Anyós javító tanfolyam :))!!! (beszélgetős fórum)
Ha elviselhető volt, akkor jól csináltátok, kibírod mér azt a 36 évet valahogy.:)
Ez most neked a tanuló időszak, hogy milyen anyós ne legyél soha, de ezt gondolom, már sokszor megfogadtad.
Ja, és ő még mindig azt mondja, hogy mg 36 éve van hátra :D
Köszönöm a "drukkot", szerencsére hamar elrepült az idő, bár ahogy sejtettem, az unokájával egy percet sem játszott, holott mindenhol azt híreszteli, hogy neki mindene Domi, stb...Kettőt belefújt a buborékfújójába és ennyi :D Természetesen az egész családot (gyerekei+én) lekövérezte, tekintet nélkül arra, hogy ő a legkövérebb, kb 150 kg. Utalást kaptam a Karácsonyi ajándékára, ami szándékosan volt az, ami...De végülis elviselhető volt :)
Oké én drukkolok neked, remélem nem késő még, mert valószínű, hogy már haza is értetek.
Kérem a drukkokat, mi ma megyünk jópofizni, ugyanis anyósnak ma van a szülinapja...És már csak 33 év :D:D:D Mert 3 évvel ezelőtt azt mondta, hogy ő még 36 évig fog élni...És többször megjegyezte már, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt nyilván is tartja és visszaszámol :D
Biztos nem rajtad múlt, ne emészd magad, vannak helyzetek amikor nem tehetünk semmit.
Igen, megoldást kell rá találni, mert nem szeretném ha
úgy menne el, hogy nem beszéltünk át dolgokat. Mindkettőnknek biztos jó lenne. Fájó az elmúlás, öcsimtől nem sikerült anno elbúcsúznom, a mai napig cipelem.
Nagyon tetszik a hozzáállásod, igen a férjed anyukája és jól látod nem kell megbántani ha elkerülhető, mert a férjednek akkor is rosszul esne /szerintem/ ha azt mondaná, hogy nem.
A férjednek igaza van valóban nem a kort kell tisztelni.
Igazad lehet, megbeszélem vele, bár egyedül úgy sem mennék, de majd nem ebédre megyünk, hanem csak beugrunk. Szerintem így lesz jó, remélem addig visszafogja magát, vagy ha nem, inkább eljövök és a kocsiba megvárom a férjem. Jaj annyira rossz ez a helyzet, és nem szeretem a haragot, de bántani sem akarom, akármennyire ocsmányul viselkedik, mégis csak a férjem anyukája. Bár a férjem mindig azt mondja, nem a kort kell tisztelni. Köszönöm a tanácsod...
értem. hát igy sanjos nem egyszerű.
viszont ha ez kell, inkább menj oda, mig nem késő, mert utána egy életre bántani fog a leliismeret, ha szeretted, hogy nem mentél.én igy gondolom.
Beszéld meg a pároddal és menjetek együtt, ő üljön le az anyjával beszélgetni, te beszélgess apósoddal és ne maradjatok sokáig, így talán elkerülhető a
vita.
Igen sajnos már a 70 éven is túl vannak, és sülve főve együtt vannak. Főleg azóta, mióta apóst szívre műtötték. Még a fodrász is házhoz jár. :(
az anyósod mindig otthon van?
valahogy akkor kellene menned, mikor elmegy valahová, és akkor meg is oldódott.
Sziasztok, én még nem vagyok anyós jelölt sem, de olyan nem is szeretnék lenni, mint az én anyósom. Öt éve szívja a véremet. Sosem szóltam vissza és nem bántottam, csak nyeltem a bántásait. Gondoltam, idős és nem direkt csinálja. De az évek alatt, rá kellett jönnöm, gonosz az öreglány. Apóst viszont imádom, bár ő most már nagyon beteg. Anyák napján annyira megbántott az öreglány, hogy azt mondtam a férjemnek, nem vagyok hajlandó többet sem találkozni, sem beszélni vele. Most viszont gondban vagyok, mert apósom nagyon beteg. Már nem sok van hátra neki. Szívesen meglátogatnám, mert nagyon szeretem, bár az utóbbi pár hónapban, már ő is érdekesen viselkedik. De nála legalább tudom mi a helyzet. Viszont anyóssal nem szeretnék békülni, és nyelni sem vagyok hajlandó, és ebből szerintem veszekedés lenne. Após miatt viszont nem merem, mert a szíve is már nagyon gyenge.
Tanácstalan vagyok, nem tudom mit tegyek. Szerintetek?
Mi 3 évig laktunk egy fedél alatt vele, aztán építkeztünk, jó messzire jöttünk, de nem hatja meg, nemigazán érdekli mi van velünk. A másik két gyereke közel van, őket tudja ugráltatni, tehát velük össze is jár...Sajnálom, hogy nálatok így alakult. Nálunk egyébként párom tisztában van vele, hogy milyen anyja van, szoktam is kérdezgetni tőle, hogy nem fáj neki, hogy a nagynénje sűrűbben telefonál, mint az anyja...de csak a vállát vonogatja. Szar lehet, így megmondva az őszintét. Egyébként anyós életéből jó kis könyvet lehetne írni...Mikor elvált az első férjétől, akkor volt egy 5 éves lánya és egy 4 éves fia. Összejött párom apjával, miatta a válás. Először mindkét gyereket az apjánál hagyta, mert megbolondult, szerelmes, stb, aztán a 4 éves fiút magához vette, hogy ne kelljen tartásdíjat fizetnie. És hogyan esett rá a választás? Hát mert az 5 éves lánya már önálló, nem kell neki az anyja...És a számomra leghihetetlenebb és felháborítóbb az egészben számomra az az, hogy sógornőm, akit az anyja szó szerint elhagyott egy hapsi miatt, ő az, aki a leginkább ragaszkodik, így 35 éves fejjel a hülye anyjához. Megjárta már többször a pszichiátriát, önszántából, azt mondja anyós, hogy a hajlamot az apjától örökölte. Még véletlen sem azért, mert nem tudta feldolgozni azt, amit az anyja tett vele...
Ezt nevezem anyosnak! Hát nekem jobb volt mert gyorsan elmentünk tőle máshova lakni,de a férjem nála volt mindig. De az esküvőnk után egy pár évre meghalt, utána egy fél évre aposom is.Mind ezzek után jött a válás!
Nekem tömören, röviden összefoglalva olyan anyósom van, aki azt mutatja a külvilág felé, hogy milyen fasza, odaadó ember, közben aki meg közelebbről ismeri...pffff...Csak egy példa...Kisfiam máj. 10-én kezdte az ovit. Júni. közepén én hívtam őt tök más ügyből, na ekkor tudta megkérdezni, hogy mi van az oviban, hívni abszolút nem hívott február óta. Aztán az elmúlt hétvégén mondtam páromnak, hogy kérdezze meg az anyjától, hogy mit kér születésnapjára. Akkor nem tudott választ adni, de aznap kétszer is !!! telefonált ez ügyben. 1 éve elköltöztünk Monorról, de az iwiw adatlapján még mindig az van írva, hogy szabadidejében a kisunokájával játszik, hozzá teszem, párommal ezen sokszor jót röhögve csak ultinak hívjuk kisfiúnkat, mert míg ott laktunk, akkor is a legfőbb elfoglaltsága az evésen kívül az ulti verseny volt. Akkor volt a gyerekekkel, ha mi elmentünk vásárolni és vittük magunkkal az ő hat oldalas bevásárlólistáját is. És egy ultiverseny után a monori lapnak azt nyilatkozta, hogy azóta tud játszani, mióta kirepültek a gyerekek...ja mert annyi időt elvettünk tőle :D:D:D Az a baj, hogy annyira rosszindulatú és gonosz, hogy bár röhögök rajta, néha mégis nagyon fáj. 1 hónap együttélés után kiderült, hogy sokan miért figyelmeztettek arra, hogy vigyázzak vele. Január 30-án asztalon a csekk, hogy tegyem ki a pénzt, megy csekket befizetni...na ja...a csekk március 21-én lett befizetve! Egyszerűen nem volt hó végén pénze. És ez csak egy a sok, okos húzása közül...Lopott, mint állat...Az ő öblítője valahogy sosem fogyott, sem a mosópora. Ha anyumék hoztak nekünk valamit, akkor azt tök természetesnek vette, hogy az övé is, és még mondta, is mellé, hogy az nekem ingyen volt...Uhh, felsorolni is nehéz...
Ne menj bele ebbe a játékba, hogy ki kinek mit nem mondhat el. Hosszú távon nem vezet jóra. Szerintem értékelni fogja, csak előbb meg kell szeldítítened, mint a kishercegnek a rókát :)
Rákérdezek lesz ami lesz, már ketten írjátok ugyanazt biztos igazatok lesz.
Ez baj. Ha nem nyílt és őszinte a kommunikáció, az szerintem előbb-utóbb köztük is feszültséget fog generálni. Gondold végig, a lány is mond valamit és megkéri a fiadat, hogy ne mondja el neked.......
Másrészt legközelebb majd az lesz a baja, hogy a gyerekeid kapnak, ő viszont nem, merő jszándékból, hogy ne kerülj ilyen helyzetbe...... vagy eztán a gyerekeidnek sem veszel?
Akkor hagyd ki hogy tudsz róla, egyszerűen kérdezd meg, hogy szereti-e a fülbevalót amit kapott tőled. És mondd el neki, hogy talán meglepi őt a gyereknapi ajándék, de nálatok ez így szokás.....
Haha :D Csak anyósok szólhatnak hozzá?:D
Akkor csak annyit kérdezz Tőle, hogy hogy tetszett neki a a fülbevaló. És ha olyan akkor lehet elmondja a gondját. Vagy szólj a fiadnak, hogy Te ezt fogod kérdezni, Ő meg kicsit noszogassa a lányt, hogy beszélje meg veled a gondját. Akkor talán meg tudjátok ezt oldani...
Na mármint arra akartam kilyukadni, hogy régebbi párjának anyukája nem úgy bánt vele ahogy kellett volna, és ez megragadt benne, ezért viselkedik Veled is így.
Pl nekem a férjem előtti kapcsolatomban az anyósjelölt egy imádni való nő volt! Két fia volt neki, és úgy szeretett mint a lányát! Alig várta hogy menjek hozzájuk, sokat beszélgetett velem, sokat viccelődött, kínált mindig mindennel, később azt mondta mikor költözök már oda... Nyári szünetem alatt akkori párommal együtt főztünk, mostunk, csak úgy meglepiből, mire hazajön a melóból. Aztán mikor vége lett a kapcsolatnak, a férjem anyukájával is így álltam a dolgokhoz, mert azt hittem ő is ilyen lesz. Szóval teljesen ugyanúgy viselkedtem vele is, mint az előzővel. Aztán jött a bazi nagy kopp.
Szóval azért kérdeztem csak, hátha egy rossz emlék miatt már védekezésből is támad...
Azt sajnos nem lehet, mert a fiam megkért, hogy ne mondjam el neki, hogy tudok a kiakadásáról. A fiam csak azért szólt, hogy legközelebb ne kerüljünk ilyen helyzetbe.
Nekem ez borzasztó, nálunk nem volt ez szokás, mindenki mindent megmond a másiknak és tudunk változtatni ha kell. Ilyen jellegű titkolózás nincs, legfeljebb akkor ha meglepetést szervezünk, de az pozitív dolog, nem probléma eltitkolása. A fiamnak lehet ez a legrosszabb.
Nem tudok az előző kapcsolatairól semmit, mert az a véleményem, hogy magát az embert szeretném megismerni és nem úgy, hogy előtte elmondják a dolgokat róla. Előttem nem lehet az ismerőseimet bántani, mert én nem engedem meg, azt szoktam mondani, hogy majd az illető elmondja nekem azt ami rám tartozik.
Most abban bízok, hogy elfelejti vagy feldolgozza a dolgokat és úgy folytatjuk ahogy elkezdtük.
További ajánlott fórumok: