Anyós reakciója (beszélgetős fórum)

Nem tudnám anyunak szólítani.

Nekem van saját anyukám, az anya szó csak az övé. Talán majd ha lesz gyerek, akkor a mama menni fog, de anya semmiképp sem.

Ahogy a férjemtől se várnám el, hogy anyának szólítsa az én anyukám. Se neki, se anyunak nem tetszene.

Pár hónapja volt egy vitám férjem nagyszüleivel. Azt akarta a mamája, hogy szólítsam mamának. Mondtam neki, hogy nekem ez nem megy. Az én mamám pár éve halt meg, imádtam, mindent megtett értem, ahogy egy rendes nagyszülőtől illik. Az ő helyét senki sem foglalhatja el sem a szívemben, se a mama jelzővel. Nem akartam mondani a férjem mamájának, hogy ő nekem egy idegen. Attól, hogy havonta egyszer meglátogatjuk, és ott ebédelünk, soha nem lesz a mamám.

Én is sokáig kínoztam magam, majd nekem is rá kellett döbbennem, vannak emberek, akik nem tudják elviselni, nélkülük is boldog lehet a gyerekük.

Az igazi lendületet az adta, amikor a férjem barátai előtt sírtam el magam, mert előtte pont megint volt egy veszekedés. És ők a férjem háta mögött csak annyit mondtak nekem, azzal, hogy a férjem életébe léptem, megmentettem az életét, és megmutattam neki, milyen az igazi élet. Amikor 23 évesen nem az van, bocs a kifejezésért, amit anyu mond.

Hát ez is szokás dolga. Apukám például Anyukának, ha vicces kedvében volt akkor Mamikának hívta az anyósát, az én drága Mamikámat.. :)) az édesanyját is Anyukázta ugyanúgy. Csak apa sokkal előbb elveszítette őt, így akaratlanul is, de az anyósát kicsit anyjaként szerette. Pedig vesztek össze nem egyszer, de a végén mindig kibékültek. Mami mindig azt mondta anyumnak, hogy ha összevesznének apával, "Pisti jöhet hozzám lakni, te meg maradsz itt" :D szóval náluk nem volt sértődés abból, hogy Anyuka..

Mondjuk nekem jelen pillanatban nem is jönne a számra a jelző. Anyósomat a keresztnevén szólítom: Marika.

Emberi dolog, a férjemnek is van e tesoja,de annak a feleségét se bírja anyósom.

Ő ilyen tipus :-(((

Azért hálás vagyok neki, hogy ilyen jó fiút nevelt " nekem " mint a férjem.:-))) (de ezt csak halkan mondom)

De ez is helyzetfüggő. Ahol most lakunk, az a lakás a páromé, anyós a nevére íratta, ergo.. neki papíron nincs semmije. De ugye itt lakik, mert hogy nézne ki, ha kirakná az utcára. Bár az igaz, hogy párom néha képes nagyon... hát hogy is mondjam. Függni anyucitól. Már azért kezd róla "leszokni", mert eleinte engem bosszantott, hogy ugráltatja az anyját mindenért. Én meg mondtam, hogy hát basszus... na, azért mégis. Úgyhogy szó mi szó, a pasik képesek a kényelmességre, néha túlzottan is.

Az anyukának pedig szerintem el kell fogadnia a helyzetet, és mindegy, hogy egy emelettel lentebb lakik, vagy akár 5km-el arébb.

Van egy bátyám, tehát az anyukám is anyós.

Soha nem bántotta meg a sógornőmet, néha olyan érzésem van vele kapcsolatban mint ha lányaként szeretné.

A tesomék többet vannak a szüleimnél mint én.

Azért ez is mutat valamit?

"Ha valakít szeretünk, annak az életét nem tesszük tönkre.:-(( " - Hát igen, így kéne működnie. Csak ugye semmi sem ilyen egyszerű.

Én is kb. így vagyok már anyósommal. Tény: nem szeretem a hisztijeit, a tapintatlanságát, de akkor is ilyen marad, ha a fene fenét eszik is. Amit én tudok tenni, hogy meghúzok egy határvonalat, és ha kell: figyelmeztetem, a szó szebb értelmében.

A vitát senki sem szereti, de vannak helyzetek, amikor muszáj vagy(ok) odaállni, és megmondani, hogy mit és hogy. Szerintem sokszor abból is adódik a probléma, hogy nem merünk szólni. És egy idő után az anyós a fejünkre nő, és még egy kis idő után meg már figyelembe sem veszi az érzéseinket.

Ez egy nagyon cizellált megközelítése annak amit én írtam.

Ha valakít szeretünk, annak az életét nem tesszük tönkre.:-((

Én elfogadtam őt olyannak és nem is akarok segíteni nek ,hogy megváltozzon.

2008-ban azt hittem erre képes vagyok, de ráébredtem, hogy nem.

Mindenki úgy éli az életét ahogyan neki jó, neki arra van szüksége,hogy vita legyen,vitatkozzon mással ne velünk.

Hogy őszinte legyek teljessen ezt a szüleimnek is elmondtam. Útálom a vitát,felesléeges energiaveszteség.

Inkább elolvasok egy jó könyvet abból az energiából :-))))))

Egyet értek én is veled. Annak idején magamba kerestem a hibát.De az évek alatt rájöttem nem az én készülékem a rossz.:-(

Kínomban már egy asztrológust is felkerestem, hogy nézze meg mi ez a nagy ellentét.

Röviden csak annyit: vannak emberek akik tudnak szeretni és vannak akik nem.