ha ezzel meg lehet előzni a bajt,a sok piros viszkető pöttyöt,ami ott is marad,akkor inkább beadatom Nekik.
A csóró klub-hoz én is csatlakozom. Mai számítás szerint 2-ig van 1500 ft-unk. Még jó hogy kb. egy hétre való főznivaló van itthon.
Ettől is csak elmegy az ember kedve az élettől. Kicsit lelkiismeret furdalásom is van, mert keresek én munkahelyet de nem teljes lelkesedéssel. Olyan kevés ez a 3 év, most még ezt is tegyem tönkre? Bölcsi esélytelen mert nincs hely, se anyám se anyós nem bír vele napi 8 órában minden nap.
ma rakott krumpli lesz, mert ahhoz van minden.sütök piskótát is ,mert tojást vettünk háztól.Cukor elfogyott, van méz, lehet, hogy azzal is jó, nem tudom.Lekvár van, mert tettem el, málnát.
Holnap nem tudom, krumplis rántotta?Holnapután tészta.:-)))
Pont tegnap volt egy ilyen élményem. A szomszéd csoportnál jött egy gyerekért egy jóképű, ötvenes apuka, az a tipus, aki pár éve azonnal elém térdelt volna... Én meg ott ültem zsíros hajjal, szakadt melegítőben, és majdnem elsírtam magam, azon imádkoztam, hogy csak nehogy idenézzen...
Nem mintha nem imádnám a férjemet, csak nekem a jellememhez tartozott a "férfifalás", persze nem komolyan, inkább tréfásan, meg a szakmámból, meg a jókedvemből adódóan is...
Szóval mi kaptafára hülyülünk, meg csúnyulunk.. Azért még ne adjuk föl!!... Nyáron majd hódítunk... akkor nem a márkás csizma meg bunda számít, csak a természetesség. hehe
Igen, még ha nem is látszik rajtunk, rajtam, az önbizalmam nulla, ezért azt sugárzom, hogy nulla vagyok.Na meg a gyerekkel mindig sportosan, mert nem egy babakocsibaülős fajta.Szóval érzem az embereken, de lehet, hogy képzelem, hogy lesüllyedtem.A hivatalokban nem előzékenyek, nem tudom mi lenne velem munkahelykeresésnél. Majd megtudom:-)))Ja és a férfiak átnéznek az emberen, legalábbis azok a kiöltözött típusok, akik régen még bámulták az embert.Szarul esik.A baba a bicajon és az autós majdnem elüt a zebrán.Bezzeg, ha miniszoknyában illegnék elengedne a barom.Mindezek rosszul esnek és csak növelik az ember kisebbségi érzését.Nem is tudom miben mennék egy meghallgatásra.Talán nyáron könnyebb, akkor csak talál az ember valami olyan ruhát a szekrényében, meg olcsóbb is egy nyári ruha, mint egy szövetkabát, meg tűsarkú csizma, meg minden.
Engem az is zsavar, hogy szeretnék fodrászhoz menni és kozmetikushoz, legalább egy évben egyszer.Már 3 éve nem voltam, én nyírbálom a hajam, meg is látszik.De elhatároztam, hogy áprilisban, a szülinapomon ezt fogom kérni és meg is kapom, nem érdekel.
Csatlakozom a csóró klubba.
Most keresek garnica receptet... (krumplipüre egy kis liszttel, meg zsírral, meg hagymával - olyan, mintha jóllaknál).. Hogyan lehet még jópár napot hús nélkül, éhenhalás nélkül kihúzni. Van még egy kis csirkemell a fagyban, de az a hétvégi aduász lesz...
