Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Antiszociális (szociopata) személyiségzavar avagy a mérgező ember fórum

Antiszociális (szociopata) személyiségzavar avagy a mérgező ember (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8
123. uborka7 (válaszként erre: 122. - Réka555)
2017. febr. 5. 13:46

Szia,

nem tudom, kid ilyen, módodban áll-e megszakítani vele minden kapcsolatot, akkor tedd meg! Mást nem tehetsz. Még a számát is töröld ki a telefonodból!

2017. jan. 23. 09:22
Hát itt vagyok és nagy segítségre lenne szükségem. Aki ilyen ember vagy aki tud segíteni mit kell csinálni egy ilyen emberrel kérem írjon...
2016. márc. 24. 20:19
Sajnos ők abból táplálkoznak, hogy élvezik a másik szenvedését, bizonytalanságát, önbizalom hiányát, amik ők okoznak. Kifelé meg ők a tökéletesek. Én nem sajnálom őket, csak azt akarom, hagyjanak békén.
120. Kilimcs (válaszként erre: 115. - Vick11111)
2016. márc. 24. 19:57
nem kinövik, hanem kb addigra tanulják meg eljátszani sikeresen a társadalmilag elfogadott sémákat.A közeli emberek ugyanúgy fognak szenvedni tőlük később is. Nagy csodák nincsenek.
119. csikil4ny (válaszként erre: 115. - Vick11111)
2016. márc. 24. 17:18

Ő mit tesz a saját érdekében? Nem kellene ez neked ekkora áldozat legyen, ha ő akar változni.

Nem, nem "növik ki", csak tudatosan tudnak másképp reagálni.


A segítségnyújtás kérdése teljesen egyéni: ha a gyerekemről lenne szó, akkor természetesen segítenék, de nekem az apám ilyen és szenvedni szenved, de változtatni nem hajlandó - ez nem az én ügyem.

118. Vick11111 (válaszként erre: 117. - 2c5f60da64)
2016. márc. 23. 19:57
Hm... :/ Köszi a választ. Igazad van. Nehéz dolog számomra az egész, túl naívan állok a dolgokhoz szerintem. Más szemmel nézem és remélykedek, de az igazság az amit te leírtál.
117. 2c5f60da64 (válaszként erre: 116. - Vick11111)
2016. márc. 23. 19:33

Én menekülök az ilyenektől, akkor is, ha családtag. Senki sem teheti meg azt, hogy mások életét pokollá tegye.

Tönkreteszed magad és bocs, de ne helyezd magad mártír szerepbe, mert attól neked nem lesz jobb, ha sajnálnak. Sőt...


Iszonyatosak ők, a szociopaták, igazi fenevadak, kicsinálnak, az önbizalmadat szétzúzzák, akár addig is elmegy ez a terror, hogy te kötsz ki pszichológusnál vagy pszichiáternél. Nagyon nehéz őket tetten érni, mert kifelé mutatják a tökéletest. Otthon meg megy az undorító terror.


Tehet róla vagy nem tehet... mindegy. A te életed... én elmenekültem, és jobb így. Nem áldoztam fel magam.Nem tudsz rajta segíteni. Rengeteg a neten a szakirodalom, olvass utána.

