Anyukák mélyponton (beszélgetős fórum)
No mi van lányok!
Hol vagytok??
Nem, megtiltjuk, hogy ezen nyílt fórumhoz bárki is csatlakozzon... főként azért nyílt, meg azért fórum...
Légy üdvözölve...
Elég sz. lett. Mindig sótlan lesz, pedig mindig sózom...
Meg még az alja is megégett, mert új a sütő, és nem ismerem eléggé...
De azért fogyasztható.
Mostanában hagymával dobom még fel, mi azt nagyon szeretjük..
Sziasztok anyukák!
Csatlakozhatnék hozzátok?
Egy 6 hónapos kisfiam van, Dávidnak hívják.-)
Nálunk most épp csend és béke honol. A gyerek anyuéknál, párom alszik én meg végeztem már mindennel. Most megyünk majd anyóshoz a kórházba aztán a gyerekért.
Este ha lesz időm és energiám jövök.
Nem értjük, de tapasztaltuk.
Nehéz, de ne törődj vele. Meg fogják oldani azt, amíg a kórházban vagy. Én egy hetet voltam bent, és ment minden... kicsit koszosan, kicsit gyrötten, de szeretetben...
Nyert..
Ha nagyon gáz a helyzet, nem szoktam levenni a sapkát az oviban...
Most viszont megyek szoptatni, aztán meg HAJATMOSNI!
Megyek délután a gyerek pszichológusához, és nem akarom, hogy a végén engem "ültessen le". Már nem akarok így felszállni a buszra...
Hehe, én csak a hajam megmosására gondoltam...
Meg igazából az enyém hosszú, és "csak" mosni meg szárítani kell, amit én simán csinálok, csak hát idő kéne rá, meg energia... Meg eddig utáltam, mert a szoptatástól iszonyatosan hullott. Most már egy kicsit jobb, meg ha jön a jóidő, már a sapka alatt se fog úgy rakoncátlankodni...
Szóval mindent a tavasz fog megoldani.
Pár hónap múlva meg jönnek majd a "szörnyű ez a kánikula" tipusú hsz.-ek. Én most kijelentem, hogy nincs bajom a téllel, csak az, hogy sapkát kell hordani..
Nekem anyuék nagyon sokat segítenek, úgyhogy egy szavam nem lehet... Főzni nem nagyon szoktam, ilyen szempontból nagyon trehány vagyok...
Igazából ez az egyhangúság meg az agyamra, hogy minden nap egyforma, mindig ugyanazt csinálom, semmi kikapcsolódás, semmi változatosság... Na majd tavasszal meg nyáron jobb lesz.
Nekem egyedül a fodrász a könnyű megoldás mivel uncsitesóm az és ők a szomszédaink. Bár most növesztem a hajam úgyhogy csak 1-2 havonta befesti. Addig anyu vigyáz a két rosszcsontra, mert uncsim is gyesen van.
Kozmetikus meg műkörmös ezer éve nem látott. Na nem mintha a gyerek előtt sokat mentem volna, műkörmöm egyszer volt az esküvőmön.
Gyantázni a barátnőm szokott meg én őt amíg délben alvás van.
Nekem nagy segítség a párom (bár nem mindig, mert néha rájön az ötperc), most hétvégén is szinte ő volt a gyerekkel én meg mostam, főztem, takarítottam.
Igazából nem a hárommal van a baj, hanem azzal, hogy az apjuk itthon semmibe se tud beszállni.
(Meg senki más se. Anyám még melózik, anyósom meg nem az a tyúkanyó tipus, meg még ő is dolgozgat ezt-azt. Apám szokott néha segíteni, ha nagy a baj.)
Szombaton anyáméknál voltunk, vasárnap meg itthon volt az EMBER... Hát, jóval könnyebb volt, mit ne mondjak. Még rántott husit is csináltam, amit már fél éve nem... Addig apa megfürdette őket, megmosta a hajukat... Csak ilyen hétvége nagyon ritkán van, meg hát ugye a hétköznapok. És ez még 2 évig így lesz, mert megy még másik suliba is. Annyi lesz a nehezítés, hogy előbb-utóbb én is dolgozni fogok. Bár az bizonyos szempontból jobb lesz, mert akkor be fogunk fizetni kaját, és nem fogok minden nap kotyvárolni. Szeretek főzni, de a beszerzéssel együtt elmegy vele a nap...
Persze az én hajam még mindig elmaradt, de szerencsére apa autószerelő, és ő se mindig van a topon...Második mosásra már elég sok fáradtolaj ki szokott jönni belőle..
Nekem megkapták az oltást. Most decemberben elkapták a betegséget is, (amit én a lányom miatt nem bánok), de nagyon enyhe volt a dolog. Pár pötty, semmi láz... Az anyatejes babó nem kapta el..
Én már ami ellen lehet, oltatok. A gyerekek az influenza ellenit is megkapták. Nem vagyunk rá érzékenyek, és még így is marad azért betegség, amin lehet edződni...
Érdekes, engem az feldob... Olyan romantikus.
Még akkor is, amikor lapátolni kell. Hősnek érzem magam tőle... Bár itt még nincs hó..
Elvben igazat kell adjak...
Az előbb elindultam pisilni. Még az ajtóig se értem, a kisfiam felállt az asztalra, közben a nővére valahogy ellökte mellette a széket, és rá az öccsét a székre. A dőlő székre esett rá a gyerek, csoda, hogy nem tört ketté a gerince.. Most, hogy írok is fogom az egyiket. Hidd el, nagyon szeretnék hajat mosni, de nem merek elmenni... Én is szeretek szebb lenni, de legalább nem büdös...
Most is egyedül vagyunk itthon, holnap, és holnapután is egyedül leszünk...Se kenyér, se tej itthon, még azt se kérdezte meg az apjuk, hogy hozzon-e valamit. Csak akkor indulok el, ha muszály, mert a másodikon lakunk lift nélkül, és már komoly gondot okoz a 10 kilós picit babakocsistul le föl hurcolni, közben meg izgulni, hogy kiugrik-e a középső gyerek az első emeleten...
Egyébként meg egy nyakláncom volt, az is elveszett..
Persze, hogy össze kell magunkat szedni, de most kissé tényleg sarokbaszorítva érzem magam.
Az igazi áttörést az fogja hozni, ha megyek dolgozni.
Nem akartam tényleg senkire sem célozgatni, csak általánosságban írtam...
Tudom én is, milyen, mikor már semmi nem megy rád.:) Nekem anyu adott kölcsön egy barna kabátot, mert már egyiket sem tudtam begombolni, és nem akartam egy-két hét miatt venni egy kismamakabátot. Anyu kabátjában viszont úgy néztem ki, mint valami hajléktalan... Hú, de utáltam, amint melegedett az idő, lecseréltem a fekete dzsekimre, mert az még összeért...
Az én fiam is puszilgatta a tükörképét, csak a tükörben.:))
Sziasztok!
Itt már 100 cm-es hó van :DDDD
És ne legyek depis...???