Szóval ez valami őrület. Mindig is szerényen, bérből-fizetésből éltünk a szüleinkkel, nem volt autónk se, fölszálltunk a buszra, és kész... (Egyébként ennek talán a szüleim önfegyelme volt az oka, mert talán tudtak volna venni egyet, de nem volt rá igazán szükségünk, így nem vettek. Amikor a nagyszülők idősödni kezdtek, akkor anyám egyven akárhány évesen megtanult vezetni, és vett egy skodát. Most egy évvel ezelőttig elment A-ból B-be, szóval tökéletes volt, és a gyerekeim és élvezték a "kodát", meg lett siratva)
No, szóval szerény volt minden, de olyan, hogy ne tömhettük volna degeszre magunkat, ha épp jólesett, olyat el se lehetett képzelni.. Meg még nyaranta is ki tudtunk mozdulni valahova, a vállalati beutalók elmúltával legalább táborozni, ide-oda. Mostmár meg a vasúti pályaudvarig a buszjegyet nem tudom megvenni... Egyszerűen nem tudom megvenni a 10000 Ft-os BKV bérletet...
Szóval nagyon-nagyon lesüllyedtünk, és innen nehéz ám visszakapaszkodni, mert az önbecsülése is odavan az embernek... Se egy jobb ruha, se semmi, pedig néha az is kell ám. Eleve 0 egóval megyek oda bárhova, és ennek nem jó a hatása, de már kezdek belefásulni...
Majd reagálok bővebben, egyébként nagyon sajnálom.Az anyagi helyzetünk nekünk is sz..r.Most például 10 napra maradt 10000 Ft.napi egy ezres.Csakhogy elfogyott a mélyhűtőből minden, egy kiló kenyér 250 a kicsivel bicajjal ebben a hóban nem fogok a tescóba menni, stb.4-en vagyunk erre a napi 10000-re és találjam ki mit főzzek, meg legyen vitamin, meg minden, még jó hogy fogyózom:-DDDDD
Anyósom nekem is szerintem nem csak antiszociális, hanem elmebeteg is, majd egyszer leírom.Még jó hogy kihalt a családom és örököltem ezt a házat.A férjemnek még mielőtt összejöttünk volna felvett hitelei mára kifizethetetlenné válnak.Alig marad a fizetéséből valami.És én is gyeses vagyo, mivel teherbeesésem előtt 1 hónappal kaptam meg a felmondásom.Érdekes szitu. Járna gyed, mivel dolgoztam előtte rengeteget, mégis kevesebb, vagy annyi lenne mint a gyes, mivel terhességem alatt munkanélkülin voltam.Azrét meondtak fel, mert leépítették a kórházat és több száz embert elküldtek.Szóltak, szóljon aki nem bírja, hogy dupla beteglétszám, fele nővér.Hát én már majdnem összeestem egy éjszakás műszak után, szóltam, hogy nem bírom.Akkor még nem gondoltam, hogy terhes leszek.Szép történet.Megértelek és együttérzek veled és szeretnék segíteni.
Akkor az ígért story.
1999-ben mentem férjhez. Nagy tervek, sok gyerek, stb. Hamarosan el is kezdtünk tenni azért hogy többen legyünk. Abbahagytam a gyógyszert, 2 hónap után nem jött meg. Vártam egy kicsit és elmentem a dokihoz. Hát baba nem volt csak szép nagy hormonzavarom a gyógyszer után. Több hónapi hormon és szteroid kezelés következett, híztam vagy 30 kg-t de nem érdekelt minket csak a cél. 2002-ben lettem terhes és a férjem 30. szülinapján vetéltem el. Vígasztaltak hogy majd ezután, egy kis kaparás és pikk-pakk jönnek majd a gyerekek. Közben elromlott a házasságunk. Nem megromlott mert végül is szerettük egymást, nem veszekedtünk, bár a férjemnek volt pár érdekes dolga... Na meg nálam közbejött a bizonyos 3. Félre ne értsétek nem csaltam meg, de úgy érzem ha már felmerül a gondolat akkor nincs értelme. Ezért szétköltöztünk, elváltunk. Ő nem akart én viszont tudtam hogy már felesleges lenne bármi, a szívem már másé.
Válás után jöttem össze a párommal. Egy idő után összeköltöztünk. Jöttek a dolgok hogy akkor alapítsunk családot.
