Anyós-szerepben (beszélgetős fórum)
Sokáig én is azt hittem,hogy nem fog menni. De rájöttem,hogy nem olyan nehéz,mint amilyennek sokan leírják. Néha olyan mintha a lányom lenne,néha pedig a barátnőm. Az érzés kölcsönös,de ebbe beletartozik,hogy mindketten őszinték vagyunk egymással,és tiszteljük egymást.
:D
Felkészülni...
Az ember vesz egy nagy levegőt és nyel egy jóóóóóó nagyot!
Aztán lehet izgulni, hogy minden jól alakuljon.
Az anyósság, az anyósság! :)
De miért kell "készülni" az anyós-szerepre? Itt tolhatod el.:)
Ha ők így boldogok, neked hiába nem tetszik a dolog.Ez az ő életük.
Ne lakj velük együtt, így sokkal egyszerűbb az élet.
Még mindketten otthon laknak, gondolom.
Lakva ismerik meg egymást igazán. Költözzenek össze és kiderül, hogy tudnak-e együtt élni. Egy albérlet tökéletes megoldás.
~ Az ember idősebb lesz, de nem biztos, hogy bölcsebb is!
Emberből vagyunk... :)Van, amit el kell fogadni, ha tetszik, ha nem!
Nem készültem fel... nem tudtam..., azt hittem magától értetődő lesz az egész. De nem az.
Az a baj, hogy nem akarok hozzászokni olyasmihez, ami nem tetszik. Elfogadni el tudom, de nem bírom megszokni a stílust, amit képvisel. Mivel - egyelőre- én vagyok az idősebb, okosabb, nekem kell bölcsebbnek is lennem.
a kislány? Az hát ! :) :)
Természetesen azért hívjuk beszélgetésnek,mert a másik (jelen esetben az anyum) is beszél,de ha éppen hatalmas gondomat (magánéleti,munkahelyi,stb) meséltem neki,azt,akkor csak meghallgatta: Ettől még ő is beszélt,csak nem szólt bele,mit hogyan csinálok,és véleményt is csak akkor mondott,ha kérdeztem. A mai napig 1-2 órákat beszélünk naponta (!),elég hülyén nézne ki,ha csak azért hívnám,hogy monologizáljak,vagy azért mennék át hozzájuk,hogy csak az én szám járjon. Hála az égnek jelenleg nincsenek problémás kérdések az életemben,így más témánk is van,mint az,hogy mit hogyan kéne csinálnom!
Igaz,nemrég kifakadt belőle a véleménye,mikor elmondtam,mik a tervek a harmadik gyermekünk nevével kapcsolatban,de aztán hozzá is tette,hogy ne haragudjak,de neki nem tetszik. Hát,ez van!
Erre a szerepre is "készülni" kell - de nagyon.
Még nem aktuális nálam sem, de azt már tudom, ,milyen anyós nem akarok lenni: mint az exem anyja. Tisztaságmániás, maradi, pénzsóvár, szegényebbet lenéző, nagyképű, folyton a gyerekei arcába mászó nőszemély akitől még a fia is menekült ha tehette. A mostani anyósom a szöges ellentéte, ő sajnos olyan akit a környezetében lévő "erősebb" emberek rögtön kihasználnak, mert mindenkin segíteni akar és mindent eltűr, csak a gyerekeinek "jó" legyen. Pl a sógornőmet aki csak henyél egész nap, kb 2 éve nincs munkája, nem is keres állást, a sógorom tartja el, pedig egyáltalán nem keres sokat. Az anyósom nem szívleli a nőt de nem szól. Pedig ez esetben talán kéne, mert nem csipcsup dologról, pl egy lomos szekrényről van szó (ami az exem anyjánál már felért egy hadüzenettel)
:))
Mindenhez hozzá lehet ám szokni, és sok családban ez nem olyan nehéz! Mi sem szólunk bele a gyerekeink életébe, de elmondjuk a véleményünket. Mi mit és hogyan tettünk, tennénk, ők meg tegyenek saját belátásuk szerint. Azért, mert mi máshogy látjuk a dolgokat, még nem biztos, hogy az nekik is jó. Éljék csak a saját életüket úgy, ahogy ők szeretnék! Mi pedig segítsük őket, ha szükség van rá és meg tudjuk tenni.
Tulajdonképpen csak nagyobb lesz a család. Alkalmazkodni pedig eddig is kellett, most kicsit jobban.
Szerintem mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van.
(Vannak kivételek, de reménykedjünk!!!)
Egy gyakorló anyós, aki nagymama is :D
Én ezt arra írtam, hogy írta itt valaki hogy az édesanyja mindig csak némán hallgatta ha mesélt neki valamit és csak akkor válaszolt ha kérdezte a véleményét. Erre mondom, hogy én nem tudnék így tenni.
Ha beszélgettek, és elmesél valamit, akkor nagyon valószínű, hogy azért teszi és azért neked, mert kíváncsi a véleményedre, megerősítést vár vagy biztatást, és csak kicsi a valószínűsége, hogy néma hallgatást.
De mi van akkor, ha a gyereked semmit nem kérdez, nem mond, ettől függetlenül te látsz valamit, ami nem tetszik neked? Nem ugyanaz a szituáció. És én nem azon a véleményen vagyok, hogy ilyenkor néma csendben kell maradni, és hagyni, hogy a gyerekünk a vesztébe rohanjon, hanem azon, hogy a kérdezés nélküli belebeszélés az életébe, döntéseibe pont ellenkező hatást válthat ki. De hát ezen nem sok magyarázni való van, most mi vagyunk ezek a felnőtt gyerekek, elég, ha magunkból indulunk ki, milyen módon és kitől kapott jó tanácsok jutnak el a szívünkig, és melyek azok, amelyek csak felháborítanak.
Mondjuk nem kötözködésből, de amikor a gyerek problémájáról és annak megoldásáról van szó, akkor kicsit fura szempont, hogy mi az, amit én megérdemlek:)
Én értelek, normáliséknál ezt hívják kommunikációnak.
Te lehet,hogy úgy gondolod,de ha a gyereked nem,akkor akár nagyon messzire is sodródhat tőled...
Amíg a gyerekem gyerek, addig nem biztos hogy lesz választása hogy megfogadja-e a tanácsom (attól függ mennyire gyerek és miről van szó). De ha már felnőtt és látom hogy örőltséget akar csinálni akkor is elmondom mit gondolok ha nem kérdi. Úgy gondolom ennyit megérdemlek. Ha hallani sem akarja a véleményem, reakcióm akkor mesélje a macskának.
Nagyszerű!:))
Egy szó mindehhez; tanácsot is csak akkor adni, ha kérik. D
:) :) ebben is van igazság :)
Nekem is nagyon jó anyósom van, mondjuk az igaz, hogy 200 km választ el bennünket egymástól, így nem sűrűn találkozunk:) Ettől függetlenül nagyon jófej :)
Az az igazság, hogy ennek így is kell működnie, amíg a gyereked gyerek, de felnőttként tisztelned kell benne azt a felnőttet, aki talán hibázik ugyan,d e felelősséget vállal a döntéseiért. Ahogy azért is, hogy kér-e ezek előtt tanácsot, és ha igen, akkor kitől.
Persze nem tartom életszerűnek a szó szerinti hallgatást egy beszélgetés során:) De a megfelelő kérdések sokkal többet érnek, mint a kész válaszok. Ha felteszel egy kérdést, és a fiad akár neked, akár csak önmagának megválaszolja azt, úgy világíthatsz rá addig általa észre nem vett dologra, hogy közben nem erőszakoltad rá a saját meglátásodat, kérés nélkül. Csak egy gondolat volt:)
Anyum élettapasztalata nem az én élettapasztalatom,és ha minden esetben megóvott volna a rossztól,most nem is lennének saját tapasztalataim! Szóval,nekem bejött,hogy csak akkor osztotta az észt,mikor kértem,mert tudtam,hogy amit olyankor mond,azt érdemes is megfogadni (na,ez nem jelenti,hogy mindig meg is fogadtam).
44 éves vagyok és 4 éve kezdő anyós:) Természetesen nemcsak a kislánnyal van bajom, ha bajom van. De az ember a saját gyerekével elnézőbb, a másikban hamarabb meglátja a hibát. Persze ez is hiba, mégis így van.
A legokosabb, ha nem szólunk bele a fiatalok életébe, véleményt lehet mondani, tanácsot adni, amit vagy megfogadnak, vagy nem. Soha nem szabad azonban számon kérni, ha valamit nem úgy csinálnak, ahogy mi szeretnénk. Nekem az a legfontosabb, hogy szeressék egymást a fiatalok, neveljék szépen az unokákat, bármiben szívesen segítek, amiben tudok, mindig számíthatnak rám. Minden embernek vannak hibái (nekem is), próbálom Őket elfogadni a jó és rossz tulajdonságaikkal együtt. Mindnyájukat (vőmet, menyemet) gyerekemként szeretem és úgy érzem, hogy ők is szeretnek engem.
Hallgatni arany!
Csak akkor válaszoljon az ember, ha kérdezik!
Nem tudom, te hány éves vagy, én 59, és 8 éve vagyok ebben a szerepben.
És nekem sose volt csak a kislánnyal bajom. Ha valami nem tetszett, azt együtt csinálták..vagy nem csinálták. D
De mostanában már én tanulok tőlük, pl. lazaságot.:))
Szerintem meg ha nekem lesz gyerekem és majd beszámol valamiről akkor el fogom mondani a véleményem akkor is ha nem kérdezi. Ennyi jogom legyen már egy beszélgetésben. Aztán eldönti mit kezd vele. Szeritnem nem valami bölcs dolog hallgatni valamiről amire esetleg az élettapasztalatom alapján jobban rálátok.
Ilyen pozitív hozzáállás mellett biztos nem lesz belőled sárkány anyós!
Ez mennyire igaz! Es milyen bolcs, eros az edesanyad. Mert ehhez ero kell. Hogy csendben birjon maradni :) En mar elore sajnalom a fiamat :D az agyara fogok menni. Mg jo, hogy csak 9 honapos :D
Hú, akkor Te nagyon jól csinálod, mert én annyira nem imádom. Persze sok bajom sincs vele, csak vannak apróbb, bosszantó dolgok, de olyanok, amire már abszolút nincs hatásom. Lehet ez a bajom néha... :) :)