Anyósom új ötlete, hogy csak úgy elviszi a gyereket! (beszélgetős fórum)

sziasztok!

Ezzel az anyós csak úgy kitalálja és elviszi a gyereket dologgal én sem értek egyet...

viszont azzal, hogy egy 14 hónapos gyerek ne tölthessen el egy éjszakát az anyja nélkül szintén nem. Az én lányom elég kicsi korától látogatta anyukámékat, és idővel ott is alhatott... ez segítség volt nekünk, Ők meg örültek, hogy az unokájukkal lehettek... de fontos volt, hogy megbeszéltük mit hogyan szeretnénk, mit egyen a gyerek, hogyan aludjon, milyen mesét nézhet stb.. nem mondom, hogy mindig mindent maradéktalanul betartottak, mert hát nagyszülők, és kényeztetik az unokájukat, de azok még bele fértek. És volt olyan mikor sírt egy pár percig a lányom, hogy elindultunk nélküle, de ez tartott legalább 1 percig, aztán kezdett is bele a játékba... szerintem egy kisgyerek nehezen válik meg a szüleitől, de meg kell tanulnia, hogy nem lehetnek mindig mellettük, de megbízhat bennünk, hogy csak olyanokkal hagyják, akik vigyáznak Rá, szeretik, és mindig visszatérnek érte, amikor mondják. Mi mindig így csináltuk, elmondtuk hova megyünk, meddig marad, mikor megyünk érte.. És ezt nagyon szépen megtanulta. most 3 éves, és nincs ebből gond. a bölcsibe beszoktatás is addig volt nehézkes, még tudta ott vagyok, aztán mikor mondtam, hogy már megyek dolgozni, szépen adott puszit, és rohant játszani... tudta, hogy fogunk érte menni... Ha véletlen itt vigyáz Rá valaki, azt is mindig megbeszéljük, szóval azért szerintem ezt is meg kell tanítani a gyereknek, és nekünk kell megtanítani.. mert sajna jöhetnek váratlan helyzetek, amikor szükség van a segítségre, és jó, hogy olyankor azon nem kell aggódni, hogy fogja a gyerek viselni az elszakadást. pl volt hogy engem műtöttek, de legalább azzal kapcsolatban nyugodt voltam, hogy a kislányom nagyon jól érzi magát Nagyiékkal :)... szóval nekem ez a véleményem.. persze ehhez szükséges a feltétlen bizalom, hogy akira hagyom, az igen is oda figyel a gyerekemre... Anyós pl egészségileg már abszolut nem alkalmas erre, így eszembe sem jutna felügyelet nélkül ráhagyni... nah bocsi, kicsit hosszú lettem :)

Akkor mégse az anyagiakon múlik. Neked kell egy picit rendbe tenni az érzéseidet, ráhangolódni, mert ahogy itt más is írta ez hihetetlenül sokat számít!

Biztosan sikerülni fog, a sok negatív gondolatot meg töröld ki! :)

Erről nem a nagyszülők tehetnek. Ez a ti döntésetek, a ti életetek. Az meg az övé, hogy még azt se tudta megtartani, amit kapott.

Örülj, ha a párod életrevalóbbra sikerült és ezt nem örökölte!

Az lenne a normális, ha mindenki felépítené a saját életét. Aztán, ha még örököl is valamit, akkor örül a szerencséjének.

Nem lehurroglak, én így látom.

Nézz utána 14 hónapos gyereknek egyáltalán nem ajánlott a szülei nélkül tölteni napokat!

Találkoztam már sírógörcsöt kapó anyukával, akit a gyereke egy teljes napon át ignorált, mert nem tudta hová tenni, hogy egyszer csak nem voltak a szülei körülötte, aztán meg mire megszokta, hogy nincsenek, akkor meg előjöttek. Azt gondolnád, hogy visongva örül a szüleinek ilyenkor egy gyerek. Nem mindegyik. És ezt nem tudhatod előre.

Egy ilyen pici gyerek aludjon az anyjával, hacsak nincs nyomós ok, ami miatt távol van tőle!

na szép, mutogatni akarja, mint cirkuszi majmot.

másoknak (idegeneknek!) tett ígérete fontosabb, mint saját unokájának ígérete? 14 hós még kicsi ehhez.

majd vigye 5-6 évesen, ha a gyerek is akarja

Az én kisfiam is 14 hónapos.Anyósom 1-2 havonta látja a gyereket.Néhány hete kérte,hogy adjuk oda egy délutánra.Férjem elvitte,de ahogy kilépett csak a szobaajtón,a gyerek üvöltött és ment utána,nem maradt el a nagyival.

Anyukám hetente 2-3-szor jön,vele szívesen elmarad 1-2 órára.De éjszakára még neki sem adtam oda,egy ilyen kisgyereknek még az anyja mellett a helye.

Egyébként nagyon örülök, hogy nem verte ki a biztosítékot a hozzászólásom, nagyon pozitív élmény, hogy itt senki nem hurrogott le, mert elég sokan nem merik kimondani az ilyen dolgokat, ha valaki mégis, akkor lehurrogják. De itt nem ,szóval tök örülök.

Mondok egy példát - bár szorosan nem tartozik ide.

Anyósom hogy indult a házasságába anno?? Hát úgy, hogy szülőktől kapott egy fél családi házat!! Nem ám lakótelepi panelt. (a másik felét a férj kapta meg a szüleitől) Az én férjem mit kapott a szüleitől, mit hozott a házasságba? A nagy nagy semmit.

Kérdezem én, akkor anyósom annak idején miért nem mondta a szüleinek, h "ó hagyjátok csak, nem kell adni egy szülőnek semmit, inkább megdöglök, annyit dolgozom, hogy aztán végül összegyűjtsek valamit". Miért nem utasította el? Mert jól jött neki a segítség. Akkor miért nem gondolja, hogy esetleg a saját gyerekének is jól jönne?? Ráadásul már elnézést, de az unokái gyakorlatilag semmit nem fognak örökölni csórikámék, mert ő elkótyavetyélte a fél családi házat, nemhogy még többet gyűjtött volna hozzá élete során. De a fiától elvárja, hogy a semmiből építse fel az életét!!!!!