Anyukák mélyponton (beszélgetős fórum)
De képzeljétek próbálom neki adni a tégelyből és eddig a tejen és a déli főzeléken kívül megivott 75 ml-t
Többet nem kért eddig és figyelem a kutacsát is, mikor be van esve, megitatom!
sziasztok! nagyon nagyon igazatok van abban, amit a depresszióról írtatok...én sem fogom ezt a szót használni a továbbiakban.
Hmmm, a szervezésről, pontosabban az "okos időbeosztásról" annyit, hogy 4 éve mást sem csinálok, csak sakkozom az idővel, hogy mindig mindenkinek jó legyen, mindenre jusson idő, minden rendben legyen körülöttünk. na ez az ami őrült nehéz 2 kicsi mellett. Hogy időben legyen ebéd, hogy ne pörögjenek túl az alvásra, hogy a férjemmel is tudjak 2 szót váltani, hogy vasaljak, amíg ők alszanak és sorolhatnám....az állandó toppon lét, a 24 órás szolgálat bizony néha megmutatkozik és igenis fenntartom a jogot, hogy panaszkodhassak kicsit- még mindig jobb, mintha zugivó lenneék- no ez persze csak vicc :) Leírva kicsit könnyebbnek látszanak a problémák - ezt a pszichológusok is javasolják egyébként. Nagyon jó, hogy rátaláltam a fórumra - nekem segít. köszi nektek!
Csak azt ne mondd, hogy azért aludta végig a gyereked az éjszakákat, mert te megteremtetted a feltételeket! Röhejes!
Bármilyen meglepő, másoknak se feltétlenül a műköröm és tűsarkú a legnagyobb gondja. Nekem is voltak problémáim, nem akarok "versenyezni", de minimum olyan komolyak, mint a tieid, sőt... És én sem voltam akkor depressziós, ez később jön ki az emberen, mikor már túl van rajta.
De azért, mert nekem az átlagosnál nagyobb problémáim voltak, nem gondolom, hogy másoknak kutya kötelességük kiegyensúlyozottnak és boldognak lenni.
Mint már előttem is írták, a depresszió betegség. Senki nem akar beteg lenni, se náthás, se depressziós.
Az itt lévő kisgyermekes anyukák nem feltétlenül depressziósak, csak esetleg éppen egy rosszabb periódusban vannak, amikor sötétebben látnak/látunk dolgokat. Ettől még a gyerekek el vannak látva, játszunk velük. Nem abból áll az egész napunk, hogy folyamatosan azt mondogatjuk magunknak, vagy bárki másnak, hogy jaj de szar nekünk.
Nem attól lesz jobb nekünk, hogy valaki folyamatosan azt mondogatja, hogy vegyük észre a jót, és legyünk mindig vidámak. Az életünk attól változhat, ha a problémáinkat, ami egyes embereknek semmiség, kibeszélhetjük, mert az értelmes beszélgetésből az ember tanulhat és esetleg megtalálja a megoldást is. Mellesleg a depressziós ember legnagyobb ellensége az, aki legyint a problémákra, mondván, hogy másnak ennél sokkal nagyobb baja van, mégsem siránkozik. A depressziós embert általában valóban olyan dolog foglalkoztatja, ami más szemében apróság. De amíg nem veszik komolyan, hogy neki ez igenis NAGY gond, addig esélye sincs kilábalni belőle.
Én speciel nem vagyok kényszerítve az örökös melegítő viselésére, bár jelenleg nincs olyan nadrágom, ami pont jó lenne rám. Az egyikbe nem férek bele, a másikból kiesek, tehát marad mégis a melegítő:)
Budapestet, de talán még egy nagyobb várost sem lehet összehasonlítani egy faluval. Nálunk például nincs egy árva játszótér se. A legközelebbi játszótér a szomszéd faluban van, a busz nem 10 percenként jön, alkalmanként oda-vissza 490 Ft. Magyarul nem tehetem meg, hogy naponta kétszer (de még egyszer sem) játszótérre vigyem a gyerekeket.
A barátokkal-barátnőkkel találkozni hétközben nincs lehetőség, mivel attól, hogy én még jelenleg itthon vagyok, ők még dolgoznak.
És ugyan hagy legyek már hulla fáradt, ha a gyerekem egy éjszaka ötször-tízszer-akárhányszor ébred, mert éppen fogzik, vagy fúj a szél, vagy akármi más baja van, amitől nem tud aludni. Ő utána napközben esetleg kialussza magát, de én nem, mert mellette ott a másik gyerek is és persze sosem egyidőben alszik a kettő (másoknál 3-4, akármennyi). Ja és természetesen nem egy-egy kirívó éjszakáról beszélek, hanem arról, hogy ez hónapokig tart.
Na, ugye:)))
A hangnemet elég nehéz átadni irásban. Ebből vannak a legnagyobb félreértések a fórumokon. Ezt meg kell szoknunk:)
Sokan sajnos úgy tesznek, mintha kényszeritve lennének az örökös melegitő viselésre, sokan azt hiszik, hogy mindenről le kell mondaniuk, mert férjük van és gyerekük.
És igen, mindig vannak nehéz percek, órák, napok, hetek, stb., de ezeket nem szabad örökössé tenni. Meg kell tanulni túllépni az ilyeneken, mert sajnos vannak ennél sokkal nehezebb dolgok, esetleg tragédiák.
Igen, ilyenek nekem is voltak: a 26 kilós fiamat ölbe vittem be az oviba, mert fájt a lába, de be kellett vinnem, mert épp gépirás vizsgám volt. Aggódtam, hogy mi lehet a fiammal, de vihogtam, hogy ilyen remegős kézzel milyen lesz a vizsga:)
És ez a lényeg:) Meg fogod oldani, ahogy a többiek is és épp ezért kár rágódni rajta.
Ez igy jó! Tényleg csak lazán! Tartogassuk az energiánkat másra:)
Inkább meséljen mindenki egy aranyos történetet a gyerekéről, attól mindenki vidám lesz:)
Én eddig nem írtam ide, csak talán egyszer, akkor sem panaszkodni...
Csak azt nem értettem, Te miért piszkálod itt az embereket...
Ne mondd, hogy neked nem voltak nehéz perceid...
Egyébként mind mondtam, alapvetően egyetértek Veled, tehát a hangnemet sem értem igazán...
És ki mondta, hogy itt boldogtalan emberek vannak??
Egyébként meg nem a 40 évesen való szülésről beszéltem, hanem a mai nagymamákról...
Anyám is haladta a korral, jobban gépezik, mint én, még 50 felett is tanult...
De majd meglátod, ha Te is nagyi leszel... Addig hiába mondunk akármit..
Csak egy példa: Holnap a nagylányt el kell hoznom az óvodából, a középsőt pszichológushoz kell majdnem ugyanakkor vigyem, közben a kicsi (szopik), eléggé beteg... Kocsink nincs, magaspadlós buszok járnak csak pont abban az órában...
Meg fogom oldani, nem leszek depis, de ez egy probléma... és nekem sincs itt a férjem, hogy segítsen, pedig jó lenne... Most még probléma, két nap múlva csak röhögünk rajta, egy hét múlva meg elfelejtem...
Csak lazán!
Persze ezek mind normális dolgok, ahogy te is irtad bizonyos keretek között.
Egyébként az az érdekes, hogy a mostani "fiatal" anyukák panaszkodnak, amikor manapság szinte kivétel nélkül mindenki hisz a vonzás hatalmában, a szellemekben és társaikban.
1.) Igen, vannak dolgok, amik szebbnek tűnnek, de azért a nagy dolgok nehezen felejthetők. Miért vállalnék gyereket? Ilyen öregen? Tudom sokan az elsőt szülik ebben a korban, de én ezzel nem értek egyet. Egy gyereknek anyuka kell nem nagymama, na meg fel is kell nevelni azt a gyereket. Nem szeretnék a ballagásáról a temetőbe kerülni. Szeretném támogatni addig, amig lehetséges. Tehát, ha egy 40 körüli nő azt mondja nem akar gyereket már, akkor az ezért van, mert ilyenekre gondol.
2.) Tudom, hogy nem vagyok egyedül ebben. És nem is azért irtam, pusztán azért, mert vannak rosszabbak is bizonyos dolgoknál. A szülésemkor temették az anyukámat, a férjemnek meg akkor volt az első műtétje. Igy tudom milyen az, ha valami rosszul esik.
3.)Én nem kapkodom a fejemet. Én haladok a korral. Nem ijedek meg a számitógéptől, mert informatikus is vagyok. És miért kellene nagy ügyet csinálni a gyerek nevelésből? Mi a nagy ügy? Agresszivebb bacik? Mégis ma nem oltatják magukat és gyereküket az emberek. Én pedig a szülésemkor láttam kórházat bentfekvőként, de a gyerekemnek évente meg kellett nézni. Igaz nem bacik miatt. Leszakadt az ujja, eltört a keze, felrepedt a szemöldöke, eltört a keze, felrepedt a szemöldöke. Ezzel nem is értem mire akartál kulyukadni.
4.) Irtam, hogy 4 évig voltam otthon a gyerekkel. Vajon miért? Mert mire mentem volna dolgozni, megszűnt a munkahelyem, kereshettem újat. 1 évembe került. És én is gyes alatt végeztem el a főiskolát, akkor nyelvvizsgáztam, akkor végeztem el egy OKJ-s sulit. Visszavettek volna, ha lett volna hova. És sosem voltam táppénzen a gyerekemmel, és még magammal sem. Szerinted régen, kolbászból volt a kerités? Azt hiszed csak a most szülő nőknek fáj a szülés? Csak most nehéz bármi? Hát nem, csak mi nem keseregtünk.
5. Igen a bátyámnak is 2 gyerek van, a húgomnak 3. Szervezés? Nem hiszem. Ők sosem panaszkodtak arra, hogy de rossz nekik. És arra is emlékszem, hogy mi is hárman voltunk testvérek, de a szüleim nem keseregtek ezen. Az anyukám mindig mosolygott, hiába dolgozott a munkahelyén és otthon is.
6.) Más filing? Nem tudom. Nem volt kicsi a hasam, de sosem adták át a helyet. Aki bunkó, az mindig az. Ez nem attól függ milyen évet irunk.
7.) Na nehogy már azt mond, hogy a mai felgyorsult világ miatt van ilyen sok válás! Én a válások számát is annak tudom be, hogy az emberek jó dolgukban már nem tudom mit képzelnek és mit nem képzelnek magukról. A mai nők is lehetnének olyanok, hogy a férjük ne akarja lecserélni őket 1-2 év után. Vajon az én férjem miért nem akar lecserélni? Valószinűleg azért, mert nem nyafogásból áll az életem, tiszteletben tartom az ő egyéniségét is, tudom mit tesz ő is.
8.) Valóban, régen nem voltak ilyen fórumok, de a játszó tereken találkozhattunk kisgyerekes anyukákkal, akiknek szintén csak ilyen témájuk volt. Milyet, mennyit kakilt a gyerek, mikor mennyit sirt, hisztizett, és milyen szörnyű az életük, mert nincs felnőtt társaságuk, a férjük nem foglalkozik velük, stb. Na én akkor is kerültem ezeket az embereket. És vajon miért? Azért mert én jól éreztem magam a bőrömben, a férjem szeret a mai napig, és a gyerekünk ugyanezt kapta tőlünk.
Ha nektek ez jó, akkor csináljátok, de én akkor is azt mondom, hogy ennek semmi értelme! Próbáljátok jól érezni magatokat, szép és vidám dolgokról beszélgetni, nevessetek sokat, mert ilyenek nélkül az egész életetek csak kesergésből fog állni. De a ti életetek, a ti választásotok...
Nem, sajnos eddig nem ivott!
Mikor hazamentünk a klinikáról akkor 1 hétig cumisüvegből kellett innia az anyatejet, mert a bimbók sebesek voltak és véreztek. Utána visszatértünk a cicire és onnantól semmi mást nem ivott csak, anyatejet!
Dec.23.-tól kezdtük a hozzátáplálást. Most már kap főzeléket is ebédre!
Próbálkoztam én már mindennel amiből csak lehet inni, de semmiből sem kellett neki!A cumisüveget utálja, mint cumit is. A csőröset meg még csak rágja :SSS
Egyébként 2.-án múlt 6 hónapos és még mindig cicizik, csak a vacsit-teljesen és az ebédet-félig váltottuk ki. Idővel én is szeretném elérni hogy normálisan igyon, de ha másként nem megy, akkor muszáj lesz így!
köszi!..:) ez jó...
szerencsére a ház már megvan, "csak" felújítani kell...ami felér egy építkezéssel, mert kb az oldalfalak maradnak...és minden A-Zig ki lesz cserélve, felújítva...nekem már az is fejtörést okoz, hogyan fogunk eljutni egy boltba valamit kiválasztani...a gyerekeket mégsem cipelhetem.. na sebaj, más is megoldotta valahogy...de most már sokkal jobb a kedvem...de persze minden házasságban vannak mélypontok, már elindultunk felfelé...és a nap is sütött, hurrá!
Eddig nem ivott? Mennyi idős is? Nekem mondjuk a fiam első naptól sokat iszik, szerintem a napi 1,5-2 liter simán lemegy.
Szerencsére semmivel nem volt gáz mert mindent elfogadott a cumisüvegtől, a csőrösön át a pohárig. Iszik flakonból is meg szívószállal.
Grat a jó naphoz!!
hmmm, nekem is van vasalni valóm, megyek is!!!
Örülök, hogy köztetek minden rendben, csak így tovább!
szia! én írtam 2 napja kb, 4 gyerek és férj kiborult..vagy én?:))) na szóval akartam még írni válaszokat, csak állandóan elszállt aznap a net..neki sem volt kedve dolgozni, úgy látszik...
na jó hír, hogy férjem másnap mintha nem is emlékezett volna, milyen "súlyos" dolgokat mondott, és közölte nem cserélne ő le senkire, meg nagyon szeret, csak kicsit figyeljünk jobban egymásra és próbáljak ne ilyen feszült lenni....és ma kaptam egy tulipánt is tőle...
szóval kicsit megnyugodtam és jó volt ez a pár napsütéses nap is, igazán jótt tett! mindjárt feltöltődik az ember! látom te is:)
de most megyek jelmezt varrni, + rendet rakni...ezt miért is nem a pasik csinálják??!:)))
A gond az, hogy Te elbeszélsz a többiek mellett. Egyébként alapvetően abban igazad van, hogy lazán, vidáman kell venni. 20 év múlva mi is úgy fogjuk...
Egyébként tudom, hogy van, ami ma könnyebb, de nem egy korodbeli szájából hallottam, hogy ma már nem vállalna gyereket...
1. A legnagyobb lányom még csak 6 éves, de az akkor oly nagy gondot okozó dolgok mára eltörpülnek, a javukra már nem is emlékszem.
2. Mi is temettünk apukát, sőt testvért is, pont a gyermekem születésekor, mégis egyes babás dolgokat is problémaként éltem meg...
3. 22 évvel ezelőtt még egész más volt a világ. Én ennél csak kicsit vagyok idősebb, az öcsém kb. annyi idős. 6 évig anyáméknál laktam két gyerekkel. Ő anno nem csinált nagy ügyet a gyerknevelésből, éltünk, mint bárki más... Most meg kapkodja a fejét, hogy mennyire más ez, mint akkor volt... Még a vírusok, bacik is agresszívebbek. Én 12 évesen láttam először belülről kórházat, az enyimek meg már csomót voltak bent, hol egy tüdőgyuszi miatt, hol reflux miatt, hol meg másért...
