Annyira szeretem és annyira fáj! (beszélgetős fórum)

Nem is ismeritek egymást, ugye? Egy éjszaka alatt nem lehet megismerni senkit...Lehet, hogy olyan, aki neked nem is szimpatikus, sőt, egyenesen idegesítő lesz egy idő után, vagy féltékenykedős, vagy bármi. Akkor már meg is van oldva a "reménytelenség".

Viszont ha van remény, akkor valóban ő is szeretne tőled valamit, és kölcsönösen szimpatikusak vagytok egymásnak.

A megoldás tényleg az, amit a többiek is mondanak: keresd fel, találkozz vele, kérdezz rá. Vagy lelkes lesz, vagy elküld melegebb égtájakra. Előbbihez kívánok sok szerencsét, az utóbbi viszont talán észhez térít, ha részéről csak "egyéjszakás" voltál.

Ha szeretsz szenvedni, akkor csináld így tovább. Ha nem és egy aprócska esélyt is látsz arra, hogy összejöjjetek (nem csak egy éjszaka erejéig), akkor elé állsz és őszintén beszélsz neki az érzelmeidről.

Mi vesztenivalód van? Az, hogy leráz? Akkor mi fog történni? Ugyanúgy élhetsz továbbra is a múltban, esélyt sem adva új kapcsolatra, viszont már nem ringatod magad hamis ábrándokba. Vagy elfelejtheted és tovább léphetsz.

Ha viszont viszonozza az érzéseidet, akkor meg végre előre léphettek.

Nekem ez magas hogy így lehet valakit szeretni,számomra az jön le reménytelenül!

Vagy elé állsz és megkérdezed tőle amit akarsz,vagy elfelejted minél előbb.

Így is már sok időt pocsékoltál a semmire! ;)

Egyébként pedig rövidre kell zárni a dolgot. Találkozz vele és meséld el neki mit érzel. Ha eddig nem történt semmi akkor valószínűleg passzolni fog és te végre újra nyitott leszel, találkozhatsz olyan férfival, aki téged akar.

Ha meg ő is azt mondja hogy mindvégig te jártál az eszében, akkor ásó-kapa-nagyharang...

Áááááááááááááááááá !!! Dehogy éltünk !!!

Drágám, erről szól az élet!:D:D:D

Én még nem éltem hasonlót.

De egyébként miért nem kezdeményezel?Van valakije?Hol lakik?Miért látod ritkán?Miért ilyen reménytelen?

Itt ez a reménytelennek tűnő szerelem, de mindig van egy alkalom, amikor azt gondolom, hátha. Hogy szerethetek egy olyan valakit, akinek csak egy egyéjszakás időtöltés voltam? Nem szexpartner, csak egy kis időtöltés, éppen egy-egy ölelésre vagy csókra. És csak arra se méltat, hogy köszönjön nekem. De mégis néz engem, minden alkalommal és a tekintete mindig azt sugallja, hogy ő is érez irántam valamit, valami többet mint egy kis időtöltés. Másfél év hosszú idő, felejthettem volna, de nem tudtam, nem is akartam soha. Ennyi idő alatt egyetlen rövid mosolyt kaptam tőle messzíről, de csak mert annyira néztem őt, hogy véletlenül elmosolyodtam. Nem kellene őt szeretnem igaz? De én mégis minden nappal egyre többet és többet érzek iránta. Szerelem volt első látásra. Nagyon ritkán látom őt és most így 3 hónap után már úgy érzem belebolondulok. Nem vágyok társaságba, csak a magányra, ekkor visszaemlékezhetek arra az egyetlen szép estére és gondolatban átélhetem vele újra és újra. Nagyon fáj ez a nyomás a mellkasomban. A könnyeimmel küzködök nap mint nap, amikor rá gondolok. Mindig vele álmodok, de a legjobb, hogy szinte mindig arról, hogy újra találkozunk és elmondhatom neki, hogy szeretem az első perctől kezdve. Bárcsak lenne rá alkalmam, hogy ezt a valóságban, személyesen is elmondhassam neki.

Annyi mindent tudnék még írni, ha szavakba tudnám foglalni.

Éltetek már át hasonlót?