Anya nem akarja (beszélgetős fórum)
Rendben, igazad van, mert a finomkodás tényleg nem egyenlő a tutyimutyisággal, ezt aláírom :)))
Lehet, nekem azért jó a szenvedély az ágyban, mert alapjáraton nagyon bújós, szeretgetős, cirógatós természetű vagyok pl: ha összebújva filmet nézünk. Vagy Ő már alszik, én még ébren vagyok, akkor cirógatom, simogatom :)
De az tuti, hogy a szexuális érintkezés nekem egyenlő a szenvedéllyel :O)
Őszintén?
Hát, én nem erre lettem beállítva :D
Szeretem, ha lényegre törően, szenvedélyesen összebújunk és a Férjem is imádja. :)
Úgyhogy nem hiányzik.
A mindennapi életben meglehetősen sok romantikában van részem, kényeztet a Párom, sokszor összebújunk,úgy tv-zünk, vagy együtt főzünk, ilyenek. De amikor az "ágyjelenetre" kerül sor, sokkal többre értékelem a szenvedélyességet, mint a tutyimutyiságot :)
Hiába, nem vagyunk egyformák.
Szia!
Elolvastam az egészét, a hozzászólásokkal együtt.
Egy mondat nagyon bántotta szemem, ez volt az:
'A nők nem szeretik a gyors szexet előjáték nélkül.'
Pff... Na ne általánosítsunk...
ÉN személy szerint rosszul vagyok az ilyen félóráig-óráig csak csókolózunk/simogatjuk/becézgetjük egymást,végeláthatatlan előjátéktól... És én eleinte pont emiatt nem akartam a férjemmel szexelni.. Aztán egy este egy ilyen tutyimutyi simogatós/előjátékos szex előtt kiakadtam és elmondtam, mire vágyom, azóta minden isteni, nem találnék nála jobb szeretőt sosem...
Szóval ebben a helyzetben azért nehéz tanácsot adni, mert nem ismerjük a feleséged habitusát, nem tudjuk, az életben visszafogott, vagy szenvedélyes-e.Talán egy picit errefelé is vizsgálódnod kellene.
Velem előfordult ilyen egy előző, 8 évig tartó kapcsolatomban. Nekem sem volt kedvem a szexhez. Utólag pontosan meg tudom nevezni az okait:
1. belefásultam a mindennapokba, unalmassá vált - és egy idő után már a virág nem volt elég, hogy feldobja. Belefáradtam a monotonitásba. Nem éreztem magam nőnek, csak egy embernek, aki éli a mindennapjait. A szoknyát lassan felváltotta a nadrág, és olyannyira mélabús lettem, hogy kerültem mindent, ami a nemiséggel kapcsolatos (valahogy túl komollyá váltam, holmi önfeledt hancúr nem fért össze az én komoly életemmel).
- a másik: - sajnálom leírni - de unalmassá vált a partnerem is. Mint férfi. Egyhangú volt, hogy minden mozdulatát ismerem, mindig tudtam, hogy éppen mi következik, és mérget mertem rá venni, hogy most már örökre az enyém. A szex is rutinná vált, minden a megszokott forgatókönyv szerint történt.
Aztán egyszer feljött egy nagyon kedves barátnőm.
Formás kis fenekén csak úgy feszült a nadrág. És mit láttam? A párom (az unalmas és örökre az enyém) zavarba jött, majd ügyetlenül megnézegette a szeme sarkából kedves vendégem idomait.
Abban a percben feléledt bennem a versenyszellem, az elvesztésétől való félelem, újra férfi lett a szememben, aki megnéz egy másik nőt is.
Onnantól megváltoztam. Ismét meg akartam hódítani (nem, mintha valóban szükség lett volna rá), de ez a változás kizökkentett.
Nem mondom, hogy taktikázz, mert veszélyes is lehet. Viszont a nőknél is létezik a kihívás öröme. Szóval fene tudja... Ha egy icipicit, csak éppenhogy nézelődsz, vagy sokat mosolyogsz az eladókra, a virágokat pedig ritkítod, és szóba sem hozod a szexet egy darabig, akkor lehet, hogy mindkettőtök életét feldobod végül. Vagy elég egy kis parfüm munkába menet, egy új ing, ilyesmi.
Nem biztos, hogy az egyértelmű, kitartó hódolat hozza meg az eredményt. Lehet, hogy Anya is örülne a kihívásnak. Újra tennie kellene valamit, újra küzdhetne, hogy meghódítson. És ez igencsak fel tudja dobni egy nő kedvét. :)
Én is igy voltam.
1. Stressz, depi, pajzsmirigy probléma.
2. Túlzott akarás, noszogatás nálam pont az ellenkezést váltotta ki
3. igaz, én már undorodtam tőle, csak szétraktam a lábam.
4. Semmi odafigyelés nem volt a részéről. Nem törődött velem, jó vagy rossz, nem érdekelte.. illetve megkérdezte, de nem is figyelt arra, én mit is szeretnék, nekem hogyan jó. A végén már nem is mondtam, illetve csak azt magamban: legyen már vége.
Különélünk, válunk. Sokáig azt hittem frigid vagyok. Kiderült hogy NEM. Csak nem ő az aki kell...
A saját dolgaidat is ilyen könnyen intézed?
Ebben az esetben :Megoldáskeresés nuku, jöjjön egy harmadik?
Először ,mikor olvastam a fórumcímet, azt hittem, egy gyerek kér valamiben tanácsot:)
Az elejét elolvastam,hát...
Próbálj meg nőként,és nem anyaként ránézni,és éreztesd is vele!
nyilvánvaló, ez ugyanígy megvan a másik oldalon is. probléma csak akkor van ha olyan dolog megy a másik rovására, amelynek visszafordíthatatlan kimenetele lehet. egyszerűen fogalmazva, valahol a prioritásokkal van gond... és talán a "nemakarással".
vagy nem tudom.
ezt a dolgot mar tisztáztuk az elején, hogy csak itt írtam "anyát", egyébként a nevén szólítom.
másrészről nem értem miért baj ha egy anyát anyának szólítanak, attól nem veszik el a nőiessége.
van 2 gyereke, tehát anya. mindamellet egy nagyon csinos nő. szerintem ezzel nincs semmi baj.
első körben, lehet nem anyaként és apaként kéne definiálni egymást, hanem férfinak és nőnek.
Úristen...
Ez így van... és sajnabajna az élet olyan amilyen, az ilyen férfiak szoktak úgy járni, hogy ha ő nem teszi meg, majd megteszi az asszony... :/
(bocsiiii, ez csak zárójeles akart lenni)
További ajánlott fórumok:
- Van itt olyan, akinek nincs megkeresztelve a gyereke és nem is akarja? Miért döntöttél így?
- Mik az esélyeim ha a férjem és szülei anyagiakkal akarják elvenni a gyerekeket?!
- Szerintetek hogyan viszonyuljak anyám új élettársához, ha be akarja mutatni?
- Ha a gyerek vezetéknevét át akarja íratni az anya a sajátjára, ahhoz kell az apa beleegyezése?
- Vissza akarja kapni az édesanya a megharapdált csecsemőjét...
- A mostohaanyám nem akarja, hogy anyának hívjam. De én csakazértis!