De a baba csak nem akart jönni. 2,5 év után azt mondtam hogy ez már nem normális, felkerestem egy másik nőgyógyászt. Vizsgálatok, laborok, műtétek... végül kiderült (1 év alatt) hogy van két elzáródott petevezetékem, PCOS-em, IR-em és pár apró dolog még. Irány a lombik. 2 sikertelen lombikunk volt. Anyagilag még ha azt is mondják hogy "ingyen" van anyagilag felemésztette az összes tartalékunk. Lelki összeomlás következett, legalábbis nálam, mivel a párom nem is annyira akart gyereket.
2008 januárjában úgy döntöttünk hogy befejeztük akkor nem lesz gyerek. Vettünk egy szép 2,5 szobás lakást, elkezdtük csinosítgatni. Én szerződésesen dolgoztam hol 4, hol 8 órában. Felvettünk kölcsönt amit még simán tudunk fizetni a rezsi mellett.
Márciusban kiderült hogy csoda történt és várandós vagyok. Megszületett a gyönyörűséges kisfiam.
Első csalódásom hogy minden igyekezetem ellenére nem volt egy csepp tejem se. Szar anyának éreztem magam hogy nem tudom etetni a gyerekem. Hiába mondta bárki hogy van ilyen, ez nem a világ vége stb... én úgy éreztem.
Na persze és hogy ennyire nehezen jött össze, mindenki szerint nekem folyton mosolyogni és örülni kell. Nem is lehet gondom mert örüljek hogy van gyerekem. Nem lehetek fáradt, ideges, nyomott stb.
Ezek mellett az igazi gond a pénz. Mert ugye én szerződéses voltam így gyed nincs csak gyes. Ami valljuk be lófa*. Lakáshitelünk van, ami a válság miatt 46-ról 86-ra emelkedett. Ez eléggé betett. Ugye ott a rezsi is mellé és enni is kéne. A párom fizetésének 80%-át viszi el a részlet, a gyest és a családit a rezsi. Ha nem lennének anyámék nem tudom mi lenne, tuti elveszítettük volna a lakást.
És minden itt van félkészen, mert a válság előtt még volt rá pénz hogy csinosítgassuk mindig kis apróságokat csinálgattunk. Most már nincs. Ez annyira lehangol.
Mint az is hogyha elmegyek vásárolni és van valami a gyereknek amit meglátok (imádja Thomast, karácsony előtt meg volt akcióban Thomasos favasút kiegészítők) nem tudom megvenni még akkor se ha mondjuk csak 1000 ft körül van mert nincs rá...
Lelkileg még az is eléggé megterhel hogy sajnos együtt lakunk anyósommal, akivel én annyira nem jövök ki. Sok hülyesége van, nagyon antiszociális, és sokszor bunkó velünk is. De az utcára nem tehetem ki...
Végre ma feltöltődtem!!Találkoztam a kedves ismerőseimmel!!!Olyan jó volt újra kikapcsolódni!!
Ritka pillanatok egyike az ilyen!!
Egyetértek. Én még csak fél éve csinálom ezt ténylegesen így, de már sok... Nekem se jutnak szavak az eszembe, és már nagyon nehéz kimozdítani bármivel is, mert ha valaki elhív, már kapásból nemet mondok, mert úgyse tud senki vigyázni a gyerekekre...
Bár most hétvégén szombaton dolgoztam. Felhívott valaki, akivel régen melóztam, hogy lenne egy egynapos. Mondtam, hogy á nem. Ő meg addig erősködött, hogy ne legyek már ilyen, amíg a nagy ment anyámékhoz, a két fiúra meg anyósom vigyázott náluk, mert rádásul tőlük pár utcányira volt a meló. 6-7 órát voltam kint, utána meg bealudtam, mert szerintem évek óta nem voltam ennyit levegőn...
Mostmár napi egyszer kap tejpépet a babó, mert ugye a szopizás is azért nagyon leköt.. Tök jó, de azért ilyen szempontból meg "jobb" volt a tápszer, mert nem éreztem magam annyira rabnak...
Azért, mert a jót meg lehet szokni és utána még rosszabbul esik a zaklatott élet.
Hogy ne érts félre írok egy példát.Melózol ezerrel.Bírod.Elmégy szabira és utána alig bírsz visszamenni melózni és nem is bírod.Valahogy így szerintem.