És ez csak egy szempont, van még elég. Nem volt mobil, még számítógép is alig, az emberek többsége 8 óra alatt 8 órai munkát végzett... Amikor hazaért, még élő ember volt...stb..
4. Ne beszéljünk a munka-gyerek problémáról... Akkor nem volt az kérdés, hogy eljön anyám betegállományba... Meg hogy ne vették volna vissza szülés után... Ez a görcs kimondatlanul, de minden anyában ottvan...
Én keményen tanultam a két gyerek mellett, nemigen értem rá én se depis lenni... Olyan végzettséget szereztem (a többi mellé) ami piacképes... Mégis meg kell élni azt, hogy nem kellünk senkinek...
Anyám ezt is nehezen tudja már elképzelni.
5. Itt sokaknak nem egy gyereke van, több gyerek életének összeszervezése megint egy külön szakma..
6. Az egész feeling más volt régebben. Anyám, amikor terhesen felszállt a buszra, hatan ugrottak föl, hogy felálljanak. Ma kapsz egy megjegyzést, hogy te is csak az állam pénzén élősködsz...
7. Ma a házasságok is könnyebben felbomlanak, a férfiak is könnyebben lépnek le. A nők meg, már eleve megpróbálják őket ottartani, ha épp úgy ítélik meg, akkor műkörmökkel, vagy akármivel.. Ezt spec én nem így csinálom, de még ezt is meg tudom érteni...
8. Régen nem voltak ilyen fórumok, ahol lehetett volna panaszkodni... Most meg vannak, és mindenkinek szíve joga.. De ha igazán a hsz.-ek mögé nézel, akkor láthatod, hogy senki nem él meg semmit tragédiaként, csak éppen a napi dolgokat itt kiadja.. Ez egy szintig pedig normális..
Szia!
Ma nekem nagyon jó napom volt!!! Reggel 09kor ébredtem, napsütésre. 1000 ágra sütött a nap. Felöltöztem, aztán keltettem a kicsit, rendbe szedtem, megetettem, jött Anyukám vigyázni rá!
Aztán a férjemmel bementünk a városba! Elintéztük a kicsinek a Start számlát, voltunk obiba, és vettünk végre a kádhoz függönykarnist!!! :))) Amióta itt lakunk nincs (október).
Végre nem kell minden fürdés után majd felmosni :)))
Aztán voltunk boltba vásárolni. Hazajöttünk, ebédre csináltam isteni töltött lángost, és tényleg isteni lett. Anyukámék visszajöttek 16kor és nekik is sütöttem és el voltak ájulva.
Bár a kicsi ma nem aludt olyan jól a meleg front miatt, de a minimum így is meg lett!
És a nap nagyon jó híre, végre megtaláltuk azt az eszközt amiből szívesen iszik a gyerek!!! :)))
És ma lement 100 ml víz neki!
Eddig nem ivott meg semmit semmiből, úgy hogy ennek ma nagyon örülök.
A délutánom a konyha rendbetételével telt, mosogattam, letakarítottam a pultot, felmostam!
Szóval nagyon jól telt a napom/napunk!
Holnapra is 12 fokot mondanak, és verőfényes napsütést!
Remélem hasonlóan jól fog telni!
Na csajok hogy telik a mai nap? Nekem ma jó napom volt bár a szaros köd miatt eléggé fájt a fejem. De voltam egy kis vásárlókörúton. Beszereztem a gyereknek két melegítőt, két papucsot (ilyen 1-et fizet kettőt kap boltban), a jutalomtábla ajándékot is megvettem bár majd csak vasárnap kapja meg ha megérdemli.
Voltam a turiban is mert ma volt bálabontás. Igaz nem megyek reggel, de délután beugrottam és még így is megérte mert vettem Toy Storys pulcsit, Thomasos nadrágot, inget. Na meg a plüssök: Roary meséből egy 30 cm-s Kristófot, Dumbo-t, A Mackótestvérből Koda-t és a Shrekből Szamarat.
Na akkor utoljára még irok ide, és ismét azt irom, hogyha nektek ez jó, akkor tegyétek. Én csak azt szerettem volna elérni, illetve sugallani, hogy ne ilyenekkel foglalkozzatok, hanem próbáljátok jól érezni magatokat. De nem az én közérzetem igy tényleg mindegy nekem.
Ha hiszitek ha nem, a fiam, akkor is végig aludta az éjszakákat, jó gyerek volt, mindig boldog, kiegyensúlyozott, mert annak ellenére megteremtettem neki ezeket a feltételeket, hogy rengeteg problémánk volt. Nekem nem volt időm ilyenekkel foglalkozni, mert azzal kellett foglalkoznom, hogy eltemessem az anyámat, majd azért izgultam, hogy a férjem felépül e a rákból, vagy belehal és még sorolhatnám. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb, de azt hiszem az enyémek nagyobbak voltak, mint sokaknak az, hogy nem tud vesz fel tűsarkú cipőt, nincs műkörme, stb.
Persze ezek biztos súlyosabb problémák, de gondoljátok már végig, hogy érdemes emiatt kiborulni?
Igen, én is 9 hónapos terhesen rohangásztam hitel ügyintézés végett. Még szülés előtt 2 nappal kölcsönszerződést írtam alá! És mivel a lakásunk teljes átalakításon esett át, ezért 2 hónapos gyerek mellett egyedül takarítottam ki a ganét is ami maradt. Nem egyszerű...
De a nő egy túlélő fajta!!!
sziasztok! Kedves kék írisz hozzászólása kapcsán szólnék én is megint...már lentebb én is írtam, hogy az idő bizony megszépíti a dolgokat, de ne haragudj, ha neked ennyire rendben voltak/vannak a dolgaid, és már rég nem vagy kismama, akkor mit keresel egy ilyen oldalon????? Tényleg nem bántásból írom, csak számomra olyan furcsa ez....és az is, hogy a Te gyereked az első naptól kezdve átaludta az éjszakát, na ilyet még nem láttam....de bizti így van, ha te mondod.
Azt gondolom, hogy nem feltétlen csak akkor jó egy gyereknek, ha csak mindig a jó dolgokat látja. Nme kell köré "szappanoperát" teremteni. Bizony van néha, hogy anya kicsit rosszekedvű, de akkor szépen elmagyarázom, hogy azért szomorú most kicsit anya, mert nagyon fáradt stb, de azért nagyon szertelek és nagyon jó, hogy itt vagy velem és már ettől el is száll anya rosszkedve. Ilyen az élet, vannak jó és rosszabb napok. Ezt nekik is meg kell tapasztalniuk szerintem. Persze nem szélsőségekre gondolok itt. Remélem érthető, hogy mire akarok kilyukadni.
Sziasztok! örülök, hogy vannak, szuper anyukák, akik mindig vidámak, mosolyognak, de nem érzem magam hulladéknak/selejtesnek, mert néha betelik a pohár. Nem hisztizek, kiabálok a gyerekkel, de jogom van néha besokallni. És aki azt mondja, hogy régen sokkal nehezebb volt, mégis megcsináltak mindent a nők, és nem fordultak be olykor, az hazudik. Anyósom falun nőtt fel, 3 fiút szült, állatokat neveltek, apósomat alig látta. Na meg akkoriban ciki volt besegíteni az asszonynak a "női"munkába...Ő soha sem panaszkodott, meg akkoriban senki, mert nem volt szabad. De azért ha senki sem láttam, elvonult és bőgött a fáradtságtól, kimerültségtől.
Csak erről senki nem beszél, mindenki azzal jön hogy "bezzeg én..."
Szóval én nem szégyellem, ha néha depis vagyok, ettől nem vagyok rosszabb anya. És senki sem:)