Anyós-rémálom! Avagy: sárkányok márpedig léteznek! (beszélgetés)

Sziasztok!Én egy "fiús"anyuka vagyok egy kis hebrencs mennyel és két gyönyörű iker unokával.Amikor a mennyem hozzánk került leültem vele és megbeszéltem hogy ha valami baja van jobb ha megbeszéljük mert nekem sem időm sem kedvem nincs ahhoz hogy kitalálost játszak.Az elvem az hogy ha az ember megtudja beszélni a gondjait már előbbre vagyunk egy lépéssel és kiutat is könnyebben találunk a problémából.Nem mondom hogy néha nem zördülünk össze de amikor elcsitulnak az indulatok megtudjuk beszélni a problémáinkat.

A legtöbb fiús anyának az legnagyobb baja hogy vetélytársat lát a mennyében.Pedig a szeretet szerintem nem rangsorol.

"Válóper!Aki már túl van rajta.Mire számítsak?"

fórumban vannak hozzászólásai!Ha kiváncsi vagy!

Egyébként már nem csak ő törölte magát!

Sziasztok!

Nekem jó anyós jutott, mindenben támogat minket, nem szól bele a dolgainkba sem. Egy háztartásban élünk. Azt mondta annak idején, hogy ő nem fog minket szekálni, mert sajnos az ő anyósa sárkány volt, és akkor megfogadta, hogy ő soha nem lesz ilyen. Pedig rajtam volt elfogadnivaló: az egyetlen fia egy gyerekes anyukába szeretett bele... 3 éve élünk békességben, és jön az unokája, aminek nagyon örül:)

Néha próbál tanácsot adni ebben-abban, és néha mérges vagyok rá, de utólag rá szoktam jönni, hogy a tapasztalat beszél belőle, és tényleg jót akar, maximum pont nem jó pillanatomban kap el, vagy nem megfelelő stílusban..dehát istenem, emberek vagyunk mindketten! Én szeretem, és örülök, hogy az első boszorkány után jó jutott:D

sziasztok

én nagyon szeretem az anyósom, bár azt én is látom mennyire szereti a fiát, de úgy érzem engem is elfogadott, annak meg szerintem egyáltalán nem örülne ha elválnánk...

Köszönöm,de valójában csak a szintiszta igazat írtam.

Remélem,továbbra is megmarad a jó kapcsolatom a menyemmel és a vejemmel is.

Nekem volt anyósom,akivel hihetetlen jól kijöttünk,jobban szeretett,mint a saját lányát.

Már én is anyós vagyok,van menyem,és van vejem.

8 éve házas mindkét gyerekem,de eddig egyetlen rossz szó nem hangzott el sem az én számból feléjük,sem az ő szájukból felém.

Tiszteletben tartom,hogy önálló család mindegyik,felnőtt emberek,és tudják,mit kell tenniük a boldogulásuk érdekében.

Ha kérdeznek,szívesen adok tanácsot,de soha nem szólok bele a dolgaikba.

Annak idején én sem vettem volna szívesen az anyósom utasítgatásait,és ezt szem előtt tarva igazodom a gyerekeimhez és családjukhoz.

Sziasztok,

eletemben ketszer kerültem anyos közelbe, mindkettö "szerelmes" volt a fiaba. Mindkettönek 2 fia született, es a ferjeikkel kihült a hazassaguk. A fiukban keresik a vigaszt, a lelki tarsat es apapotlot. Az elsövel 8 evig birtuk ki, ugy, hogy az anyuka feltekenysegeben azt is a szemembe mondta, hogy alljak odebb, mert a fiat ö "nagyon szereti". Mindent elkövetett, hogy szetvalasszon minket...es ö gyözött. A masodiknal en voltam ügyesebb es mielött akcioba lephetett volna, mi mar össze is hazasodtunk. :) De az igazi horror csak hazassag utan kezdödött. Anyosom nem birja elviselni, hogy "elvettem a fiat" es titkon abban bizik, hogy elvalunk. Jelenleg csak ugy tudunk vele kijönni, hogy megszakitottunk minden kapcs-ot velük. En nem tamadtam öt soha, de ö uton-utfelen belem köt, vagy eppen keresztbe tesz nekünk. En ugy erzem, hogy azok az anyosok a legveszedelmesebbek, akiknek fia(ik) vannak, mert valahogy melyebben kötödnek hozzajuk, mint azok az anyak, akiknek lanyuk is van. Vagy tevednek? Van valaki akinek hasonlo tapasztalatai vannak?

100%-ig egyet értek!!

Én is ebben a cipőben vagyok,annyi különbséggel,hogy nem vagyok terhes!Még!!:-)

Bocsánat de nem tudok túllépni ezen a reakción,tudom,hogy gyerekes:).De úgy érzem előbb meg kéne ismerned,hogy tudd milyen vagyok:most nem arról beszélek,hogy kitűnő vagyok,és az egyik legjobb iskolába járok Pesten,nem erről van szó.(egy kis fényezés:P)Hanem arról hogy azért valamilyen szinten megvan a magamhoz való eszem,jó családban nevelkedtem,édesanyám orvos,édesapám mérnök,és az hogy néha felkapom a vizet azon,hogy anyukámat megalázzák,már megbocsáss,de van hozzá jogom.

És igenis felháboritónak érzem,hogy azt mondtad,hogy járjam ki előbb az iskolámat.Úgy gondolom,ez egy olyan hely,portál,ahol nem az számit,hogy helyesen ír-e az ember,hanem az,hogy segítsünk Neki,és tanácsokat adjunk,nem pedig az,hogy ítélkezzünk.És igenis lenézőnek találtam,hogy azt írtad:"Fogadj el egy jó tanácsot,

mindenek előtt járd ki az iskoláidat,

tanulj meg legalább helyesen írni."

Tisztában vagyok vele,hogy a nagykorúság ott kezdődik,hogy eltudom magam tartani.Hidd el,erre törekszem,mint sokan mások.Egyetemre szeretnék majd járni,lediplomázni,és jól kereső állást szerezni,hogy azután szülhessek,és meglegyen a saját kis/nagy családom.

Igen,17 éves fiú még gyerek,de ez esetben a szülei nem teszik jól azt amit tesznek.De nem haragszom,mivel nem ismered a teljes szituációt,és valószínűleg egy kicsit elfogult is vagy(nem?:)),gondolom Te is valakinek az anyósa vagy,és Te biztos nagyon jól végzed a dolgod.De hidd el nekem,nem mindenki olyan szerencsés,hogy jó anyóst fogjon ki:)