Anyaság mindennapjai: örömök és bánatok... (beszélgetős fórum)
Köszönöm a válaszokat. Remélem sikerült el indítani egy kis fórumot ahol ki tudja mindenki beszélni magát ha akarja. Vagy közös gondokra, kérdésekre megoldást találni. Az is fontos hogy tapasztalatot cseréljünk. Egy összefoglaló fórumon ahol
senki nem adja fel olyan könnyem hogy megoldást találjon a felmerulo kérdésekre.
Ezen igazán nem rágd magad, minden anyukának osztják az észt mindenhonnan, az első gyereknél meg pláne. Ez van ezt el kell fogadni. Viszont azért azt mondom, hogy hallgasd meg őket, mert akadhat köztük jó is, ami esetleg nálatok is befog válni.
Persze nem mondom, hogy nálam nem volt anno olyan pillanat amikor elküldtem mindenkit melegebb éghajlatra (és micsoda megkönnyebbülés volt :), de azért csipegettem a tanácsok közül. Egy dolog. Ha a védőnő jön, te mindig mindenben helyeselsz és természetesen mindig mindent úgy csinálsz, ahogyan tanácsolta (még akkor is, ha nem).
Nyugodj meg! Minden szépen fog alakulni, hiszen a te gyermeked és te fogod ismerni minden kis rezdülését. :)
Vissza, bár addig lesz pár átalvatlan éjszaka. Pihenj, amennyit csak tudsz! Sokat számít a lelkiállapotod szempontjából is.
Nekem már "nagy" a lánykám, négy és fél éves, nagyon élvezem, hogy anya vagyok. Pedig akarata az van bőven...:))
Szia :) de jó téma ez.
A fiam 21 hónapos, érkezését igencsak pörgős életvitel előzte meg, illetve világéletemben azt csináltam amit csak akartam.
Rettentő nehéz csecsemőkorunk volt, hasfájás miatt, akkor ami lejátszódott bennem, ma visszagondolva szégyenlem magam érte. De sajnos a fáradtság, a kialvatlanság és gyermeksírás kombó nálam elég erős majdnem depit hozott elő.
Amikor kérdezték, hogy ugye milyen csodás érzés? egyszerűen nem tudtam mit felelni, mert azt éreztem, hogy kb leugrom az emeletről, túl nagy feladat ez, az éjszakák a napalokkal egybefolytak.
Aztán szép lassan elmúlt a hasfájás, 13hósan már átaludt éjszakát...
Dolgozgatok rugalmasan, mindent csinálok amit az érkezése előtt. Csak jól megszervezve.
Ma már olyan szinten szerelmes vagyok belé, hogy a családi napközit is lemondtam, amit terveztünk, hogy megy. Nap mint nap rácsodálkozom a fejlődésére. S minden egyes perc rossz nélküle.
Ez az egész tényleg maga a csoda, és hálás vagyok, hogy én is a részese lehetek.
Tényleg kitartást, és csinálj mindent úgy, ahogy jónak érzed.
Szia. Vissza? Hova? A régi életedbe? Oda nem, de talàlsz újat:) Hogy szerintem milyen az anyasàg? Hmm. És személy szerint egyszer fent, egyszer lent vagyok... Az én kislànyom 27 hònapos. Kicsinek hasfàjòs volt, a fogzàst nagyon megszenvedtük. Ezek miatt nem nagyon élveztem a csecsemőkort. Viszont nagyon jò volt làtni a fejlődését. Amikor àtfordult, amikor kúszni, màszni, felülni, felàllni tanult. Az félő lépések, az első szavak.:) Ezek a dolgok bearanyoztàk a napokat.
Most màr folyamatosan beszél tudja mit akar, és ezért megy is a hiszti, de ezt az időszakot én sokkal jobban tudom kezelni, mint a mikor csecsemő volt.
Szòval vannak szép, de vannak nehéz időszakok.:) nem egyszerű, de egy esti ölelés és szeretlek anya mindenért kàrpòtòl:)
Sziasztok. Régen nem indult ilyen fórum..Ezért úgy döntöttem beszéljünk róla. Milyen is anyának lenni? Jó? Boldog vagy?vagy depressziós? Kettő között vergődsz? Mond ki ne tartsd magadban.
Én 3 hete szültem első kislányom. Mindennap más. Egy kérdés foglalkoztat. Tényleg visszatalálok majd?