Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Anyósok nélkül fórum

Anyósok nélkül (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5
149. 3f9aee5429 (válaszként erre: 77. - Menyó)
2010. márc. 23. 15:15
Együttérzek Menyó!az én anyósom ugyanilyen.ő is akkor szeretett bökdösődni mikor nem hallotta más, aztán meg mások előtt szó szerint benyalt.Senki nem is hitte el hogy olyan ő mint amilyennek én mondom ,addig amíg észre nem vette hogy igazából nem tud megsérteni.Vagyis meg tudott , csak ezt felé sosem mutattam.Úgy tettem mintha az egyik fülemen bement volna a másikon meg ki.Ezek után ma már képes bárki előtt megszégyeníteni.Igazából én vagyok a nagy marha mert hagyom magam,sosem szólok vissza.Igazából nála élünk és nem tartanám jó dolognak ha visszaszólnák,viszont alig várom hogy elmehessünk innen amilyen messze csak lehet,és minden erőnkkel ezen vagyunk,csakhogy nálunk meg ez képezi a vita tárgyát,hogy mami nem akarja elereszteni a pici fiát.Te még időben voltál nem volt mit vesztened a kapcsolatodon kívül,nekem van egy gyönyörű 6 hónapos kislányom és nem szaggatnám szét a családunkat semmiképpen,de már igazán azon a szinten vagyok,hogy ha a párom nem tart velünk mi akkor is megyünk,bárhova csak el innen.Mindeggy hogy mit csinálok minden rossz!Akár a gyerekemmel a háztartásommal vagy a kutyáimmal,bármibe beleköt.Megesett egyszer,hogy tartoztunk neki,ez egy hitel volt amit az ő nevére vettünk fel,én akkor még terhes voltam,mondtuk neki ha tud egy picit várni a táppénzemből fedeznénk (ez abban az időben jóval később érkezett meg mint általában a füzetések szoktak, hó vége tájt.)Na mami felvette a póstástól a táppénzem kifizette amivel neki tartoztunk abban a hónapban,plussz a páromnak is volt még egy hitele amit még akkor vett fel mikor nem is ismertük egymást,azt is kifizette arra a hónapra,plussz volt neki még egy elmaradása már vagy egy éve azt is kifizette a táppénzemből és még mondotta ő hogy jövök neki 5000 ft-al aztán ha nincs pénzem akkor ad kölcsön, én viszon ott álltam 4 hónapos terhesen és zsiros kenyeret majszoltam mert annnyi pénzem nem maradt hogy kaját hozzak haza.És még lehetne sorolni a dolgait,igaz sosem szóltam semmit csak nyeltem,nagyokat és már szörnyen bánom,hogy nem jelöltem ki az elején a határaimat.
2010. márc. 23. 14:31

Az én anyósom világravaló!!!

Csak nem erre a világra!!!

2009. szept. 28. 17:24
Anyós nélkül? Csak kibírnám valahogy! :-))
2009. aug. 18. 16:01
Az én férjem nem is az anyja ellen van, hanem az élettársát nem bírja elviselni és emiatt állandó a súrlódás az anyjával.
2009. júl. 26. 21:04
Az anyós érdeklődött az abortusz felől, kicsit félre érthető voltam, bocsi.
2009. júl. 26. 21:04

Nálam nincs anyós! A pasi lelépett mikor 17 hetes terhes voltam. De azért még a 20. héten megkérdezte: Most már tuti nem lehet elvetetni?

Ha adtunk az jó volt, azt szerette, sőt elvárta, de mi nem kaptunk semmit. Még a piros masnit is sajnálta a lófaszról. Októberben szülök, ha meglátom a gyerekem közelében nem köszöni meg. Aki értani akart neki, amikor még a teljes testemmel védtem, mire lehet képes egy törékeny babával? Igaz, hogy 130km-re van, de lehetne messzebb is. A kicsi fiát ugyan visszakapta, de valójában nem kell neki, ő csak a lányát szereti, meg a pénzt! Az a drága fiacskájának meg sosem volt és nem is lesz, mert még nagyon sokkal tartozik nekem!

Lányok! Akit a férje/párja szeret és kényeztet, vigyázzatok ré nagyon, mert ritka kincs!

Az anyós meg sokkal öregebb nálunk, hamarabb hal meg...

2009. júl. 26. 20:24

Mi nagyon jól megvagyunk!

(300 km-re lakik tőlünk.) :D

142. szabotimi (válaszként erre: 136. - Alexa77)
2009. febr. 9. 18:57

nállunk ugyaz ez volt 3 évig. Csak engem még a tesójáék is útálnak. 2 éve nem beszélek anyósommal, pedig szomszédok vagyunk. Ők ballról, sógoromék jobbról:( Mi sokat veszekszünk a férjemmel ez miatt, de én nem engedek. Mikor a Rebekával voltam már terhes azt vágta a férjem fejéhez a fülem hallatán, hogy " minek csináltál neki még egy gyereket vettél volna inkább még egy kutyát!"


Nincs bocsánat. Így nélküle sokkal jobb. Nem kell azt figyelnem ha kilép a kapun, hogy hozzánk is bejön-e és ha már bennt van mikor akar elmenni:) Így a férjem sógornőjével( akit a háta mögött természetessen mindennek elhord) azt beszélnek ki akit akarnak. Már nem érdekel:)

BOLDOG VAGYOK NÉLKÜLE!

141. kitta73
2009. febr. 9. 10:10

sziasztok!

Sajnos én nem ismerhettem meg,a párom gyerekkorában elvesztette.De nagyon kedves aranyos volt:-)

2009. febr. 8. 21:33
tök jól megvagyok nélküle, egyáltalán nem hiányzunk egymásnak. :)
2009. jan. 16. 20:50

Mi a teendő? Viccesen:


A nehézfiúk cellájába új tagot kaszliznak, aki megölte az anyósát. Az

"öregek" faggatni kezdik, hogy hogyan csinálta ki a mamát.

- Csak azt tettem, amire a feleségem megkért. Eljött hozzánk látogatóba

a mama, de a feleségemnek délután el kellette mennie otthonról. Azt

mondta nekem: "Drágám, anyu egy kicsit lefeküdt aludni, nagyon fáradt.

Kérlek, ne ébreszd fel, ha légy szállna rá, üsd agyon!"

138. 497f15547f (válaszként erre: 136. - Alexa77)
2008. aug. 7. 14:31
huhhh, Alexa! Csak pár szót olvastam még el, de az enyém detttóóóóó uez :(
2008. jún. 13. 22:41
Irhattál volna rólam is, főleg onnan illik rám is a mondatot..és amikor találkozunk....
136. Alexa77
2008. márc. 10. 06:48

Én próbáltam abból kiindulni, hogy legalább egy közös van bennünk az anyósommal: Mindketten szeretjük ugyanazt a férfit. Aztán később rájöttem, hogy ez mégsem igaz. Ő már régesrég nem tudja, mi a szeretet. Neki elvárásai vannak, adni nem képes. Neki mindent adni kell, vele foglalkozni kell, de hogy ő mit tesz cserébe... Fanyalog, amikor a fia elmondja neki nagy örömmel, hogy kisbabát várunk. Fanyalog, amiért nem tudja tovább egynás ellen uszítani a két gyerekét, mert időközben tettem róla. Hála Istennek a sógornőmék megszerettek és egyre közelebb kerülünk egymáshoz, ezáltal a párom is a nővérével. Sikerült rádöbbentenem őket, hogy eddig se egymással volt bajuk, hanem azzal, hogy az anyjuk hazudozott a hátuk mögött és összeugrasztota őket. Megjegyzem, elképzelni se tudom, miért jó az egy szülőnek, ha a gyerekei fasírtban vannak... Én imádom a tesómat, mindig számíthatunk egymásra.

Az anyósom valami vallási szektába jár, ahol sajnos teljesen el is hitették vele, hogy aki nem szektatag, az bűnös, pokolra fog jutni. Csak azokat lehet szeretni, akik a szektán belül vannak. De ha azok közül is kihagy valaki egy imanapot, akkor azt is ki kell közösíteni. Durva, nem? Nekem semmi bajom a vallással, magam is hiszek valamilyen szinten, bár nem vagyok nagy templombajáró típus. De azt nem gondolnám, hogy azért rossz ember lennék, mert nem vagyok szektás. Na mindegy. Szóval hiába is próbálom, az anyósomat nem lehet szeretni. Legfeljebb elviselni ideig-óráig. Én amikor találkozunk, próbálok kedves lenni, már csak a párom miatt is, de mindig alig várom, hogy végre hazamenjünk. Lehet, hogy nem jól csinálok mindent, de ez esetben ennél többre nem vagyok képes. Bocsi, ha hosszú voltam!

135. Nikice
2008. febr. 3. 09:19

Buxának abban igaza van (szerintem!), hogy tisztelni kell a másikat, DE van, amikor tényleg megtesz az illető mindent, hogy ez ne sikerüljön. Hidd el Buxa, vannak olyan emberek, akik nem átallanak mégegyszer és mégegyszer belelépi a gyomrodba. Persze, meg kell próbálni rendezni, és én is ezen vagyok ált. az emberi kapcsolataimban, de van, mikor egyszerűen nem megy, és a kétszínűséget pedig jobban utálom a haragtarásnál is. Az emberhez hozzá tartozik az is, hogy sajnos néha gyűlölködik (ez kicsit erős szó, nem is szeretem használni, de nem találtam mást). Az őszinteség azomban elvárható. Szerintem a látszólagos béke kedvéért nem biztos, hogy mindíg meg kell hunyászkodni. Minden helyzet más megoldást kíván.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy hozunk rossz döntéseket, és vannak általános dolgok, amiről így vagy úgy vélekedünk, de nem biztos, hogy ez az oldal elég arra, hogy valaki az elszenvedett sérelmeit kiírja, és egyértelműen el lehessen dönteni, hogy hogyan kell(ene) viselkednie az illetőnek. Én megértem, és támogatom, aki békülni akar, de azt is, aki nem. Biztosan jó oka van rá.


Ha anyósommal lenne ilyen próblémám, valóan sajnálnám, mert a férjem őrlődne. De más családtagnál (akivel nekem van problémám) nem erőltetem a dolgot.


Meggondolandó, hogy érdemes-e annak az embernek a barátságáért, vagy magunk elfogadtatásáért azonosluni olyan dolgokkal, amikkel zsigerből ellenkezünk.

2008. febr. 3. 04:22
Nálunk Anyámat azért nem akarták befogadni,mert református volt,és most is az.Ez volt a szálka a szemükben,ájtatos egy család volt,minden vasárnap templom,mormogás,meg persely,meg gyónás,szörnyű volt.De vége lett,mindennek.
133. 5a071c9eeb (válaszként erre: 129. - 20eebe3d4c)
2008. febr. 3. 00:58

Azért vannak olyan anyósok, akik nem az elfogadásról és a szeretetükről híresek.Igaz, nem mondanám akkor sem, hogy utálom, de hogy a háromlépés távolság helyett tizet tartanék az is biztos.

Tudok mesélni számomra megdöbbentő dolgokat, amik ha nem a környezetemben történtek volna, akkor el sem hiszem. Anyósról, menyről egyaránt.

132. 5a071c9eeb (válaszként erre: 127. - Ac1096844d)
2008. febr. 3. 00:45
Köszönöm, amit írtál, de szerintem ez nem siker, hanem mindegyikünknek egészséges, tiszta és szeretetrevágyó a lelke. Talán inkább szerencsés találkozás az életben. Ha épp úgy ápolod a lelked, mint egy kertet, hogy nem hagyod elgyomosodni, hogy gondozod a virágaidat, amik mosolyt csalnak a szívedbe, azaz nem hagyod, hogy a rossz érzések uralkodjanak a lelkeden,helyette megtanulod a jót észrevenni és értékelni, akkor minden nap ünnep a lelkednek. Persze ehhez anyósnak is, menynek is gyommentes lélek kell!
2008. febr. 2. 20:59
Nagyon sajnálom, de nem teszem meg ezt a lépést, mert ez már elveszett évekkel ezelőtt. A fiát se akarja látni kitagadta, mert nem mentünk közjegyzőhöz leírni, hogy mennyivel fogjuk támogatni, ha az apósom meghal. A fiamat aki az egyetlen unokája évente talán négyszer azzal a hülyeséggel traktálja, hogy én mikor kicsi volt ekrúgtam magamtól mikor annak szüksége volt rám. Pszychiátrián dolgozom 30 éve soha nem akartam mást csinálni szeretem a munkám, de szerinte azért tanultam, hogy a fiát pszihikai módszerekkel ellene fordítsam. És sorolhatnám az asszony csak verve jó és társai... Szerintetek kötelező nekem őt szeretnem és közelednem hozzá?
2008. febr. 1. 17:46

Egyszer olvastam valahol egy történetet,ide vág.


Egy nő mindig nagyon rosszban volt az anyósával,állandóan veszekedtek és szapulták egymást.Ki nem állhatta az anyósát annyira gyűlölte.

Egyszer mentek autóval valahová,a gyerek kb 1 éves volt,az hátul ült az autóban a gyűlölt anyós mellett,elől apuci anyuci.

Balesetet szenvedtek,a sokat gyűlölt anyós meghalt.Úgy halt meg hogy a kezében ott volt a kisunoka,mintegy védte a két karjával a kisgyereket.

