Annyira elegem van, az anyósomból és az apósomból!!!!! (beszélgetés)
Ugyanis veszekedni ketten lehet csak, egyedül soha, így elég, ha az egyik fél viselkedik civilizált ember módjára, a másiknak rögvest nincs partnere hozzá.
Az a baj, hogy az alaphozzáállás nem jó. Nem vitatkozni kell azon, hogy hogyan rakod a saját szendvicsedbe a kolbászt, hanem közölni, udvariasan és nem bunkón, hogy mivel ez a tiétek, azt csináltok vele, amit akartok és 2 ember szólhat bele ebbe: a férjed és te.
Jó! De ezt azoknak kellene mondani,akik nem tesznek eleget ennek az apróságnak, és ebből nagy vitákat veszekedéseket gerjesztenek.
Nekem a szendvicsemen nem érhetett össze a kolbász, mert a fiának nem jut dupla sorba, pedig én vettem.
Ha olyan viszonyban vagy vele, hogy pénzt kérsz tőle, akkor ne csodálkozz, ha úgy érzi, hogy olyan viszonyban vagytok, hogy elmondhatja a véleményét.
Én tudom, hogy vannak zakkant anyósok, de azért túlzásokba nem kéne esni, néha magunkba kell nézni, talán nem reálisak az elvárások.
Vagy hogy gondoltad? Odamész, hé aggyá 350e FT-ot (ami , felvilágosítalak, nem kis pénz, főleg kölcsönadni nem). Ő meg mosolyogva átnyújtja, és megköszöni, hogy adhatott?
Egyebkent bolintsatok ra: Igen Anyuka,ugy lesz!"
aztan te meg csinald ugy,ahogy nektek jo..
amugy erre jo a szelektiv hallas,egyik fuleden be,maiskon ki :D
Hogy en ebben is milyen szerencses vagyok! Sem a szuleim,plane az anyosek nem szolnak a dolgainkba.
Anyosomek konkretan 100 m-re laknak tolunk,de meg at sem szokott jonni hivatlanul.
Sosem okoskodik,nem kerdez,ha valamit elmeselunk,szivesen meghallgat.
Egyszeruen imadom!
Vagy ide ne merjek ilyeneket irni? :)
Mindent helyzetet lehet kezelni az életben, így ezt is. A bajt inkább abban látom, hogy nem tudják, hogyan kell, illetve azt hiszik, az a tisztelet, ha beleszólási joga van másnak a család életébe.
Nem kell elfogadtatni semmit, nem kell meggyőzni senkit semmiről.
Egyszerűen az mi családunk nem másé, így nincs beleszólása sem, ez nem vita tárgya.
Nem könnyű elfogadtatni egy másik szemlélet formát, ebből adódik a sok vita, sértödötség .
Az enyém normális volt, de mióta megszületet a kisbabánk, azóta elviselhetetlen. Mindent úgy kellene csinálnunk ahogy ő csinálta 35 évvel ezelőtt, és mindenbe beleszól, minden amit ma mondanak az orvosok hülyeség. Féltékenykedik az én szüleimre, de persze neki soha nincs ideje meglátogatni a babát. Most még abba is belekötött, hogy minek veszünk karácsonyra ajándékot a gyereknek, amikor annyi játéka van... NO komment, idióta...
Tényleg nem kellene, hogy így legyen.
Tudod, most nagyon nem fogsz szeretni, de egy felnőtt ember nem lesz ettől idegbeteg meg kezd el sírni meg besértődni. talán ezért feleltek úgy, mint egy gyereknek. Nem tudom, tippelek.
Ki kell szabni a határokat és annak megfelelően cselekedni. Azon meg végképpen nem zokogni meg duzzogni, ha valaki olyat szól, amire te nem számítottál.
De igen, sajnos sokaknál attól függ, csak nem kéne, hogy így legyen :-)
Saját és mások tapasztalatai alapján!
Hát ugye kellene,a pénz persze csak kölcsönbe,van nekik miből adni,és erre ki oktatnak,hogy így,úgy,amúgy nem esett jól,nem eszt vártam h,ezt mondja!!!
ezért jó ha az anyósodék külföldön laknak 3000 kilóméterre:D évi egy villámlátogatás és kész. imádom az anyósom :P
Előbb utóbb úgy is összevesztek, akkor jobb túlesni rajta, én 8 évig nyeltem, utána eligazítottam őket, azóta sem találkoztunk és ez jól van így...
Mit kell ezen sírni? Nem értem.
A töredéke lenne csak, ha az emberek képesek lennének megfelelően kommunikálni vagy felnőttként viselkedni. Természetesen a jelenlévők mindig kivételek.
De igen,és képzeld utána,sírtam is,DE!most már nem érdekel,és nem is fogok mostanában menni,majd csak észre veszi,magát.....,Ja én nem hívom anyukának,nem is tudnám!!!!!!
EZ:
"Tudod, ha nincs közönség-akkor nincs műsor sem :-)
Bőgött, besértődött, na és? Abba fogja hagyni, ha ne hat senkire vele. "
Szegénykém, nagyon sajnállak:-D
Miért nem folytatjátok a többi anyós fórumot? Van éppen elég fórum, ahol lehet őket szapulni.
Nekem nem csak vele,az apósommal is:)
Remélem, mosolyogtál és azt mondtad, hogy "köszönöm, anyuka, mi ezt már megbeszéltük és eldöntöttük. Mi tudjuk, mit tudunk vállalni és remélem, maga is megbízik bennünk".
Ennyi. És remélem, nem idegesítetted föl magad rajta.
Abban egyetértünk, hogy nem kell függőségi viszonyba belemenni, sem érzelmileg, sem anyagilag. Viszont egy családi szívesség nem attól függ, hogy annak fejében majd jól beleszólok az illető életébe.
Paffff, megint egy anyós fórum:-(((((
További ajánlott fórumok: