Annyira elegem van, az anyósomból és az apósomból!!!!! (beszélgetés)
Akkor én azt tudom tanácsolni az olvasottak alapján, hogy 20 számolsz és nyugodtan beszélsz vele. Ha nagyon megsért akkor helyre teszed és akkor egy darabig nem mentek, Meg fog békélni pláne ha nem mentek.
Mondjuk mi is messze lakunk mind két szülőtől de én nm is bánom. Így ha telefonon beszélünk is tudom azt csinálni amit én szeretnék.
Ez olyan dolog, hogy nem kell meghallgatni, ha nem kértek tőle semmilyen szívességet. Persze, akkor sem szép dolog, ha kioktat benneteket, de az élet bármely területén sem működnek az egyoldalú kapcsolatok. Függetlenek akartok lenni? Akkor minden téren annak kell lenni.
A fentiektől függetlenül egyébként átérzem a helyzetet...
Tudod, ha nincs közönség-akkor nincs műsor sem :-)
Bőgött, besértődött, na és? Abba fogja hagyni, ha ne hat senkire vele.
Nem kell meghallgatni a kimagyarázást, le kell fektetni a szabályokat, azokat szépen, kedvesen elmondani és közölni, hogy ez nem vita tárgya, hanem ez tény. És nem belemenni a vitába, nem reagálni a műsorra sem.
Tudod, rossz látni, hogy felnőttek mennyire nem képesek kezelni ezeket a dolgokat.
Mi együtt lakunk nem kényszerből nekünk is van anyukámnak is van családi házunk, de nincs gond igaz az anyámmal nem az anyóssal lakunk együtt, a férjem türelmes és ember anyám is alkalmazkodik, ennyi.
Ja az anyósom olyan vele nem egy födél alatt de még egy megyében sem tudnék lakni, mert nem szereti a fiát más ok nincs csak a lányait szereti az én férjem csak akkor jó gyereke ha pénz ad neki.
rengetegszer próbáltuk már a kulturált megbeszélést.
Mindig az lett a vége, h. besértődött és bőgött és nem szólt hozzánk napokig. Vagy kimagyarázza, hogy amit mondott, az nem is úgy volt, csak úgy hallottuk, mert mi mindig mindent félre AKARUNK érteni:).
Költözés, igen, tervben van:)))). Csak előbb lábaljunk ki ebből az anyagi válságból. Addig meg el kell viselni egymást valahogyan.
Úgy "irigylem" azokat, akiknek nincs ilyen gondjuk!
:O:D
jujj...
a saját szüleimtől nem viselem el ezt,szerencsére ők nem is ilyenek:D
bukj ki nyugodtan oszd ki őket, majd abba hagyják:D
Én is laktam anyóssal,tudom milyen,sőt mi majdnem szét is mentünk miatta.Nem egészséges,költözni kell.Ha semerre?Akkor bizony szépen halkan,de kiálni magadért.Ha nem megy?Jól megfogalmazni amit akarsz leírni és ott hagyni a konyha pulton.
Én mit csináltam? Én anyósom vicc,álszent egy nő,persze a fia imád,tehát ő ebben is speciel vesztes.Én bizony megmondtam mindig mi nem tetszik. Messziről pedig imádjuk egymást.
Szóval érdemes nem kiabálva de tálalni a gondodat,mindenkinek,mert ha tűrsz akkor bizony jó vége nem lesz és jön a kifakadás.
Amúgy pedig jobb külön élni és iparkodni mindenkinek minél hamarabb saját maga igényeit vinanszírozni.
Aki a szerelemhez nem fiatal az a munkához sem és ahhoz,hogy önmagát tartsa el.Munka? Aki keres az talál erre is azt tudom csak írni,hogy aki a mai világba is dolgozni akar az bizony dolgozni tud.Alapvető pénzkeresti lehetőség pedig mindenki kezében ott van,internet:-)Szóval hajrá,jobb tálalni,mint lebunyózni anyóst és apóst és kidobni a pasid:-))Sok sikert mindenkinek!
Nálunk nem szól bele a mindennapokba, vagy takarításba, vagy főzésbe, ilyesmibe...
Most, hogy babát várunk, próbál oktatni, hogy mikor fogadjak látogatót, meg ilyenek... De megmagyaráztam, hogy a szülők dolga a gyereknevelés, egy nagyszülő "csak" szeresse és kényeztesse az unokát és ne akarja nevelni... Ez betalált, azóta nem csesztet.
Nálunk az a gond, hogy túl magányos és ha elmegyünk valahova, néha behisztizik...
De ezt is lehet kezelni, múltkor mondtam, nincs para.. A fia itthon marad, nem jön velem, de nekem nem tilthatja meg, oda megyek, ahova akarok, addig, ameddig akarok.. És kijelentettem, hogyha meglesz az unokája is menni fogok, és a fiával majd beszélünk telefonon...(bár azt tudni kell, hogy 1 hónapban 1 napra megyünk be pestre bátyámhoz, tehát szinte semmit nem csavargunk...)
Sírva jött fel bocsánatot kérni..
Ennyi.
Anyós néha engem is kiakaszt...
Egyik füleden be-másikon ki... Nagyon nem tudsz mit csinálni...
Mi felette lakunk, nekünk az emeleten lett kialakítva a lakásunk.. Még a belső feljáró meg van, így anyós is fel tud jönni bármikor meg ilyenek...
Kompromisszumot kell kötni és meg kell próbálni alkalmazkodni, de nyugodtan szólj vissza, ha valami nem tetszik. Én legalábbis így szoktam.. És vagy megsértődik, vagy nem. Az az ő baja.
Max nem mész hozzájuk, ha a párod ezt jól viseli. Ha pedig nem, akkor nincs mese, és alkalmazkodnod kell, mert a párod szülei.
Nem tudom hogy éltek háztartások szerint, mert ez sem mindegy, ahogy az sem, hogy milyen a párod viselkedése, végszóként pedig nyilván az sem hogy a tiéd milyen.
Vagyunk egy páran így, gondolom ez nem vigasztal.
Együtt laktok?