Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Amikor egy beteg magatehetetlen embert vernek fórum

Amikor egy beteg magatehetetlen embert vernek (beszélgetős fórum)


1 2 3
82. Jasmine24 (válaszként erre: 1. - 1ee2edf456)
2010. okt. 20. 14:02

Sajnos nagyon nehez az ilyen Alzheimeres idos emberekkel. En is apoltam ilyen oregeket 2 evig, nem egy leanyalom. Es en fiatal vagyok, tehat eleve talan tobb volt a turelmem, mit most edesanyadnak. Ertheto a viselkedese, az a baj, hogy itt mind a ketto fele meg lehet erteni valamilyen szinten. Aki apolt mar ilyen embereket, az megerti.

Ha van ra modotok, akkor mindenkeppen szakkepzett apolot vegyetek fel hozza, ha nem is minden aldott napra, de kicsit vegyetek le edesanyadrol a terhet, mert nagyon nehez lehet neki, sajnos ez emberprobalo feladat es nem mindenkiben van akkora szocialis erzes, megha a sajat ferjerol van is szo.

2010. okt. 20. 13:51
Sok szerencsét!
2009. nov. 18. 23:17

Köszönöm a figyelmeteket, remélem hamar megoldódik a problémánk.

Nem azért nem jelentkezem, mert nem érdekel a véleményetek, hanem mert kevés az időnk.

Pár napon belül megpróbálunk a Mamával beszélni, majd referálok.

Bízom a jövőben.

79. spinneli (válaszként erre: 63. - C69ff6d3e9)
2009. nov. 13. 18:58
nem a gondnokság ebben az esetben annyiról szólna, hogy a rászorult ügyeiben mentális egészsége miatt nem döntésképes ember számára bírósági határozat útján kijelölnének egy gondnokot a legtöbb esetben ez egy családtag, aki egyrészt a jövedelmét, másrészt az ellátását felügyelné, amennyiben ez megtörténik, és egy alzheimer kóros esetén nagy a valószínűsége a gondnok dönthet arról is, hogy milyen körülmények között ápolhatják a gondnokoltat.
78. spinneli (válaszként erre: 61. - Ab4b6bc17d)
2009. nov. 13. 18:54
nem magyarázom tovább, ha nem megy át, hát nem.
77. ab4b6bc17d (válaszként erre: 76. - Ab4b6bc17d)
2009. nov. 13. 14:30

Ezt nem én írtam, egy Alzheimerrel-foglalkozó cikkből vettem ki, de egyetértek vele. Meg azzal is, hogy ha a mama ilyen "agresszív" és szegény papán vezeti le az indulatait, s ha már másképp nem megy neki, inkább arra kéne rábeszélni, hogy olyankor mondjuk "boxoljon" bele a párnába (tehetetlenség), de ne a férjébe, aki (Ferit idézve) mindig nagyon jó, a szó szoros értelmében jó férje volt. A mostani állapotáról meg nem tehet, ezt kéne a mamának megérteni.


Feri! Az önkormányzatnál kell lennie olyan listának, amelyen a szociális intézmények vannak, fenntartó és szakosodás szerint, ha esetleg egy ilyen megoldás mellett döntenétek.


Csak a sok türelem, szeretet és tolerancia a legfontosabb dolog az ápolásukban, szerintem. Persze, mondhatnánk, könnyű ezt így nekem mondani, mert nem az én családtagomról van szó. De ha belegondolok, hogy esetleg nagymamám ilyen sorsra jutna... hát, valahogy nem tudnám felpofozni bármiért is!

Azt is olvastam, hogy sok esetben maga az alzheimer-kóros beteg válik agresszívvé, mivel meghasonul önmagával, a világgal idővel, nem ismeri meg a családtagjait, nagyfokú bizalmatlanság alakul ki benne.

Feri papája esetében azonban nem erről van szó, hiszen ő pont azt írta, hogy milyen szelíd most is, szegény ember. Tehát pl. nem arról van szó, mint a férjem papájánál, hogy bosszúból, amiért lebetegedett, csipkedte, marta, lehet, hogy meg is ütötte a mamáját. Hanem fordítva, a gondozója bántja a beteget.

2009. nov. 13. 14:16
ha megoldhatónak tűnik az otthoni felügyelet - kezdetben fel sem merül, hogy kórházban vagy intézetben helyezzék el az egyre gyengébb hozzátartozót. Azonban az Alzheimer-kór krónikus és progresszív betegség, épp ezért az otthoni ellátás - minden jó szándék ellenére - fizikailag, de lelkileg is megviseli nemcsak az ápoló szerepét felvállaló rokont, de magát a családot is; a súlyos beteg jelenléte, a tudat, hogy a korábban még aktív hozzátartozó rövid időn belül ilyen drasztikus leépülés áldozata legyen, még a leggondoskodóbb családokban is szörnyű lelki traumákat okozhat. Arról nem is beszélve, hogy az állandó lelki megterhelés fokozza a már meglévő feszültségeket, ezzel állandó stresszforrást biztosítva az amúgy is kimerült és érzelmileg terhelt család számára.A tökéletes ellátást csak az jelentené, ha több éjjel-nappal működő, szakszerű gondozókkal és pszichológussal dolgozó intézet létesülne." A döntésre, hogy a beteg a család berkein kívül kerüljön, és hogy további kezelése speciális intézetben történjen, többnyire azonban csak akkor kerül sor, amikor a hozzátartozókra háruló lelki nyomás már elviselhetetlenné válik. Az elhatározást meghozni nem könnyű, de ha igazán jót akarunk a betegnek, muszáj meggyőzni magunkat, hogy csakis az érzelmeket félretéve, racionális szempontokat figyelembe véve biztosíthatjuk neki a legjobb körülményeket. Megkönnyítheti a döntést, hogy az általános tévhittel ellentétben a gondozást vállaló intézetek már nem feltétlenül jelentenek kopár elfekvőket, mogorva ápolókat és lenyugtatózott betegeket, hiszen már itthon is találunk olyan helyeket, ahol szakképzett munkatársa gondoskodnak a betegek éjjel-nappali ellátásáról, higiéniájáról és a mindenkinek alanyi jogon járó, humánus bánásmódról. Ha pedig mégis az otthoni ápolás mellett voksolunk, már az elején fogadjuk el, hogy ez egyedül nem fog menni. Ne szőjünk világmegváltó mártír terveket, ne szégyelljünk segítséget kérni, beosztani a napi teendőket a többi rokonnal, és ha a pénztárcánk is engedi, osszuk meg a terheket pszichológussal, egy támogató szolgálattal, szakképzett gyógytornásszal, különben egyedül fogunk összeroskadni a lelki teher alatt. Nem szabad elfeledkeznünk az eredeti célkitűzésről: hogy alapvetően élhetővé és emberségessé akarjuk tenni nemcsak a beteg rokon, de önmagunk és családunk életét is.
75. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 74. - Ab4b6bc17d)
2009. nov. 13. 14:13

meg az, hogy valószínű ez a mamának egy szégyen is...

mert hát ahogy írta Feri, a külvilágnak él, és szégyelli az öreget.de lehet hogy nem így van

2009. nov. 13. 14:01

Azzal kapcsolatban, hogy a mama nem akar idegen ápolónőt engedni a házhoz, találtam egy jó cikket:

"Igyekeznek takargatni, elzárni a családtagot, elhessegetik az érdeklődő rokonokat, és úgy érzik, azzal tudják a legtöbbet tenni, ha megóvják a kíváncsi ismerősök tekintete elől. A reakció az adott kontextusban persze természetes, hiszen ne felejtsük el: rokonokról van szó, olyan személyekről, akik - szembesülve szerettük visszafordíthatatlan leépülésével - a betegség tagadásától a titkolózáson keresztül a depresszív periódusokon és a beletörődésen át a pszichés gyászmechanizmus minden lépcsőfokát megélik."

73. Zizisicc (válaszként erre: 67. - 3e0ba54fb8)
2009. nov. 13. 13:49

Sajnálom ...


Úgy tűnik nem a papa provokál, hanem a mama idegei túlfeszítettek ..... tulajdonképpen én a mamát "kezelném/tetném", hogy rendbe jöjjön a lelke, de ahhoz az ő beleegyezése kellene, és szerintem ő ebbe nem menne bele, hisz azt sem látja be, hogy az ő viselkedésével van a baj ....

72. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 70. - C69ff6d3e9)
2009. nov. 13. 13:39
vagyis nem "de" hanem "már" törvénybe ütközik, amit csinál az öreggl
71. Zizisicc (válaszként erre: 68. - 1ee2edf456)
2009. nov. 13. 13:38
Mennyi volt a leghosszabb idő, míg nálatok volt? Nem javulna ez idővel? Nem tudná megszokni az új helyét nálatok?
70. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 66. - Zizisicc)
2009. nov. 13. 13:38
hát igen, valami ilyet mondtam én is csak másképp.mindenképp elő kéne venni a mamát, még akkor is ha az számukra bántó, mert az anyjuk, de ez már-már törvénybe ütközik szerintem
69. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 68. - 1ee2edf456)
2009. nov. 13. 13:37
Na jó, de azért csak megszokná.Merni kell változtatni, ha nem akarjátok idő előtt elveszíteni ezt a szegény embert.amígnem sikerül ez a gondnokság, vagy gyámság alá helyezés, vegyétek magatokhoz.egy próbát megér, azért mégis csak az életéről van szó.nem?
2009. nov. 13. 13:34
Hát igen. Ha megmaradna máshol is. Pl. nálunk. Ez lenne a legkézenfekvőbb. De. Ha éjjel felébred, neki megy a falnak, stb. Már 40 éve él a mostani környezetében. Szerintem Anyám ezt használja ki.
67. 3e0ba54fb8 (válaszként erre: 64. - Zizisicc)
2009. nov. 13. 13:32
Lehet pl. egy gyógyszer mellékhatása is. Sajnos anyám mellett átéltem néhány "csodát". Alapvetően viszont igazad van.
66. Zizisicc (válaszként erre: 65. - C69ff6d3e9)
2009. nov. 13. 13:22
Hát, nem tudom ..... azt hiszem a mama már túl van azon a ponton, hogy egy beszélgetés pozitív változást indítson el nála, de valószínű, hogy azért megpróbálnám, a mamát jobb belátásra bírni szép szóval .... ha nem használ, megtenném a szembesítést is, és elmondanám, hogy ez mit jelent, amit csinál, és milyen hivatalos és egyéb következményei lehetnek .... azt pl. nem tudom, hogy mit jelent, hogy idegen helyen nem marad meg a papa ..... a kórházban örjöngött, oké, de mit csinálna mondjuk Feriéknél? A mama úgy néz ki, hogy már abszolút nem együttműködő a segítség kérésben, és elfogadásban sem, az is lehet, hogy az a fiatal férfi is ezirányban befolyásolja, de persze lehet, hogy egy jó szándékú fiatalember és semmi köze az egészhez, ezért semmiképp nem azzal foglalkoznék elsősorban, hogy ő mit akar, hanem a papa érdekeit nézném. És a bántalmazási bizonyítékokkal a kezemben fellépnék a mama ellen először családon belül, de ha kell hivatalosan is, ha nem egyezik bele a helyzet megváltoztatásába. A jogi lehetőségekkel és fogalmakkal nem vagyok tisztában, de ez a gondnokság, vagy gyámság alá vétel jónak tűnik, de persze szerintem ez csak akkor érne valamit, ha a papát kiemelik abból a környezetből ....
65. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 64. - Zizisicc)
2009. nov. 13. 13:02
tényleg, te mit tennél?
64. Zizisicc (válaszként erre: 51. - 3e0ba54fb8)
2009. nov. 13. 12:58
KeA, ha valaki le van egész napra szedálva, az nem hiszem, hogy provokál ....
63. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 60. - Spinneli)
2009. nov. 13. 12:54
mármint hogy ő gondozza otthon?
62. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 59. - 1ee2edf456)
2009. nov. 13. 12:50
vagy vegyétek magatokhoz az öreget, vagy akkor jelentsd fel a mamádat.
61. ab4b6bc17d (válaszként erre: 58. - Spinneli)
2009. nov. 13. 12:48
Revansot??? Itt nem revansról, meg büntetésről van szó, bármennyire is azt ragadtad ki az egészből, hogy mi egy páran "sopánkodunk". Itt arról van szó, hogy mit lehetne tenni a bántalmazás ellen.
60. spinneli (válaszként erre: 59. - 1ee2edf456)
2009. nov. 13. 12:44
mi lenne, ha gondnokság alá vennétek a papát?
2009. nov. 13. 12:42

Ez a tehetetlenség őrli fel az idegeinket!!!

Egyrészt ott a PAPA, aki semmiről sem tehet, másrészt ott a Mama, aki az ÉDESANYÁNK!!

A Mama, újabban ellök magától, bármiféle segítséget ajánlunk fel, elutasítást kapunk. Majd szólok- mondja, és persze nem szól. Viszont: Van egy fiatal férfi, aki az újságban hirdetett, hogy idős embereknek segítene /favágás, fűnyírás, bevásárlás/

na, Ő most az ISTEN, egy NAGYON RENDES EMBER, aki nem átall drága ajándékokat elfogadni. Én nem tudom mennyibe kerül egy gyapjú paplan, amit árubemutatókon lehet venni, de a legutóbbi ajándék ez volt. Persze azt, hogy ilyen ajándékot kapott, szintén csak a hangfelvételből derül ki.

Nekem nem engedi, hogy elvigyem az APÁMAT sétálni, ( mondván, hogy hideg, vagy meleg van, vagy délelőtt, vagy délután )ennek a férfinek meg még fizet is ezért. Ma, a születésnapján felhívtam, hogy megköszöntsem, és megkérdezzem mikor lenne alkalmas a (személyes köszöntés), azt mondta, hogy majd a névnapján (Erzsébet). Elképedve tettem le a telefont (mit tettem, Ő nyomott ki). Közvetlen utánam, a párom is felhívta, hogy felköszöntse, vele már teljesen más hangon beszélt, kedvesen, mintha fél perccel előtte nem rázott volna le. A beszélgetés után teljesen leforrázva ültünk, és vonogattuk a vállunkat. Ezt váltotta ki az, hogy egy pár nappal ezelőtt rászóltunk, hogy ne verje a Papát. Történt ugyanis egy baleset, amit nem tudott letagadni, mivel az Ő csuklója is megsérült. (állítólag a Papa bokájára ütött, mert nem úgy feküdt, ahogy azt Ő elvárta) Minek következtében nem azt gondolta, hogy ebből az a tanulság, hogy nem verem a Páromat, hanem az, hogy másként kell ÜTNI!! Na, ezen felpörögve, szóltam neki, hogy ne verd az Apámat, mire Ő: ezt TE még nagyon meg fogod bánni!! Mi a francot bánhatok meg??? Higgyétek el, senkinek sem kívánom, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Teljesen meg vagyok zavarodva, az összes gondolatom e körül jár, a munkámra sem tudok koncentrálni.

Legutóbb kiderült, hogy ezzel a segítséggel vetetett egy gázsprayt, mivel Ő majd ki akar menni a tanyára, és a szomszéd örökösök nem megbízhatók. Reméljük, ezt nem a Papa ellen akarja fordítani.

58. spinneli (válaszként erre: 54. - Ab4b6bc17d)
2009. nov. 13. 12:28
a revansot te is első helyre tetted, mindegy is, ha szavakon akarunk lovagolni.
57. ab4b6bc17d (válaszként erre: 55. - Ab4b6bc17d)
2009. nov. 13. 10:49

... mert mégis csak az anyja, de NEM SZABAD TOVÁBB HAGYNI, HOGY AZT CSINÁLJON VELE, AMIT AKAR!!!! Feri írta, hogy szegény papa mindig becsületes, szerető, jó férje volt az asszonynak, tehát még bosszúállás okán sem tehetné ezt vele most, hogy tehetetlen.


Találtam egy jó cikket a női olvasóba, pont az alzheimeres beteg ápolásáról. Nemsokára folytatom vele, hogy mit is írnak benne.

56. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 53. - 1ee2edf456)
2009. nov. 13. 08:37

Mivel látszólag a mama nem közreműködő, még mindig úgy érzem, hogy szépen fel kell keresni egy olyan illetékes hatóságot , aki foglalkozhat ezzel a kérdéssel.Meg kell mutatni neki a hangfelvételt, akár úgy hogy elvinni a mamát is .és szépen idegenek előtt szembesíteni azzal hogy mit tesz.Itt sajnos jelen esetben, nem számit mit akar a mama,hogy pl nem akarja hogy valaki bemenjen a házába ápolni az öreget.Ha kell tényleg némi zsarolással megoldható.

A másik dolog, hogy valahol ha az öreg is beszámtható, akkor rá kéne venni hogy költözzön oda hozzátok.

Csak jobb mint a verés.Ha neki nem jó hogy a felesége, megveri, akkor inkább tényleg vegétek magatokhoz.Lehet idővel csak megszokná

2009. nov. 13. 08:25

Nekem Feri leírásából az derül ki, hogy szegény papa egyáltalán nem provokálja "bántalmazóját" és nagyon kiszolgáltatott helyzetben van vele szemben, amit a mama - nem tudni mi okból - ki is használ!

Írhatunk rá: depressziót, fásultságot, kiégést, fáradtságot, türelmetlenséget -, de a tények tükrében akkor sem mentség számára és nem szabad hagyni, hogy egy amúgy is beteg embert így gyötörjön. Én erre nem írtam, hogy börtönbe kéne csukni, mert mégis

54. ab4b6bc17d (válaszként erre: 40. - Spinneli)
2009. nov. 13. 08:15
Valakivel összekeversz, mert én ilyet nem írtam :)
2009. nov. 13. 06:03

Kedves fórumozók!

Elnézést a rövid hallgatásért, de nem volt alkalmam a gép elé ülni.

Nagyon örülök, hogy ilyen sokféle véleményt olvashatok.

Nővérem kb. 150 km-re lakik tőlünk, sajnos az Ő egészsége sincs rendben. Egy hónapja megbeszéltük, hogy elküldjük hozzá a Mamát pár napra pihenni. Első nekifutásra még Anyánknak is tetszett az ötlet, lelkes volt. Amiért meghiúsult, az az volt, hogy a Papát nem elhoztuk volna, hanem ezekre a napokra én költöztem volna be hozzájuk. Mindjárt jött a kifogással, hogy Ő nem tud idegen ágyban pihenni. (Azonnal feltettük a kérdést, hogy ha a Papa nálunk lenne, már kényelmes lenne az az ágy?) A válasz egy nagy ciccegés, és jó nagy adag csend volt.

Más: a felvételekről egyértelműen kiderül, hogy a Papa nem provokálja, bár már volt olyan megjegyzése, (egyik pofozás után) hogy ilyen társaságban nem teázom. (a gyógyszert teával szokta bevenni) Ez volt a legdurvább beszólása. Nagyon rossz visszahallgatni, amikor azt kérdezi a Mamától, hogy mit rontottam el? Csúnyán beszéltem? Nem szépen ettem?? Kérlek- kérlek mondd meg, mi rosszat csináltam?

Az ember szíve megszakad.

Szegény próbálna beszélgetést kezdeményezni, de a válasz az, hogy menj innen, feküdj le, fáradt vagyok. De könyörgöm mitől olyan fáradt, mikor összesen, ha három órát foglalkozik az öreggel?

A Mama a külvilágnak él, ha bárki elmegy hozzájuk, kedvesen, türelemmel viselkedik a Papával, bizonyítván, hogy Ő milyen mártír. Amint kettesben maradnak...

Sajnos azt sem tudjuk megoldani, hogy mindig legyen ott valaki.

Köszönöm a véleményeket, amint tudok, jövök.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook