Angyalok és démonok közötti ellentét (beszélgetős fórum)
Még a magoltatást is szívesebben elviseli a gyerek, ha az adott verset szeretheti esetleg kedve szerint, és nem utáltatják meg vele az ostoba elemzésekkel.
Még aktívak azok a tanárok, akik úgy tanulták az irodalmat, hogy amire csak lehetett, rá kellett húzni a forradalmi gondolkodást.
Egyszer voltam a közelében annak, hogy lehülyézzem a tanáromat. Amikor azt mondta Németh Lászlóról, hogy "kicsit soviniszta volt az öreg"!
A közoktatás hibái nem a módszerekben keresendők, hanem abban, hogy nem sikerül kiválogatni a tanári pályára jelentkezők közül az ostobákat.
Azért pont az angyalokat és a démonokat említik úgy mindig, mint egymás legnagyobb ellenségeit, mert eredetileg Lucifer is angyal volt, csak kétségbe vonta Isten tetteit, ezért Isten letaszította őt az égből, és angyalból démon lett. Tehát az angyal és a démon ugyan az a "faj", csak az egyik jó és Istenfélő, a másik pedig gonosz és szemben áll Istennel.
A témában való elmélyedéshez ajánlott olvasmány a Biblia, Madách Imre: Az ember tragédiája, Anne Rice: Memnoch a Sátán.
Verset olvasni nem divat, és az iskolákban sem szerettetik meg a gyermekekkel úgy, hogy be kell magolniuk őket.
Ha viszont Hobo tartaná az irodalom órákat!:)
Az ő dalai, a versek nem a tini korosztályhoz szólnak. Kell egy bizonyos érettség ahhoz, hogy megértsük őket (ahogyan a versekhez is). Tapasztalat, egy-két pofon az élettől vagy nagyon mély empátia az elesettek felé.
Bluest nem hallottam még, amelyik a holiday party-ről szólna.:)
Hobot a legtöbb ember csak egy szakadt rockernek gondolta, aki tekergőzik a mikrofon állvány körül és bűnbe viszi a fiatalokat mint egy rossz próféta.
Népművelői tevékenységét, dalai mély mondanivalóját nem mindenki ismerte el- bár nem is várt érte elismerést szerintem, csak tette a dolgát :)
Ha korlátok nélkül élnénk, akkor a rossznak és a gonosznak is teret hagynánk, nem?
Más szemléletmódok voltak régen.
Az jutott eszembe az angyalok/démonok, jó/rossz kapcsán, hogy mi van, ha nem is az a cél ebben a kísérletben, hogy elszaporodjanak a "jó" emberek, és a világbéke győzzön, hanem az, hogy mennyire tudunk korlátok nélkül, a fantáziánkat használva teljes életet élni.
Lehet, hogy eredendően a démonok irányítottak bennünket, aztán jött a kereszténység, a szabályok és az a sokat emlegetett "szeresd felebarátodat, mint tenmagad". Miért?
Jah, meg a társadalom is közbeszólt.:D
Miért övezte a pszichés betegeket régen olyan nagy tisztelet? Mert megszállta a démon?
Miért voltak ezek régen törzsek sámánjai?
Vegyünk egy aprócska hangyát. Lehajolsz a földre és láthatod, ahogy szorgosan gyűjtöget, miközben az a mocsok tücsök csak hegedül.
Tehát látod, hogy létezik, innentől kezdve mindegy, hogy mit hiszel.
De beszéljünk olyan dologról is, ami nem kézzelfogható.
Mondjuk legyen a lelkiismeret. Teszem azt Te egy kedves, bájos, aranyos kolléganődnek megígéred, hogy vásárolsz neki egy négyszínű tollat, és holnap reggel a munkába elviszed neki, ám a Hoxa minden a figyelmed leköti és mire mennél a Papír-írószer boltba, az már zárva van. Mivel reggel üres kézzel kell menned a munkába, nem tartottad meg az ígéreted, ezért kellemetlenül érzed magad, mondhatni lelkiismeret furdalásod van.
A rákos sejtek halhatatlanok, minden más sejt DNS-e véges.
Na és a rockzene örök.
Mind meghalunk?
Vagy egyszer talán elérünk arra a szintre, hogy elérjük a halhatatlanságot?