Annyira lehetetlen? Mit tennétek a helyemben? (beszélgetés)
Attól, hogy nyomtatottan írok, nem ordibálok...
Csak hátha olvassa is valaki amit írok.
És igenis köszönöm a segítségeket!
Nem kell ordibálni. Egyelőre te tettél föl egy kérdést anonim, mivel mások véleményét kérted. Sajnálom, ha nem tetszenek a válaszok.
Írok olyat amit olvasni szeretnél:
Annyira mély nyomot hagytál benne 7 évvel ezelőtt, hogy még mindig nem hevert ki. Hallgatásba burkolózik, különben kontrollálhatatlanul törnének rá újra az érzelmek (amik egy személyes találkozót sem rétek meg anno).
Szívesen.
Volt szakítás az életemben. Rohadtul jól viseltem. Túléltem.
Most sem siránkozom az illető után sem. Csak szerettem volna kérdezni valamit tőle.
Az is egy válasz, hogy nem válaszol. Ez nem sunyi lapítás, hanem teljesen egyértelműen a másik tudtára adja hogy nem kíván vele foglalkozni.
De ha ennyire nem akarsz tőle semmit se úgy, se sehogy, minek írtál rá? Amúgy ha nem hagy nyugodni, én írnék neki mégegyet, amiben kifejtem hogy nem hagy nyugodni és legalább valamit írjon már, aztán ha arra sem válaszol, vagy letilt, vagy megírja hogy haggyámábékén, akkor tényleg bőven megvan a válaszod....
Írod, hogy téged azóta is bánt, hogy nem lett semmi belőle, most meg felkerested, ez nem úgy hangzik mintha nem akarnál semmit.
Nem válaszol mert nem érdekled ahogy régen sem igazán ezek szerint.
Nekem felfoghatatlan nők, hogy lehetnek ennyire rámenősek és miért erőszakolják rá magukat valakire.
Hu az izgalmak nem itt kezdődnek...
Nem olvastok a sorok közt. SEMMIT NEM AKAROK TŐLE. ÚGY MEG SEHOGY SEM.
Nem szemétkedésből kérdezem, de lapos az életed, vágysz valami izgalomra?
Mert ez egy annyira súlytalan kapcsolat volt köztetek, hogy valószínűleg azért nem válaszol, mert elolvasta az üzeneted, pislogott kettőt és ment a dolgára.
Olyan, mintha rá akarnál valami romantikus mázat erőltetni egy 7 évvel ezelőtti ismerettségre, ami ráadásul MSN-en zajlott...
Nem írok gyakran egyébként sem, de mindegy. A normálisabb ember, ahogy a többiek pl, reagáltak és találkozóm lesz velük a kezdeményezésükre. Igen, van köztük férfi meg nő is. Igen, tud róla a párom.
Csak véleményt kértem. A normális reakció egy tiltás is lehetne, még az is emberibb...mint hogy sunyi módon meglapulok. Ez minden, csak nem egyenes.
Nyilván.
Akkor nem tudom miért nem válaszol. Esetleg kéreti magát. Írj neki gyakrabban.
Annyira félreértitek a dolgot.
Másokkal is felvettem a kapcsolatot. Mégsem gondolták túl. És örültek is. Nem bennem van a hiba.
Kaptál, csak nem érted.
Túlgondolod a semmit.
Azért remélem nem ezen kattogsz 7 éve. Az elég beteg dolog lenne.
Volt kapcsolatom és van is. Nem vagyok kapcsolatfüggő. Csak max kíváncsi néhány dologra. Kicsit sem függ össze a kettő.
Nem kapcsolatot akarok az illetővel. Csak 1x-i beszélgetést. Mit kell ezt felfújni?
És mégis mit akarsz egy valamikori msn üzengetőtől? Beleesni egy ilyenbe és készpénznek venni egy valójában ismeretlen üzeneteit...?
Nem lehet, hogy kapcsolatfüggő vagy? Hogy mindenképp szükséged van valakire?
Jelenleg van kapcsolatod?
Zaklatom? 7 év eltelt...
Mostanában írtam facen neki.
Mint írtam beszélni szerettem volna vele 1x . Aztán tilthat amikor akar.
Nem értem miért zaklatod? Mit akarsz tőle?
Biztosan családja van és nem akar egy fiatalkori ismeretséget feléleszteni.
Lehet, hogy akkoriban nem is voltál az egyedüli, akivel "beszélgetett".
Nagyon naiv lehetsz.
"Rázd meg magad" és lépj túl, legyél büszke magadra hogy megtudod csinálni!
Amire szeretnéd hogy válaszoljon,úgyis hazudna, vagy kitérő választ adna.
Biztos, hogy nem olyan, mint amilyennek "megismertem".
És nem kellene foglalkoznom vele, mert nem volt semmi, de mégis mély sebet ejtett rajtam. Hittem neki. Azt hittem, hogy lelkileg megérintettem, de minden hazugság volt.
Régen megismertem neten egy srácot.(Msn korszak)Fiatalok voltunk. Ő írt még akkoriban rám. Aztán felvettük egymást. Jó egy évig beszélgettünk. Aztán megkedveltük egymást. Azaz, azt hittem ez kölcsönös. Azt írta egy idő után, hogy szeret és hogy nem fog elfelejteni, mert én vagyok az első olyan nő, aki ilyen érzelmeket vált ki belőle. Igaz, hogy messze laktunk egymástól, de nem kezdeményezte a találkozót sosem. Inkább én. A srác régebben is egy magának való volt, amolyan zárkózotabb típus. Ahogy kivettem, az emberi kapcsolatok, nem az ő asztala volt. Csoda volt, hogy nekem egyáltalán "szerelmet,, vallott.
Szóval nem lett semmi ebből a dologból, de ez engem azóta is bánt. Sosem adott indokot és szépen megváltunk a másiktól.
Eltelt jó pár év és én bátorkodtam felkeresni. Írtam fb-on nem 1x..de nem reagált, pedig semmi rossz szándékom nem volt, csak beszélgetni kicsit.
Miért nem reagál? Ti mit tennétek? Miért nem tilt ennyiből?
További ajánlott fórumok:
- Orvos leszek, avagy hogyan valósítsuk meg lehetetlennek tűnő álmainkat
- Kisgyermekes anyukaként lehetetlen párt találni?
- Ha van akaraterőd és kitartó vagy nincs lehetetlen, le tudsz fogyni!Velem tartasz?
- Hogyan tudnám elfogadni a lehetetlent?
- Hogy bírjátok ezt a lehetetlen helyzetet?
- Bérből megélni? Lehetetlen (?)