Senki másnak nem esett baja,csak az anyós halt meg.

A nőnek a mai napig lelkiismeretfurdalása van,hogy akit annyira utált,annak köszönheti hogy a gyereke él.

((((

Megértem hogy nem könnyű sokaknak,de a párotok anyja.

És ha szeretitek a párotokat,akkor amíg őt szeretitek,addig az anyját is szeretnetek,de legalább is tisztelnetek kéne.

2008. febr. 1. 17:38

Hogy utálhatjátok annak az anyját,aki megszülte és felnevelte nektek azt,akit szerettek és aki a férjetek?

Akár milyen is.

128. cseng21
2008. febr. 1. 17:35
Nekem soha nem volt anyósom, mert a volt férjem anyukája még gyerekkorában meghalt. A jelenlegi párom (akivel tiz éve vagyunk együtt)édesanyját csak fotóról ismerem.
127. ac1096844d (válaszként erre: 124. - 5a071c9eeb)
2008. febr. 1. 17:26

Ez aztán a siker-story!

Gratulálok, nagyon jó az ilyet olvasni!!!

126. Nikice (válaszként erre: 124. - 5a071c9eeb)
2008. febr. 1. 17:15

Olyan jó ilyet olvasni!

Én is szeretem az anyósom, és semmi másra nem vágytam, mint arra, hogy ő is kedveljen és elfogadjon. Nehéz volt megtanuknom, hogy ő nem az az érzelgős típus fajta. Mára nagyon bizalmas lett a kapcsolatunk. Ja, szuperul süt-főz, és sokat segít a fiam felügyeletével. Már nem élünk együtt, de míg együttéltünk sem vele volt a gond.

2008. jan. 22. 19:28
.....De jó is lenne......
2008. jan. 2. 21:23

Nekem jó és nagyon bölcs anyósom van.

Én is anyós vagyok, de imádom a menyem, mert ő egy tündér. Szép, mint egy modell,okos is, kedves is, szorgalmas is, sőt házias is, de a legfontosabb, hogy szereti a fiam. Nagyon szereti. Szerintem engem is szeret, a szülinapomra egy szív alakú tortát sütött nekem a kicsi kezével és isteni finom volt. Kell ennél több? Ja, és nyáron lesz 7 azaz hét éve, hogy együtt lakunk.

123. Hmv. (válaszként erre: 122. - Katalin1962)
2008. jan. 2. 11:18

Már megbocsáss, de szerintem minden kapcsolatot jóvá lehet tenni, ha mind a két fél akarja. Pont a karácsony lett volna kitűnő alkalom a kibékülésre.

Kezd Te a békülést, kezdjetek mindent tiszta lapokkal, nyiss felé, meglátod, Ő fog legjobban csodálkozni a gesztusodon. Rájössz majd, mennyivel jobb Vele is jóban lenni. Nem kell ezentúl sem nyalni-falni egymást, de rendezzétek a viszonyotokat. Nem hiszem, hogy a férjednek jó ez a helyzet.

U.i.: én is anyós vagyok

2007. dec. 27. 08:09
Az anyósomat 3 éve nem láttam és soha többé nem is vagyok rá kíváncsi! Sok mindenért nem szeretem és ő is biztosan sok mindenért nem szeret engem. Jó messze lakik tőlünk az egyetlen unokáját nem tiltjuk tőle sőt mi küldjük hozzá. Mindíg csak a rosszat látta bennem és a múltban vájkált. Így nélküle érzem jól magam. Igazságtalanságai olyan mértéket öltöttek, hogy a férjem is mellém állt. Ilyenkor karácsonykor sajnáljuk, hogy így történt,de ezt a kapcsolatot nem lehet jóvá tenni.
2007. dec. 13. 06:52

Nekem már nem él az anyósom, de nem volt vele semmi problémám.

Azt hiszem, anyósként - kezdeti "villongásoktól" eltekintve, nagyon jó, mondhatnám barátnői viszonyban vagyok a menyemmel.

120. kitta73
2007. dec. 7. 15:54
Nekem sajna nincs anyósom,16éves volt a párom mikor anyukája meghalt.Nagyon sok jó dolgot hallottam róla,aranyos és kedves volt igazi minta anyós lehetett volna.Szokott róla a párom mesélni,hogy milyen jó édesanya volt és jó lett volna ha megismeri az unokáját.Már csak azért is rossz,mert csak a fiamnak egy nagymamija van.
1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook