Anyukák mélyponton (beszélgetős fórum)
Soha nem kiabáltam a gyerekkel, soha nem mondtam hogy nem foglalkozom vele, mert annak ellenére hogy depis vagyok tudom hogy jelenleg ez a feladatom bármi is történjen!
Hogy mondhatsz ilyet??? El kellene szégyellned magad, hogy bárkiről is ilyet feltételezel, hogy azt mondja a gyerekének: "hogy hagyjál békén, mert anya depis"
A mindiganya nem rosszat jelent csak azt hogy ez az a típus aki szerint mindig minden happy. De ez nem így van. Két év távlatából már nekem is tök poén volt a szülés is és nem is fájt annyira (dehogynem majd meghaltam azt se tudtam hol vagyok, a végén szinte kómába voltam, fájásgyengeségem volt úgy préselték ki szegénykémet, 3 orvossal 2 gyerekorvossal stb). De az idő megszépíti a dolgokat.
Ne hidd hogy az én gyerekem nem kiegyensúlyozott. Nagyon is boldog és vidám baba. Minden reggel 20 perces kacagásos fetrengést rendezünk az ágyba, utána együtt készítjük a reggelit, reggelizünk. Közben beszélgetünk (én beszélek ő főleg hablatyol), mondókázunk éneklünk. Soha nem mondom neki hogy hagyjon békén még akkor se ha épp nem olyan kedvem lenne. Ő ebből semmit nem vesz észre. Sokat jövünk megyünk, minden nap van program. Örülök minden új tevékenységének, új szavainak. Mai nagy sikerünk a bilibe kakilás volt.
Szerintem te valamit félreértettél. Örülj neki hogy a te gyereked az első naptól átaludta az éjszakákat, az enyém a mai napig 3-4x kel fel. És nem azért mert rosszak a körülményei vagy szarul bánunk vele. Ilyen volt az apja is, 6 évesen aludta át először az éjszakát. És igen fárasztó éjjelente átjárkálni, ringatni stb. És nem azért mert csinálni kell vagy mert ne csinálnám szívesen hanem azért mert nem tudod kipihenni magad.
Bár azt hiszem feleslegesen írom le mert te ezt nem akarod megérteni.
Irtam, hogy további jó szórakozást, ha nektek ez az.
Nézzetek TV-t, vagy olvassatok utána és rájöttök, hogy ennek nincs értelme, amit csináltok. Csak saját magatokat teszitek tönkre.
Ha azt mondod folyamatosan, hogy de rossz nekem, akkor az is lesz! Nem fogsz tudni semminek sem örülni. A gyerek felnő, és semmi örömöd nem lesz benne. Ha meg már nagy, akkor már késő lesz visszasirni azokat az időket.
A mindiganya tipus egy rossz jelző?
Sajnálom azt aki nem tud az lenni, mert azok kimaradnak egy csomó jó dologból. Igen, én anya vagyok, akinek nem okozott gondot 4 évet a gyerekével otthon tölteni, aki akkor is jól érezte magát, aki nem hagyta el magát, és még a gyereke is olyan, amilyenre a legtöbb anya vágyik. Nappal játszott, éjjel aludt az első éjszakától kezdve, mindig jó kedvű és kiegyensúlyozott. Valószinű, hogy ezt annak köszönhetjük, hogy ilyen körülményeket teremtettünk neki, igy nem hallotta sosem, hogy hagyjál békén, mert anya depis...
Sziasztok!
Ma kicsit jobb volt a kedvem, ki is mozdultam, kicsit a lakásból, a gyerekkel ugyan de kint az idő és mesés volt.
Sajnos visszatér a rossz idő, és a rossz kedv is!!! :(((
Hát most már én se értem. Mért baj az ha az ember néha fáradt vagy nyűgös. Igenis akartam ezt a gyereket mindennél jobban, imádom is. De azért fárasztó egész nap hogy nincs felnőtt akihez szólnál. Egy idő után ellaposodsz. De ez szerintem természetes, nem kell ezért a másikat bántani.
És ha te nem így voltál akkor örülj neki. Nem hiszem hogy mi rosszul csinálnánk valamit. Nekem már bocs lehet hogy tévedek te vagy az a mindiganya típus.
Azzal, hogy ezt gondolod, csak kifogást akarsz találni magatoknak. Nem akarod elhinni, hogy valamit más jól csinál, ti meg rosszul (de ez persze nem a legjobb megfogalmazás).
Ahogy gondoljátok, higgyétek, hogy igazatok van, de ezzel csak saját magatoknak csináltok még több problémát. Azzal, hogy ezt teszitek nem csak a saját életeteket teszitek tönkre, hanem a gyerekeitekét és a párotokét is.
De ha ez jó nektek, ám legyen. Csak azt nem értem, ha ezt ti természetesnek élitek meg, akkor miért háborogtok? Mit kell ezen beszélgetni, hiszen mindenki igy van, nem? Változtatni nem lehet rajta, akkor el kell fogadni.
További jó beszélgetést:)
Miért? Mit számit nekem hány gyerekem van? Attól ti még depisek lesztek, én meg nem:) Rossz lehet nektek, de ti csináljátok magatoknak.
Az, hogy depressziós lesz e valaki nem a gyerekek számától függ, hanem attól, hogy alakitja az életét. van, aki jól beosztja az idejét, igy nem lesz fáradt, elkeseredett, lelakott, stb.
Kiváncsi lennék mit számitana, ha 2, 3 vagy egy gyerekem lenne...
Te így gondold én másképp. Az én fiam se nagy alvó ezért van a szigor mert különben se nappal se éjjel nem lenne alvás. De ez is gyerekfüggő.
Csak én látom azt is hogy egy barátnőméknél minden a gyerek igénye szerint volt és a 3 éves gyereknek a mai napig nincs semmi rendszer az életében.
Én viszont nem értek egyet ezzel. Egy gyereknek akkor változik a napirendje ha te engeded. Nálunk bármilyen is az éjszaka reggel 7-kor kezdődik a nap. Így a nappal nem megy az éjjel rovására és így tovább göngyölítve. Bár ez is gyereke válogatja.
Az tuti hogyha én reggel hagynám tovább aludni akkor délben nincs alvás és akkor estig üvöltés ezerrel. Inkább egy fél óra nyüszi reggel és onnan már szép a nap.
Ha jön a jó idő, megígérem szerzek új barátnőket!
Tényleg, depis anyukák! Nincs valaki szegedi?
Nálam az a baj, hogy szívesen eljárnék sétálni barátokat szerezni de ez nehéz...
Pedig, vicces, mert sosem volt nehéz nekem barátkozni.
Új helyre költöztünk és itt új arcok vannak. Mondjuk rengeteg babás is van, de pont eggyel sem találkozok mikor sétálok!
Nekem a sírás segít.
Csak néha már az sem megy!
Uram Atyám!
Szegény Te! Mindenesetre kitartást kívánok és próbáld helyrehozni a dolgokat az uraddal míg nem késő!
Most kell, mert lehet hogy 2 nap, 3 hét már késő lesz!
Ha beszélgetni szeretnél én meghallgatlak szívesen!
sziasztok! nálunk 4 baba van, a legidősebb is most lesz majd csak 6 éves, a legkisebb 6hónapos...kb 6 éve nem alszom...a 6 év alatt talán 20x találkoztam a barátnőimmel baba nélkül max 1-2 órára...kb 4hónapja van bébiszitterünk, aki 1 héten 2x jön 1 délelőttre, amíg én kitakarítok, teregetek, ruhát pakolok stb stb(mindenki tudja), szóval ezt az időt sem magamra szánom, hanem arra, hogy a házimunkával gyorsabban végezzek és délután (amikor a 2 "nagyobb" hazajön az oviból) velük tudjak lenni...igen a nem alvástól sokszor vagyok fáradt, ingerült, főleg, hogy a nagyobbik kisfiam egy hisztigép...De mi akartunk 3 ill.4gyereket, fel is tudjuk őket nevelni nem is ez a bajom..hanem a fáradság, hogy nincs egy kis csend...az ember tényleg 24órás szolgálatban van...közben frusztrált az ember azért is, ha nem tudja azt megcsinálni, amit meg akart csinálni, mert a 24óra nem elég rá...és igen a páromra már nincs annyi energiám, sőt kiakadok, hogy nem nagyon keveset segít, simán eljár a haverjaival éjjel 2-ig, mert a munka fárasztó és ki kell kapcsolódnia...
2 napja hazajött és azt mondta, hogy ő nem érzi jól magát, nem szívesen jön haza, mert én állandóan feszült vagyok(amúgy nincs senkije, és nagyon szeret, csak nem érzi magát jól..."szegény!")
...na most igazán "norvégül" vagyok, erre mit mondjak? nem tudok megfeszülni, már most is úgy érzem 120%-kal csinálom a dolgokat..én ennél többet nem tudok nyújtani... innen kezdődik az, hogy rámegy az ember házassága? és akkor azt már csak halkan jegyzem meg, hogy most kezdünk majd tavasszal építkezni, arra eleve azt mondják, hogy házasságpróbáló "feladat"...ilyenkor mi lesz???!