Anya, nő és feleség egy személyben (beszélgetős fórum)

Köszönöm szépen a válaszodat. A házimunkával nekem sincs bajom mert ez a mi dolgunk, inkább a törpém ill. apa viselkedése aggaszt, de nagyon remélem hogy egyszer helyrerázódunk. Van olyan ismerösöm akinek hasonló korú a kislánya, mint az én fiam, vele eljátszik néha bepróbálkozik vele is hogy megüti, de olyankor természetesen rászólunk és elmagyarázzuk hogy ezt nem szabad. De "idegen" gyerekekkel igen kellemetlen tud lenni és megvető pillantások...

A másik dolog hogy minden ránk hárul én azért nem vagyok nyugodt mert ha visszamegyünk dolgozni....?Persze én ezt nem "lázításképp" írom, de ha most nincs türelmük a Picihez mi lesz?Én ugy gondolom hogy most kellene megértenie a Páromnak hogy együtt kell a gyerekkel foglalkozni, mert így később még nehezebb lesz és persze a család/gyerek sosem terhet jelent a számomra csak néha segítsen annyiban hogy ő viszi a gyereket sétálni, vagy játszik vele itthon mert nehogy később megszokja hogy apa nem szentel neki annyi figyelmet...

Gratulálok a kistesóhoz!Sok boldogságot hozzá:) Én nagyon szerettem szoptatni a kis Törpémet mert az egy plussz kötődést jelentett és szerencsésnek mondhatom magam hogy sokáig meg is tehettem :)

Nem egyszerű, amit írtál... Nekem elég "könnyen kezelhető" lányom van, bár az éjjeli felkelések nálunk is megvannak, hisz szopizik. :-) Most meg úton a kistesó, szóval egy darabig valószínűleg még nem fogok aludni. :-))

A kicsi fiad agresszivitásával az jutott eszembe, hogy nincs véletlenül valaki kisgyerekes barátnőd, rokonod? Olyan, aki akkor se szedi le rólad a keresztvizet, ha a kisfiad verekedni próbálna - hiszen ott vagytok, közbe tudtok lépni - de lehetősége lenne a kicsinek megtapasztalnia a közös játék örömét. Hátha akkor nem akarna verekedni.

Másik ötlet a mesék. Keress olyan mesekönyvet, esetleg rajzfilmet, ami arról szól, hogy van egy verekedős valaki, mondjuk egy nyuszi és a mesén keresztül talán könnyebb vele megértetni hogyan kellene viselkednie és a verekedés miért rossz.

A pároddal kapcsban nem tudok segíteni, az én párom se partner a gyerek körüli teendőkben, bár szereti a lányát nagyon, de nem igazán van türelme foglalkozni vele. Házimunkában se segít, nálunk is simán előfordul, hogy ő már órák óta tévét néz, én meg még mosogatok, teregetek meg enni adok a kutyának. Én elfogadtam így, tulajdonképpen nincs is bajom a házimunkával, van időm mellette sok mindenre.

Remélem, mielőbb megoldódnak a gondjaitok, szurkolok!

Sziasztok!

Új hozzászóló vagyok, de remélem lesz aki elolvassa az irományom( hisz látom elég régen jártatok itt)

Az én történetem a következő:

2007 szeptemberében megszületett kisfiam egy akkor 5 éves kapcsolatban.Kezdetektől igen "nehéz" volt vele hisz a 6 hét hasfájós időszak után még nagyon sokáig (másfél éves koráig) éjjel is 3 óránként fennt volt, de ezt nem teherként fogtam fel...azért bírtam. Felfogtam annak hogy a szoptatás miatt vannak az éjjeli felkelések, sírások.És persze nélkülem így sosem aludt el...apát mindig kizavarta az ágyából.2 éves korában leszoktattam a cicizésről ezt sikerült egybekötnöm egy költözéssel...:) De az elalvást még mindig csak velem akarja...ami már kicsit terhet jelent hisz mire végzek mindennel ésépp leülnék vmi olyat nézni a tvben ami érdekelne nem lehet mert ő még nem alszik...Sokszor hiába akarja az apja(aki sajnos gyorsan feladja ezeket...)Sajnos a problémám részben vele is kapcsolatos.Én megértem őt hisz van hogy sokat dolgozik mire hazaér elfárad...de mire ő hazaér én is fáradt vagyok és szeretném legalább a mosogatást egyedül intézni...sajnos nincs meg a megfelelő türelme a gyerekhez akit legszívesebben a tv elé ültetne és gondolja legalább őt is békén hagyja...sokszor a fürdetést is átpasszolná rám(amit időnként ugy oldok meg hogy együtt fürdök a gyerekkel) mert apa csak megfürdeti gyorsan és már veszi is ki a kádból :( könyörgöm a gyerekek imádnak még pancsolni..és persze üvölt a gyerek..nagyon-nagyon ritkán van az h egyedül lehetek és szusszanhatok, vagy csak símán élvezem a csendet.Sajnos az a baj hogy hirtelen haragú (de nem verekedős, ivós) és ez az agresszió sajnos már a gyereken is látszik mert sztem hiába anyás egy gyermek az apja a példaképe..olyan akar lenni mint ő hisz fiú...sokszor ha sétálok a gyerekkel és találkozunk másik kisgyerekekkel ha olyan a kedve megüti őket...ez számomra is roppant kellemetlen hisz nem igy van nevelve..sajnos ezért kerülöm én a gyerekeket vele.de amikor meg jó a kedve akkor játszana másokkal (bár találkoztam olyan anyával aki ilyenkor arra buzditotta saját gyermekét hogy agyon kell verni a másik gyereket...megszóltam érte és elítélem az ilyet hisz az én fiam csak játszani akart vele) meséltem ezt az agresszivitást a rokonságba és csak annyit mondtak normális hisz fiú..nekem nem tűnik normálisnak hisz nem ők élik át ezt.

A párom belátja a hibáit de eddig még nm láttam javulást..a szüleim észrevették és mondják nekem a magukét, az ő szüleinek meg hogy panaszkodjak annyit...főleg a saját fiukról..hisz annyira meg vannak vele elégedve és még talán azt mondanák befuccsoltam mint anya..mert hisz az idegeim kezdik kicsit felmondani a szolgálatot amit tudom nem engedhetek meg magamnak, de nekem is kellene egy kis nyugalom...meg persze én is szeretném ha egy boldog kiegyensulyozott család lennénk mint akárki más...Remélem hamarosan vki tud nekem segíteni, akár saját történettel, akár jótanáccsal!Hisz a kisfiam az életem!!És szeretném jólnevelni!Előre is köszönöm!

Köszi az ötletet..Megtetem bemásoltam a naplomba meg képet is tetem az én kis családomat.

Köszi a fogado üdwözletet :):)örülök hogy itt wagyok.

Szia Köszönöm bár én csak bemásoltam!!

Ha kijelölöd és bemásolod a naplódba, akkor még szebb ! Majd meglátod!!

Látom nem rég regiztél! Üdv a HOXÁN!

Kaptam egy üzenet ma, és szerintem ez itt minden fórumozóra igaz!! Tehát mivel képtelenség mindenkinek külön-külön elküldeni ezért ide bemásolnám!! Kérlek titeket fogadjátok szeretettel!!(volt akinek már elküldtem priviben!)

Nagyszerű Anya

*

* Ha egyszer eltaláltak Téged, Neked is el kell találnod 5 nagyszerű Anyát. Beleértve azt, aki gondolt Rád ma és elküldte ezt Neked...

*

* Ha még egyszer eltalálnak Téged, tudni fogod, hogy Tényleg nagyszerű vagy! Úgyhogy találj el 5 nagyszerű anyát a barátaid listáján és tudasd velük, hogy nagyszerűek!

*

*

* <center><a target='_blank' href="http://www.pic-upload.de/view-2866280/3a97e96b4dc5f0414bb8041f26eb2576_web.gif.html" target="_blank"><img src="http://www2.pic-upload.de/20.08.09/vflbqhsm8ku4.gif" border="0" alt="Bilder hochladen"></a>

*

* <center><b><font color=teal>Mielőtt Anya voltam,

* Soha nem botlottam meg játékokban vagy felejtettem el egy altatódal szavait. Nem aggódtam azon, hogy a növényeim vajon mérgezőek - e. Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

*

* Mielőtt Anya lettem, soha nem hánytak rám. Kakiltak rám. Ettek le. Pisiltek rám. Teljes kontrollom volt az elmém felett és a gondolataim felett. Egész éjjel aludtam.

*

* Mielőtt Anya lettem, soha nem fogtam le egy ordító gyereket, hogy az orvosok meg tudják vizsgálni. Vagy beadják az oltásokat. Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam. Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett. Soha nem ültem késő éjszaka, hogy nézzek egy alvó babát.

*

* Mielőtt Anya lettem, soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert nem akartam letenni.

* Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik, mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.

* Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici olyannyira befolyásolni tudja az életem. Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni. Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

*

* Mielőtt Anya lettem, nem ismertem az érzést, milyen a szívemnek a testemen kívül járnia. Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet etetni egy éhes babát. Nem ismertem azt a kötődést anya és gyermeke között. Nem tudtam, hogy valami annyira pici annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

*

* Mielőtt Anya lettem, soha nem keltem fel az éjszaka közepén minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben. Soha nem ismertem azt a melegséget, az örömöt, a szeretetet, a szívfájdalmat, a csodálkozást vagy a sikerét, milyen Anyának lenni. Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni, mielőtt Anya lettem.

<center><a target='_blank' href="http://www.pic-upload.de/view-2866280/3a97e96b4dc5f0414bb8041f26eb2576_web.gif.html" target="_blank"><img src="http://www2.pic-upload.de/20.08.09/vflbqhsm8ku4.gif" border="0" alt="Bilder hochladen"></a>

Sziasztok.

Nem is tudom hogy itt-e a hejem de segitség kell.Én egyedül állóanyuka wagyok két családos.Már másfél éwe vagyok egyedül nem panasz de elégé nehéz...A lányom most indul elsö álltalánosba a fiam meg második közép iskolába.Nehezen tudom néha kezelni a mindenapokt mert nem wagyok elégé erös a fenyitésekben igy hát a nap wégere tisztára kiwagyok készülwe testileg lelkileg..Nekem nagyon szigoru anyám wolt és talán ezért én nem tudom a szigort betartani a gyerekeim meg ezt nagyon is kitudják használni néha.Mit tegyek hogy könyiteni tudjak magamon és gyereknewelésen????Üdw Vajdaságbol

sziasztok!

Nagyon örülök, hogy ilyen hosszas beszélgetést sikerült elindítanom, sok jó dolgot olvastam, köszi, sokat segített, mert tanácsadáskor nagyon sokféle dologra kell gondolnom, sok mindennel segítettetek.

üdv

Edit

Brigi!

Nyugi, semmi baj, valószínű csak a szeparációs szorongást éli meg a kicsid, ez elmúlik, de addig minden idegentől visít, ez idegrendszere fejlettségét mutatja,felismeri a hozzá közelállókat,de a többit köszi nem kéri. pár hónap és rendeződik.

Edit

hát nagyon remélem én is!! :)

de ilyenek csak nem maradnak nagykorukra!! :D

Nekem van egy 7 éves és egy majdnem egy éves fiam!! Imcsi , ő a nagyobbik tüneményes testvér, tényleg mindenben segít , kivéve a rendrakás!! Na azt csak akkor ha van kedve!! szerintem kicsiként rontottam el!!

Bence , ő a kisebbik, bár kizárásos alapon gondolom rájöttetek, akaratos, hisztis baba! Amúgy minden rendben nála, imád játszani, sokat nevet beszélget a maga nyelvén, de ha elszakad a cérna csak én és senki más mászik a lábam szárán felfele! Ha felveszem abban a pillanatban elhallgat ha nem dobja magát hanyadt!4 Mi lehet a baj!!

Nem tudom, pedig az elejétől kezdve hagytam egy kicsit mindig hagy sírjon ha tudtam hogy nem azért sír mert fáj valami, és eleinte bevált!!

Most viszont ha valaki jön hozzánk , elég ha ránéznek , ordít!! Egyszerűen nem tudok vele menni sehova , mert mindenhol ezt csinálja!!(Ha olyanja van!!!!)

rendben !

mit kell írni? :DDDD

azert ez meg odebb van ;)

sokoldalu vagy :)

es ugyi :)

Sziasztok,

hat olvastam pro es kontra erveket. En szemely szeringte azok köze tartozozm akik igenylik a szabadsagukat, es pont azert hogy megmaradjon a csaladik beke.

A fiam születese utan 6 hettel mar vissza is mentem dolgozni, estenkent pincerkede. 'A ferjem tökeletesen ellatja a gyereket. Egyik elönye ennek hogy en "kikapcsolodom", kicsit nem otthon vagyok agyilag, bar fizikailag sokszor meg jobban lefaradok. Masik elönye hogy a fiam kapcsolata sokkal jobb az apjaval mint sok mar gyereknek aki csak az anyjaval van. Na es ugye nem utolso sorban penzt is keresek ami valljuk be fontos a mai vilagban.

Emellett ellatom a haztartast, mosok, fözök, vasalok, takaritok, gyerekkel vagyok, es van egy kutyank is akit ki kell vinni minimum 3x nagykörre mert lakasban lakunk.(es akkor a kicsi "csak lefutok vele" dolgot ne is emlitsem) mindezt tök egyedül mert közel 1000 km-re lakok minden rokontol, ismeröstöl, barattol. Akik itt vannak pedig meg nem azok az igazi baratok. Szoval kilöve hogy igazabol valoban kipihenjük magunkat. Ha anyukam kijön hozzank varjuk mint a messiast, vagy ha mi hazamegyünk akkor igyekszünk kihasznalni.Sokszor csinaltam az elejen ebböl az elejen mindenfele lelki gondot (hogy jo anya vagyok-e mert otthagyom a fiam) de mar nem erdekel masok velemeny, merthogy a legtöbb gondom ebböl volt. Teljesen jol müködik ez igy. Olyannyira hogy mar uton a kisteso. Biztos nehez lesz, de majd megoldjuk. Az elsö ev nehez csak szezrintem. Bar valoszinü nem lesz könnyü egy ujszülöttel egy 2 evessel es egy lökött kutyaval :)

Terhesség előttig versenyszerűen lovagoltam. Na meg persze a lovakhoz nem volt segítségünk, mindent magunk (tesó, apu, én) csináltunk mindig. Szóval meg van szokva, hogy pörögni kell. A lovaglás, istállómeló és egyebek mellett edzéseket tartottam, sérült gyerekekkel lovasterápiáztam, s mivel az edzői diplomám mellett van egy tánctanári képesítésem is (szintén terhesség előtt aktívan táncoltam), tehát táncot is tanítottam. Évekig voltam speciális mentő, a német-juhászommal dolgoztunk, most már csak hobbiból járunk a kutyapályára. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy nekem olyan pörgős életem volt, hogy ez a mostani mellette szanatórium!:-DD Persze szeretnék visszamenni a pályára, talán jövő tavasszal már megtehetem, hogy újra versenyezzek, de most nem annak van az ideje. Addigra a lányom is biztos sokat ügyesedik. Már most úgy ül a póniján, mint aki oda született, pedig csak a jövő héten lesz egyéves. :-) De igyekeznem kell, ha akarok versenyezni, mert majd a kistesó is aktuális lesz, legalábbis szeretnénk...

A hétvégi kapcsolat se rossz, az idő meg mindent kiforr, lehet hamarosan változik a helyzet aztán nősülsz!:-)