Anyaként igazán nőnek maradni (beszélgetős fórum)

Hm....nagyon szép és igaz!!

Én magam is átérzem a magam 22 évével!Én most vagyok 29 hetes terhes!!

Nagyon szép goldolatok, jó fogalmazás.

Nagymama korú nő vagyok, és felvidít, hogy vannak még mélyérzésű fiatal anyukák, akik jól látják, az élet legnagyobb ajándéka a gyerek.

Gratulálok, boldog életet kívánok.

Hihi, ezt én is írhattam volna :)

Bár pont ma már 5 hónapos a kisfiam és már kezdek más is lenni, mint anya. A terhesség és az elsö hónapok alatt csak a babatémák érdekeltek és a H&M babarészlege, de most már újra a régi vagyok és foglalkozom magammal is.

Közben látom megszületett a kislányod, gratulálok hozzá! Ha nem bánod, olvasni fogom a naplódat :)

Köszönöm a bátorító szavakat! Jó érzés, hogy az ember nincs egyedül az érzéseivel.

És azóta megszületett a kislányom! sokszor elkap a sírhatnék mikor ránézek. Ő volt az a kis tünemény aki édesen szétrúgta a bordáimat :-) és sírok, mert olyan gyönyörű, mert ő mostmár mindig itt lesz..

Szia!

Ismerős érzés, amit leírsz,csak én 3 évvel ezelőtt mentem át rajta. Egy időre parkoló pályára került a csaj, és lett egy anya helyette. Nem mondom, hogy minden ízében tejfel, mert, amikor éjjel 8-10szer kelsz fel, akkor a végére nincs az az alapozó, ami elfedi a karikákat a szemed alatt. Aztán egy idő után ez is elmúlik. Átalusszátok az éjszakákat. (Azért az isteni többes, mert, ha a gyerek kel, akkor bizony te is.)

Aztán újra visszajön a munka is, és megint minden megy tovább. Kicsit zavaró, hogy 2 évig a porszem is vigyázzban állt itthon, de most hálásan mosolygok a páromra, amikor este fél 8kor hazaérek egy hosszú nap után, és nem nekem kell kisikálni a kádat meg felporszívózni. Mikor egy céglátogatáson végigtipegek valahol, nem az anyát hanem a mérnöknőt látják. Mikor kijövök a munkahelyemről laptopot cipelve, nem a mérnöknőt, hanem a nőt látják. Mikor hazaérek, akkor nő és anyag is leszek egyszerre; a Kedvesemnek nő, a lányomnak anya. Megvalósítható ez így, csak meg kell találni a belső egyensúlyt. Nem könnyű, és végig is kell menni a fázisokon, de a vége egy komplex személyiség.

Szép napot, és jó babázást! (Én imádtam várandós lenni, az egyik legjobb dolog volt, ami velem történhetett.)

Hoggggyan lehetne lájkolni ezt a cikket?...

Like!

és ennél még sokkal jobb érzés az,amikor babakocsit tolsz az utcán,1-2,(vagy több!?) gyerek körülötted és megfordulnak utánad a pasik.és irigyelnek a nők!

na az a tuti-tuti!

:D:D

Nagyon tetszett az írásod. Sok örömet kívánok a kislányodhoz, legalább annyit, mint amennyit én az enyémtől kapok.

Nekem egy év kellett, hogy újra szűk farmert vehessek. És most jól érzem magam a bőrömben, terhesség előtti az alakom és mellette van egy csodálatos kislányom és egy szerető férjem. Kell ennél több?

Gratulálok a cikkedhez!

Nagyon nagyon tetszett!

Kicsordult a könnyem, olyan megható volt :-)

(Bár mióta anya vagyok nagyon sok könny kijön belőlem.) ;-)

Nagyon szépen leírtad az érzéseidet! Gratulálok a babádhoz!

Nagyon jóóóó cikk,gratulálok!

Terhesen mindenki dicsért,h milyen szép ,fiatal kismama vagyok..én pedig szomorkodtam a magassarkúm és a szűk farim után. Soha nem fogom magamnak megbocsájtani,h így fogtam fel. Azóta mindig a kismamás képeimet nézegetem,h milyen jó volt,szép nagy pocak. Irigykedve nézem a kismamákat.Ennél csak 1 szebb dolog van: amikor megszületik a gyermek!

A következő terhességemet(ha lesz) sokkal másképpen fogom megélni:)

Nagyon jól sikerűlt a cikk!Gratulálok hzzá!Tényleg szinte minden várandós kismama megtalálja benne egy kicsit önmagát is!Mert mindannyiunkra igaz hogy egy kicsit elvesz belőlünk ez az egész babaügy ugyanakkor a 100x-osát adja más formában.Mert igaz hogy megszünnek a nagy shoppingolások barátnőkkel való bulizások és az hogy gondoltunk eggyett és beültünk valahova hajnalig.De ott van az a csodálatos érzés amikor előszőr megmozdul a pocidban a csoda!mikor minden nap "kinyír" a rugdosásaival! :D

Majd mikor a kezemben tartom nem fog érdekelni sem a shopping sem a bulizás csak a mi kis családunk!

Monjuk már most sem nagyon érdekel......

Nagyon jó a cikk! Tetszik! Akár én is írhattam volna.

Imádtam a pocakosságom minden pillanatát, és hiába lettem dundibb, hiába tettem el én is a szűk farmerjaimat, és vettem helyettük kismamanadrágot, soha olyan szépnek nem láttam még magam, mint a váradósságom hónapjai alatt! Csodálatos dolog egy kis életet hordani a pocakunkban, egyszerűen mesés! Mikor pedig végre megsimogathatod a kis finom, illatos bőrét, nincs annál szebb a világon!!!!!!

Tetszett a cikked!

Én is így éltem meg,hogy egy kicsit elvesztettem önmagam.De találtam valami mást magamban,ami az eddigi énemnél fontosabb.

Az anyaságnál nincs csodálatosabb dolog:)

Ui: A csini farmer nálam is eltűnt egy időre,mert nem férek bele :(