116. Vick11111 (válaszként erre: 115. - Vick11111)
2016. márc. 22. 23:16
Az érdekelne mit gondoltok? Hülye vagyok vagy túl jószívű, esetleg önfeláldozó?? Jól teszem ha segítek? Vagy csak tönkreteszem magam? Légyszi csak olyan írjon erre aki találkozott már ilyen emberrel, hisz csak az tudhatja igazán milyen ember is az aki antiszociális személyiségzavarban szenved.
2016. márc. 22. 23:08
Sziaztok. Bár már jó ideje nem írt ide senki, azért én hozzászólnék ehez a fórumhoz. Családomban a hozzám egyik legközelebb álló személy szenved sajnos antiszociális személyiségzavarban. :( Én nem ítélem el érte, nagyon sajnálom hogy ilyen, és ítélkezés helyett segítek neki. Úgy gondolom nem ő tehet róla hogy ilyen lett. Az antiszociális személyiségzavar kialakulásához leginkább a rossz családi körülmények, a gyernekkri rossz élmények nagyban hozzájárulnak, és még sok más tényező. Rengeteg energiámat fektettem bele abba, hogy változtassak ezen az emberen. Úgy érzem sikeres úton járunk, rengeteg akaratereje van, szeretne változni, és változik is. De mégis aggaszt, hogy ezt a fajta személyiségzavart 35-40 éves korban "növik ki" Ti megtennétek valakiért akit nagyon szerettek? Segítenétek neki vagy átlépnétek rajta? Hisz rossz tulajdonságaik vannak, de azt gondolom ők is szenvednek. Nincsenek barátaik, mindenki utálja őket, elítélik, elkerülik őket, céltalan az életük, nincsenek álmaik.... Csak én gondolom így vagy van még aki így vélekedik erről??
2016. jan. 5. 20:13
Ó de sajnállak benneteket! Nekem csak egy mocsok kolléganő...
2016. jan. 3. 14:43
Ezt most olvastam, pont idevág: [link]
112. 2c5f60da64 (válaszként erre: 111. - Csikil4ny)
2016. jan. 3. 14:29

Erre rájöttem... hogy hiába költözöm, magamat is viszem, az összes belém rögzült torz mintával, problémával.

Minket is megpróbált eltávolítani, hosszú évekig sikerült, az a szerencse, hogy mindketten rájöttünk, milyen ember ő, és sikerült megbeszélni mindent.


Én is azt akartam elérni, hogy megfelelve az elvárásainak, elégedett legyen velem, dehát nem az sosem...már nem is akarom, az, hogy Ő elégedett vagy sem, nem lehet oka annak, hogy én elégedett vagyok-e magammal.


Nekem is a harmicas éveimben vált világossá, valóban milyen személyiség vagyok, akkor mertem önmagamat felvállalva megnyilvánulni, és elhinnem, ha beszélek, az nem mind hülyeség. De nagyon nehéz...


A normális párkapcsolatot nem tapasztaltam még meg. A pozitív, hogy amikor láttam, gondok vannak, ki tudtam lépni, nem kockáztatnám meg, hogy csöbörből vödörbe kerüljek, újabb bántalmazó kapcsolat áldozata legyek önszántamból. Csak hát önbizalom híján kilépni sem volt egyszerű.

111. csikil4ny (válaszként erre: 110. - 2c5f60da64)
2016. jan. 3. 11:03

A legtöbbször mégis egyedül kell, mert a bántalmazó gondoskodik arról, hogy ne legyen segítség: eltávolítja a családtagokat egymástól, megválogatja a gyermekek barátait, stb. Erre mondták a barátaim - akik csak azután lettek, hogy egyetemre kerültem, így messze az állandó kontroll alól -, hogy az ilyen szülők gyermekei költöznek Amerikába.



Költözni tovább és tovább nem érdemes, viszed magaddal a problémáid, mert azok belül vannak.


Ez a normális kapcsolat dolog kegyetlenül nehéz, mert ahhoz meg kell bízni egy másik emberben, de lehet ezt felelősséggel? - ez csak önreflexió.


Én akkor szabadultam fel, amikor rájöttem, hogy nem kell megváltoztassam apám hozzáállását és nem kell megbocsájtanom neki. Szinte abba betegedtem bele, hogy úgy akartam élni, hogy Neki tetsszen, el akartam érni, hogy azt mondja, hogy büszke rám, netán még szeret is. Aztán 33 évesen elvágtam a köldökzsinórt, ideje volt. :)

110. 2c5f60da64 (válaszként erre: 109. - Csikil4ny)
2016. jan. 3. 09:15

Nagyon nehéz ezt egyedül végig csinálni, és van akinek nem is sikerül, benne marad a helyzetben, aztán persze később megbetegszik, mert ezt egészségesen nem lehet túlélni.


Nálunk szerencsére a tesóm végig tudta, miben van, viszont nem beszéltük meg, mert annyira nem volt önbizalma, hogy mindenkitől, és mindenféle kommunikációtól elzárkózott, soha ki nem mozdult. Én harcosabb típus vagyok, viszont csak úgy tudtam ezt magamban elkezdeni rendezni, hogy jó messzire költöztem. Sőt, miután lejárt a szerződésem, megint messzire. Most kezdek besokallni az új városoktól :)


A másik szülő... nagyon nehéz volt ráébreszteni mindenre, a valóságra, de végre Ő sem hagyja magát. Kb. 30 év után.


Nekem is őrjöngött a pszichopata felmenőm, amikor először elköltöztem és minden eszközzel igyekezett megakadályozni. Most már amiatt nem őrjöng, mert 3-an vagyunk ellene, és nem hagyjuk a másikat bántalmazni. Az önbizalmam alakul, bár még nem 100 - as. Nekem normális kapcsolatot még nem sikerült kialakítani. De remélem, majd ez is sikerül.

109. csikil4ny (válaszként erre: 108. - 2c5f60da64)
2016. jan. 2. 20:25
Fontos, hogy helyrerakd az önértékelésed, önbizalmad! Az a lehető legszerencsésebb a helyzetben, ha a másik szülő és a testvér is felismeri a gondot. Nálunk ez nem történt meg: édesanyám már csak szajkózza azt amit apám mond neki, a testvérem ugyan tudja, hogy ő is áldozat, de kitörni nem akar, mondván, hogy ha már én szembe mentem az árral legalább ő kapja meg a családi vagyonból a részét.... Én köszönöm alakulok, annak ellenére, vagy pont azért, mert elváltam és magam irányítom az életemet. Azt csinálom amit szeretek és úgy ahogy én szeretem. :) A bántalmazó apám meg dühöng, mert elveszítette felettem a kontrollt, de ez már nem az én problémám!
108. 2c5f60da64 (válaszként erre: 107. - 4d0c3539dd)
2016. jan. 2. 19:02

Köszi, elolvasom. Ahhoz, hogy helyre tudjam tenni teljesen, szembesítenem kell magam mindennel, ami történt...és látni az ok-okozati összefüggést...nem mentegetem, bár sokáig azt csináltam, és mindenért magamat hibáztattam. Az összes balhé kiváltó okának magamat tüntettem fel magam előtt, úgy, ahogy ő beállította, holott... mindig mindenben megfeleltem az elvárásainak.


Az utóbbi egy évben szembesültünk ezzel a tesómmal és a másik szülőmmel és már nem hagyjuk magunkat :)

107. 4d0c3539dd (válaszként erre: 106. - 2c5f60da64)
2016. jan. 2. 17:02

Gáz.

A szülődet nem választhatod meg.

Viszont jó, hogy felismerted és magadban a helyén kezeled a problémát,és nem mentegeted őt.

Mégegy jó könyv van a témában: Mérgező szülők.

2016. jan. 2. 10:48

Én is olvastam a könyvet, meg cikkeket is, félelmetes, megértettem mindent, rájöttem, hogy ami ellen évekig küzdöttem és amin próbáltam változtatni, azon nem lehet... attól csak menekülni lehet, minél hamarabb.


Nekem az egyik szülőm igazi pszichopata, de nagyon durván. Nagyon sok minden történt, rettenetes dolgokat művelt, csak egyet említenék: egyszer még 21 éves koromban elmentem egy ismerőséhez dolgozni külföldre, Ő (a szülőm) ajánlotta, sőt beszélt rá. Az ismerősömről kiderült, hogy a felesége paranoid skizofrén és alkoholista, és Ő sem veti meg a piát. A gyerekekre kellett vigyáznom és elvileg ezért fizetniük kellett volna, volt egy szóbeli megállapodás.


Amikor kértem némi pénzt, leordítottak, hogy mit képzelek, ők a lakhatást biztosítják... emellett főztem és elláttam a komplett háztartást, meg az atom részeg feleségre vigyáztam, amikor hisztirohammal el akart indulni az éjszakában hálóingben...


Mondtam nekik, elmegyek máshova dolgozni, tiltakoztak. Felvettem a kapcsolatot ezzel a felmenőmmel, aki erőteljesen pszichopata, hogy haza jönnék, mert itt elveszik az életemet, nem fizetnek, erre Ő felhívta a fickót, akinél "dolgoztam", hogy mit akarok. A fickó letagadott mindent, kijelentették, hogy csak honvágyam van és eldöntötték, maradjak.


Már a szökésemet terveztem, amikor jött a mentő ötletem: hazajövök szilveszterre. Előadtam, hogy majd visszamegyek hozzájuk, stb, hazajöttem és itthon bejelentettem, nem megyek vissza, mert pénzt nem kapok, és elmeséltem, mivel jár egy paranoid skizofrén alkoholistával és a szintén piálós férjével együtt élni.


Erre ez a szülő szépen higgadtan kijelentette: "ha nem mész vissza, azonnal el kell költöznöd itthonról." Emellett mosolyogva megkérdezte, hogy a csávó molesztált-e szexuálisan...


Szóval mennem kellett, kint mínusz 10 fok... elmentem egy haveromhoz. Ott voltam 3 hétig, ez a szülő egyszer sem hívott fel, a másik hívogatott, aki szintén meg volt fenyegetve, a totális terrorban élte az életét.


Persze az ismerősökkel kipletykált, minden úgy volt beállítva, hogy én vagyok a hálátlan.


Ma meg... végre a másik szülőmben tudatosult, hogy kivel él együtt és végre ki tud állni magáért.


Azóta az alkoholista hölgy meghalt. Többször ki kellett hívni hozzájuk a rendőrséget, mert verekedtek is, illetve a nő sokszor volt hónapokig pszichiátrián, teljesen elzárva, mert közveszélyes volt. Köszönöm.


Egyébként ez a szülőm tele volt pénzzel, amit elszórt, ki tudja hova és nekünk szinte semmi nem maradt.


A mindennapos üvöltés is adott volt, a "senki vagy, hülye vagy, te egy nulla vagy" is nagyon sokszor elhangzott.


És ezek után csoda, hogy nem mentem férjhez?

105. uborka7
2016. jan. 2. 10:28
Elolvastam én is a Kímélet nélkül c. könyvet. Nagyon részletes, esettanulmányokkal és azzal a szummával, hogy ez egy kezelhetetlen probléma. Ezek az emberek olyanok, mint a búzában a konkoly. Van, mert lennie kell ilyennek is. Paraziták, arcátlan hazudozók. Nincs fegyver ellenük, mert az arcodba nevetve hágják át az alapvető szociális normákat. Ők maguk is elhiszik amit hazudnak, így másokkal is könnyen elhitetik, hogy igaz. Aki átlát a maszkjukon, azokat halálos ellenségnek tartják és semmitől nem riadnak vissza, hogy tönkretegyék: érzelmileg és anyagilag. Gyümölcséről ismerszik meg a fa, pusztítás, embertelenség és üresség jellemzi őket. Sajnos az én anyósom is ilyen. Soha nem dolgozott, mégis minden a nevén van. Még azon is az ő haszonélvezete van, amit a férjem (egyszem fia) örökölt. Én azt mondtam a férjemnek, hogy szakítsunk meg vele minden kapcsolatot, úgysem érdekli őt az unokája sem, semmi. Csak a pénz. Van már 3 ingatlan a nevén, 2 autó, 2 cég. De ez sem elég. 67 éves, most is gyűjtöget a bankba, mert a férje nyugdíjából élnek, ő meg félreteszi magának az övét. Remélem, a temetésére...szép nagy bulit csinálunk majd belőle :D
104. dominós (válaszként erre: 103. - Csikil4ny)
2015. nov. 23. 09:10
Csak "barinő"! Sosem voltam vele jóban, ő kezdett el tapadni rám, de aztán mikor kiismertem, igyekeztem teljesen kiiktatni az életemből, de ott árt azóta, ahol tud.
103. csikil4ny (válaszként erre: 102. - Dominós)
2015. nov. 20. 19:27

Ez a barátnő?


Haragudni rájuk nincs amiért, ez betegség. A barátokat még meg lehet választani....

2015. nov. 20. 14:58
Ma volt szerencsém hozzá...kommunikáltam vele. Már ha kommunikációnak lehet ezt nevezni. Sosem válaszol, elbeszél mellettem, csak fújja, fújja a magáét. Nyílott a bicska a zsebemben. NEM LEHET EZEKKEL KIBÍRNI! Olyan vastag a bőr a pofáján, hogy a rinocérosz kunyerálja tőle e licencet.
101. csikil4ny (válaszként erre: 99. - 4d0c3539dd)
2015. nov. 20. 14:14
Csak kell legyen nálatok is!
2015. nov. 19. 22:51

Most olvasom a Kímélet nélkül-t.

Köszönöm, hogy ajánlottátok! Lehet belőle tanulni.

99. 4d0c3539dd (válaszként erre: 98. - Csikil4ny)
2015. nov. 19. 22:46

Nincs. :-(

Ráadásul ha el is lehetne vitetni, hova vinnék? Van még olyan hely, ahol ilyenekkel foglalkoznak?

Kíváncsi vagyok, nálad hogy volt.

Ha van kedved megírni,(akar privatban) szívesen elolvasom.

98. csikil4ny (válaszként erre: 97. - 4d0c3539dd)
2015. nov. 19. 18:11
Szép, akkor nálatok sincs elégé leszabályozva...
97. 4d0c3539dd (válaszként erre: 96. - Csikil4ny)
2015. nov. 19. 15:04

Sok erőt hozzá! :-)


Úgy tudom a pasashoz mentőt és rendőrt is hívtak egyszerre. Azèrt nem vitték el, mert a könnyű testi sèrtés maganterületen valamilyen újabb törvèny miatt erre nem ad lehetoseget. Kozteruletrol ugyanezert bevittek volna. :-(

Azt is mondtak, hogy hiaba vinnek be, nemsoka kiengedik es ott folytatna ahol abbahagyta.

96. csikil4ny (válaszként erre: 95. - 4d0c3539dd)
2015. nov. 19. 13:53

Ha megtámad bárkit is el lehet vitetni, akkor már kényszerkezelés is létezik. Mondjuk nem ismerem a magyarországi törvénykezést.


Köszi szépen, most már jól. Mondjuk még vannak nyított kérdések, amelyeket csak idővel lehet orvosolni. Mentem ami menthető, sajnos ennél többet nem tehetek...

95. 4d0c3539dd (válaszként erre: 94. - Csikil4ny)
2015. nov. 19. 13:31

Köszönöm.

2x is vegigcsinaltad? Te jó ég, nem lehetett semmi...! Most jól vagytok?

Nekem szerencsére nem a csaladomban van. A szomszed a szemelyisegzavaros. Vele mondjuk a sajat csaladjanak kene foglalkoznia, nem nekem. Viszont az utobbi idoben egyre gazabb dolgokat csinal, a kornyezetere mar jelentett veszelyt. Pl. megtamadott a hazbol egy fickot, aki amugy tok bekes, es normalis. Ezert felek...

94. csikil4ny (válaszként erre: 93. - 4d0c3539dd)
2015. nov. 19. 09:00

Sajnos tudok. Végig csináltam, kétszer.


Egy párt vagy szülőt a családja elvesztésével, a magányos élet felvázolásával. De óriási a kockázat, mert vagy bejön, vagy nem. Sokan épp ezért nem is merik megtenni ezt a lépést. Van rá pozitív és negatív példa is, de ha gyerek van a családban, mindenképp az ő érdekeit kell nézni....

1 2 3 4 5 6 7 8

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook