Antiszociális (szociopata) személyiségzavar avagy a mérgező ember (beszélgetős fórum)
Szia,
nem tudom, kid ilyen, módodban áll-e megszakítani vele minden kapcsolatot, akkor tedd meg! Mást nem tehetsz. Még a számát is töröld ki a telefonodból!
Ő mit tesz a saját érdekében? Nem kellene ez neked ekkora áldozat legyen, ha ő akar változni.
Nem, nem "növik ki", csak tudatosan tudnak másképp reagálni.
A segítségnyújtás kérdése teljesen egyéni: ha a gyerekemről lenne szó, akkor természetesen segítenék, de nekem az apám ilyen és szenvedni szenved, de változtatni nem hajlandó - ez nem az én ügyem.
Én menekülök az ilyenektől, akkor is, ha családtag. Senki sem teheti meg azt, hogy mások életét pokollá tegye.
Tönkreteszed magad és bocs, de ne helyezd magad mártír szerepbe, mert attól neked nem lesz jobb, ha sajnálnak. Sőt...
Iszonyatosak ők, a szociopaták, igazi fenevadak, kicsinálnak, az önbizalmadat szétzúzzák, akár addig is elmegy ez a terror, hogy te kötsz ki pszichológusnál vagy pszichiáternél. Nagyon nehéz őket tetten érni, mert kifelé mutatják a tökéletest. Otthon meg megy az undorító terror.
Tehet róla vagy nem tehet... mindegy. A te életed... én elmenekültem, és jobb így. Nem áldoztam fel magam.Nem tudsz rajta segíteni. Rengeteg a neten a szakirodalom, olvass utána.
Erre rájöttem... hogy hiába költözöm, magamat is viszem, az összes belém rögzült torz mintával, problémával.
Minket is megpróbált eltávolítani, hosszú évekig sikerült, az a szerencse, hogy mindketten rájöttünk, milyen ember ő, és sikerült megbeszélni mindent.
Én is azt akartam elérni, hogy megfelelve az elvárásainak, elégedett legyen velem, dehát nem az sosem...már nem is akarom, az, hogy Ő elégedett vagy sem, nem lehet oka annak, hogy én elégedett vagyok-e magammal.
Nekem is a harmicas éveimben vált világossá, valóban milyen személyiség vagyok, akkor mertem önmagamat felvállalva megnyilvánulni, és elhinnem, ha beszélek, az nem mind hülyeség. De nagyon nehéz...
A normális párkapcsolatot nem tapasztaltam még meg. A pozitív, hogy amikor láttam, gondok vannak, ki tudtam lépni, nem kockáztatnám meg, hogy csöbörből vödörbe kerüljek, újabb bántalmazó kapcsolat áldozata legyek önszántamból. Csak hát önbizalom híján kilépni sem volt egyszerű.
A legtöbbször mégis egyedül kell, mert a bántalmazó gondoskodik arról, hogy ne legyen segítség: eltávolítja a családtagokat egymástól, megválogatja a gyermekek barátait, stb. Erre mondták a barátaim - akik csak azután lettek, hogy egyetemre kerültem, így messze az állandó kontroll alól -, hogy az ilyen szülők gyermekei költöznek Amerikába.
Költözni tovább és tovább nem érdemes, viszed magaddal a problémáid, mert azok belül vannak.
Ez a normális kapcsolat dolog kegyetlenül nehéz, mert ahhoz meg kell bízni egy másik emberben, de lehet ezt felelősséggel? - ez csak önreflexió.
Én akkor szabadultam fel, amikor rájöttem, hogy nem kell megváltoztassam apám hozzáállását és nem kell megbocsájtanom neki. Szinte abba betegedtem bele, hogy úgy akartam élni, hogy Neki tetsszen, el akartam érni, hogy azt mondja, hogy büszke rám, netán még szeret is. Aztán 33 évesen elvágtam a köldökzsinórt, ideje volt. :)
Nagyon nehéz ezt egyedül végig csinálni, és van akinek nem is sikerül, benne marad a helyzetben, aztán persze később megbetegszik, mert ezt egészségesen nem lehet túlélni.
Nálunk szerencsére a tesóm végig tudta, miben van, viszont nem beszéltük meg, mert annyira nem volt önbizalma, hogy mindenkitől, és mindenféle kommunikációtól elzárkózott, soha ki nem mozdult. Én harcosabb típus vagyok, viszont csak úgy tudtam ezt magamban elkezdeni rendezni, hogy jó messzire költöztem. Sőt, miután lejárt a szerződésem, megint messzire. Most kezdek besokallni az új városoktól :)
A másik szülő... nagyon nehéz volt ráébreszteni mindenre, a valóságra, de végre Ő sem hagyja magát. Kb. 30 év után.
Nekem is őrjöngött a pszichopata felmenőm, amikor először elköltöztem és minden eszközzel igyekezett megakadályozni. Most már amiatt nem őrjöng, mert 3-an vagyunk ellene, és nem hagyjuk a másikat bántalmazni. Az önbizalmam alakul, bár még nem 100 - as. Nekem normális kapcsolatot még nem sikerült kialakítani. De remélem, majd ez is sikerül.
Köszi, elolvasom. Ahhoz, hogy helyre tudjam tenni teljesen, szembesítenem kell magam mindennel, ami történt...és látni az ok-okozati összefüggést...nem mentegetem, bár sokáig azt csináltam, és mindenért magamat hibáztattam. Az összes balhé kiváltó okának magamat tüntettem fel magam előtt, úgy, ahogy ő beállította, holott... mindig mindenben megfeleltem az elvárásainak.
Az utóbbi egy évben szembesültünk ezzel a tesómmal és a másik szülőmmel és már nem hagyjuk magunkat :)
Gáz.
A szülődet nem választhatod meg.
Viszont jó, hogy felismerted és magadban a helyén kezeled a problémát,és nem mentegeted őt.
Mégegy jó könyv van a témában: Mérgező szülők.
Én is olvastam a könyvet, meg cikkeket is, félelmetes, megértettem mindent, rájöttem, hogy ami ellen évekig küzdöttem és amin próbáltam változtatni, azon nem lehet... attól csak menekülni lehet, minél hamarabb.
Nekem az egyik szülőm igazi pszichopata, de nagyon durván. Nagyon sok minden történt, rettenetes dolgokat művelt, csak egyet említenék: egyszer még 21 éves koromban elmentem egy ismerőséhez dolgozni külföldre, Ő (a szülőm) ajánlotta, sőt beszélt rá. Az ismerősömről kiderült, hogy a felesége paranoid skizofrén és alkoholista, és Ő sem veti meg a piát. A gyerekekre kellett vigyáznom és elvileg ezért fizetniük kellett volna, volt egy szóbeli megállapodás.
Amikor kértem némi pénzt, leordítottak, hogy mit képzelek, ők a lakhatást biztosítják... emellett főztem és elláttam a komplett háztartást, meg az atom részeg feleségre vigyáztam, amikor hisztirohammal el akart indulni az éjszakában hálóingben...
Mondtam nekik, elmegyek máshova dolgozni, tiltakoztak. Felvettem a kapcsolatot ezzel a felmenőmmel, aki erőteljesen pszichopata, hogy haza jönnék, mert itt elveszik az életemet, nem fizetnek, erre Ő felhívta a fickót, akinél "dolgoztam", hogy mit akarok. A fickó letagadott mindent, kijelentették, hogy csak honvágyam van és eldöntötték, maradjak.
Már a szökésemet terveztem, amikor jött a mentő ötletem: hazajövök szilveszterre. Előadtam, hogy majd visszamegyek hozzájuk, stb, hazajöttem és itthon bejelentettem, nem megyek vissza, mert pénzt nem kapok, és elmeséltem, mivel jár egy paranoid skizofrén alkoholistával és a szintén piálós férjével együtt élni.
Erre ez a szülő szépen higgadtan kijelentette: "ha nem mész vissza, azonnal el kell költöznöd itthonról." Emellett mosolyogva megkérdezte, hogy a csávó molesztált-e szexuálisan...
Szóval mennem kellett, kint mínusz 10 fok... elmentem egy haveromhoz. Ott voltam 3 hétig, ez a szülő egyszer sem hívott fel, a másik hívogatott, aki szintén meg volt fenyegetve, a totális terrorban élte az életét.
Persze az ismerősökkel kipletykált, minden úgy volt beállítva, hogy én vagyok a hálátlan.
Ma meg... végre a másik szülőmben tudatosult, hogy kivel él együtt és végre ki tud állni magáért.
Azóta az alkoholista hölgy meghalt. Többször ki kellett hívni hozzájuk a rendőrséget, mert verekedtek is, illetve a nő sokszor volt hónapokig pszichiátrián, teljesen elzárva, mert közveszélyes volt. Köszönöm.
Egyébként ez a szülőm tele volt pénzzel, amit elszórt, ki tudja hova és nekünk szinte semmi nem maradt.
A mindennapos üvöltés is adott volt, a "senki vagy, hülye vagy, te egy nulla vagy" is nagyon sokszor elhangzott.
És ezek után csoda, hogy nem mentem férjhez?
Ez a barátnő?
Haragudni rájuk nincs amiért, ez betegség. A barátokat még meg lehet választani....
Most olvasom a Kímélet nélkül-t.
Köszönöm, hogy ajánlottátok! Lehet belőle tanulni.
Nincs. :-(
Ráadásul ha el is lehetne vitetni, hova vinnék? Van még olyan hely, ahol ilyenekkel foglalkoznak?
Kíváncsi vagyok, nálad hogy volt.
Ha van kedved megírni,(akar privatban) szívesen elolvasom.
Sok erőt hozzá! :-)
Úgy tudom a pasashoz mentőt és rendőrt is hívtak egyszerre. Azèrt nem vitték el, mert a könnyű testi sèrtés maganterületen valamilyen újabb törvèny miatt erre nem ad lehetoseget. Kozteruletrol ugyanezert bevittek volna. :-(
Azt is mondtak, hogy hiaba vinnek be, nemsoka kiengedik es ott folytatna ahol abbahagyta.
Ha megtámad bárkit is el lehet vitetni, akkor már kényszerkezelés is létezik. Mondjuk nem ismerem a magyarországi törvénykezést.
Köszi szépen, most már jól. Mondjuk még vannak nyított kérdések, amelyeket csak idővel lehet orvosolni. Mentem ami menthető, sajnos ennél többet nem tehetek...
Köszönöm.
2x is vegigcsinaltad? Te jó ég, nem lehetett semmi...! Most jól vagytok?
Nekem szerencsére nem a csaladomban van. A szomszed a szemelyisegzavaros. Vele mondjuk a sajat csaladjanak kene foglalkoznia, nem nekem. Viszont az utobbi idoben egyre gazabb dolgokat csinal, a kornyezetere mar jelentett veszelyt. Pl. megtamadott a hazbol egy fickot, aki amugy tok bekes, es normalis. Ezert felek...
Sajnos tudok. Végig csináltam, kétszer.
Egy párt vagy szülőt a családja elvesztésével, a magányos élet felvázolásával. De óriási a kockázat, mert vagy bejön, vagy nem. Sokan épp ezért nem is merik megtenni ezt a lépést. Van rá pozitív és negatív példa is, de ha gyerek van a családban, mindenképp az ő érdekeit kell nézni....
További ajánlott fórumok:
- Borderline személyiségzavar
- Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban
- Van olyan tévés személyiség, akitől rosszul vagy?
- Avoidant személyiségzavarral élők
- Mániákus depresszió azaz bipoláris személyiség...
- Van olyan, aki még nagy vonalakban sem érzi találónak, amit az asztrológia ír a személyiségéről?