Amikor a pasi tartja a kapcsolatot az exével... (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Hát, én is "megörültem", hogy nem egyedi a problémám. Én, aki mindig azt szajkóztam, hogy sosem vagyok/leszek féltékeny, hát igen is vagyok. Persze nem magamtól lettem ilyen, hanem rossz tapasztalattól. A párommal lassan egy éve vagyunk együtt. Egyedül volt, már két éve szakított a majd 8 éves kapcsolatával. Nagyon kész volt, én meg szintén, és pár hónap alatt összegabalyodtunk. Egyedül élt albiban, és egyből magához költöztetett - amennyire lehet egy garzonba két életteret teljesen összeegyeztetni. Én nem akartam, de azt mondta, neki úgy jó, és így ismerjük meg egymást. Aztán az első hónap után egyszer csak hazaköltöztetett. Nem tudtam pontosan, miért, nem mondta meg, azt mondta, meg kell tudnia oldani a helyzetet egyedül, de nem lesz könnyű, és nem akarja, hogy én ott legyek közben, mert lehet, tönkretenne minket. Nagyon szeret, de baj van, és egyedül oldja meg. Hát nem érzetem jól magam, pláne, hogy kollégák is voltunk, és ez elég gáz a munkahelyen, amikor megkérdezik, hogy vagytok, és aznap még nem is láttad a másikat. Nem szakítottunk, csak kényszer-zavarszünet volt. Aztán pár nap múlva elkezdtünk visszarendeződni, mert mégis csak egy pár voltunk. Aztán úgy újabb egy hónap múlva beütött a ménkű. Tudtam, hogy voltak közös pénzügyei a legutóbbi volttal, és még tartozik neki, de folyamatban volt a rendezés és van máig is. Én emiatt nem aggódtam, mert a pénzügy nem lelki alapon történik, azt igen is adja meg neki, de attól még a nő, aki már két éve eltűnt állítólag az életéből, az tényleg tűnjön el. Na ez nem. Nagy tehetségű páromat csőbe húzta, és mivel párom nem felcsípős fajta, a nő meg nagyétkű volt, hát egészségügyi "karbantartásra" összetalálkoztak néha még mielőtt mi összejöttünk volna. Még ebben sem lett volna semmi, ha a hölgy nem próbálta volna magának megfogni a páromat úgy, hogy "elfelejti" bevenni a bogyóját, és erről nem szólt páromnak. Aztán ebből lett a probléma, azért kellett hazaköltöznöm másodszor is, mert az én emberem olyan, hogy amit ő megcsinált, azért felelősséget vállal, s így ő nem a nő mellett és ellenem döntött volna, hanem a gyereke mellett, bármennyire is tudta, hogy ezzel mindnégyünk életét tönkretette volna, mert a volttal azért is mentek szét, mert állandóan csak veszekedtek. ... Aztán reménykedtünk, hogy nem igaz a dolog. Én valamiért nagyon higgadtan vettem ezt, úgy éreztem, hogy valami nem stimmel a dologban. ... Aztán nagyon óvatosan megint elkezdtünk visszaredeződni... Aztán szerencsére egy-két héten belül kiderült, hogy a csajnak más baja van, nem babát vár. Sajnáltam is, meg nem is. Nem kívántam neki rosszat, betegséget, de nagyon gyűlöltem, és máig sem kedvelem, mert ő minden további nélkül elvitte volna a pasimat, akivel két éve szakított már, és akiről tudta, hogy van másik kapcsolata.

Aztán persze a hosszú idő miatt néha sms-eznek, meg beszélnek, de azt hiszem, erre inkább a csajnak van szüksége, csak nem értem, miért, és ezért nem fogadom el ezt az exes dolgot. Ha már egyszer valaminek vége volt lelkileg és fizikailag, akkor miért nem lehet békén hagyni a másikat? Eltűnni az életéből, vagy legalábbis a magánéletéből. Én a volt nagy exemmel félévente beszélek, vagy ha valamiért eszébe jutunk egymásnak x havonta, illetve írt egy sms-t amikor megszületett a kisfia, és nagyon boldog voltam, hogy talán egyenesbe jön. Egy percig nem voltam féltékeny és én mondtam neki, hogy ha hülyeséget csinál, én rúgom fenékbe érte! Becsülje meg és szeresse a kis családját, s védje őket!

Az én páromat meg lépten nyomon megtalálják a volt női - művész körökben dolgozunk, így sok lehet az átfedés, akaratlan találkozás, szakmai dolog. Van is olyan volt nője, aki nem zavar, megbízom a páromban, pláne, hogy elmondja, hogy mi van. De ezt a legutóbbit nem tudom megemészteni semmilyen formában. Amikor még a lakásban már majd három éve itt hagyott holmijait én raktam össze egy szatyorba és küldtem el neki, hátha kell még neki, mert párom inkább kidobta volna, képes volt azt mondani, hogy én összegyűrtem a kabátját. Nem tudom hányszor vitte el a holmijait és a vélt holmijait, amik páromé voltak, de még mindig hagyott itt dolgokat. Na most normális az ilyen? És párom meg velem volt goromba, mert felidegesítette megint. Párom, akinek meg persze igaza is van, azt mondja, hogy nem fog hazudni, igen beszélnek néha, meg msn, sms, de ennyi. Vannak volt közös témák, más város volt, az ottani sok közös ismerőst én nem ismerem, nyilván ilyen dolgokat nem tud velem megbeszélni, minden mást igen, úgyhogy ne legyek féltékeny, mert az nem jó nekünk! Pláne, ha valami másik, vagy volt nővel akarna lenni, akkor azzal lenne, nem pedig velem. És mindehhez hozzáteszi, hogy sajnál, amiért ilyen idióta pasim van, mint ő, és drukkol nekem, hogy találjak egy nekem való rendes pasit, ne egy olyat, mint ő, aki nem érdemel meg engem és ilyen hülyeségeket csinált, amivel nekem fájdalmat okozott. Mondtam neki, hogy a hülyeségét hagyja abba, és örüljön, hogy vagyunk, vagy mondja meg, ha szakítani akar! De nem akar szakítani, szeret, nyugi van, nem veszekszünk, nem piszkáljuk egymást, csak sajnál önmaga miatt.

Na, ezzel mit lehet kezdeni?

Hajjaj, nem könnyű.

Én erre, személy szerint azt mondom, hogyha még mindig keresi a társaságát annak ellenére, hogy Te vagy neki, az azt jelenti, hogy érzelmileg abszolút nem közömbös a számára.

Exemet, mikor felhívtam este, beszélgetni 1 kicsit, mert hiányzott, durván lebukott, a háttérben az exe elég feltűnően köhögött. És majdnem megőrültem onnantól kezdve, hogy minek találkozgatnak.

Végül nem bírtam, hogy találkozgattak. Dobtam, aztán már össze is jöttek...

Szerintem ezen feleslegesen aggódsz.

Az én párom is tartja a kapcsolatot az első komoly párjával. Ott is volt az esküvőjükön. Nagyon jó barátok, olykor van közös munkájuk is. De nem zavar.

Egy másik ex viszont annál inkább... :-S Vele kb. csak fél évig voltak együtt, de az a nőszemély nagyon irritál... :-S

Sajnos az én párom is tartja a kapcsolatot az első komly kapcsolatával, akivel 7 évig volt annó. Ennek már 8 éve vége, 1,5 éve megvette a lány közös házuk felét, így már nem lenne miért keresniük egymás társaságát. De mégis. Eddig nincs is problémám az egésszel. Szeretem őt, s megbízom benne.

A lány most fog férjhz menni és a leendő férje tudta nélkül meghívott mindek a városházai esküvőre. Nem értem miért van ez! Ha van új kapcsolatom, akkor a régit eszembe sem jut meghívni az esküvőmre! Néha úgy érzem, ők nem szimplán barátok, hanem többek egymás számára. Amivel nincs gond, mert összekötik őket a közös évek emlékei. Csak ott a gond, hogy két olyan embert bántanak meg ezzel, akiket állítólag nagyon szeretnek...

Félek, hogy egyszer egymásnál keresik a vígaszt és újra egymásra találnak!

Egyszer említettem páromnak, hogy félek, hogy megcsal egy múltbeli nővel. Mikor megkérdeztem mi a véleménye, nem mondott semmit. Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom mit csináljak. Próbálom figyelni a dolgokat, de eddig semmi szokatlant nem vettem észre...

Nincs valakinek valami használható ötlete, amivel segíthetne???

Mindenki úgy szeretné élni az életét,hogy az szép.boldog,és harmonikus legyen . Legfontosabb a bizalom,Nem szabad még a féltékenység zöldszemű szörnyetegét ,a közelünkbe engedni sem!!

Szerintem,nem egészséges dolog nem beszélgetni az exel ,mert valamikor Ő sokat jelentett nekünk,és az életünk része volt ( nem számít,hogy miért lett vége !) BIZALOM !! és Bizalom !! elsősorban, ÖNBIZALOM ,hogy magamban és a Páromban bízzak annyira,hogy most azért van velem,mert engem szeret,velem akar élni.Nem kell félni az extől Ő a múlt,Én a jelen,és talán még a jövő vagyok.!

Nekem,az ex még mindig az egyik legjobb barátom.

pusssz

Szia,ugyan nem kértél tanácsot, de én mégis leírom amit gondolok, na ez nem tanács.

Nehéz dolgod lesz ( legalább is remélem- bocsi), kívánom, hogy sikerüljön, de egy kicsit remélem megszenvedsz a barátnődért.

Igaza van amit tett, -miért is küldted s szívet?

Talán mégis érzel valamit az ex-iránt?

A nők nem hülyék, csak van aki kicsit kisebbre nyitja a szemét, van aki viszont NAGYRA.

Ha tényleg szereted a barátnődet, akkor csak akkor hódítsd vissza, ha már teljesen lezártad magadban exedet.

Sok sikert.. ;-)))

Sziasztok!

Ugy gondoltam én is hozzászolnék ehez a cikkhez. Velünk is megesett ez a dolog csak annyi külömbséggel, hogy itt én követtem el ezeket a dolgokat, konkrétan én "tartottam" az exemmel a kapcsolatot. Személyesen nem találkoztunk csak az uj kapcsolatom elején, telefonon sem igazán beszéltünk néha msnen írogattunk egymásnak de ahogy telt az idő az is elmaradt. Az uj párom nem is kérte soha hogy ne találkozuzunk csak mindig az őszinteséget várta el tőlem, amit természetesen megígértem. Sajnos nem tudtam neki megadni. továbbra sem volt semmi kontaktus az exemmel és még így is mindig előjött a dolog. Legutóbb küldtem neki egy nem publikus "szivet" myvipen. A Barátnőm természetesen kiszurta és amikor rákérdezett kinek küldtem én nem mondtam el az igazat. Természetesen teljesen jogosan kimondta a végszót:( Most minden erőmmel azon vagyok, hogy bebizonyítsam hogy Ő csakis Ő kell nekem!!!! Tudom nem lesz könnyű dolgom, de küzdök amíg lehet mert tudom, hogy szeretem, és szeretném, hogy újra meg tudjon bennem bízni, még ha eddig nem is szolgáltam rá a bizalmára. Nem kérek tanácsot, nem kérek bátorítást, csak azért írtam ide, mert hatalmasat hibáztam és ezt szeretném jóvátenni, bármilyen nehéz is lesz.

SZERINTEM: AKI TARTJA , VAGY TARTANI AKARJA A KAPCSOLATOT AZ EX.-VEL, AZ TITOKBAN-TUDAT ALATT MÁST IS AKARNA.

TITOKBAN VAGY SEM, ÉN EGYÁLTALÁN NEM ÉRTEK EGYET.

NEM EGÉSZSÉGES. :-)))

Az én párom is szokott néha telefonon beszélni az exével, sőt ha valami komolyabb ügyben segítségre van szüksége, akkor segít is neki. Mindig ír szülinapi, meg névnapi üzit neki, vagy olyankor felhívja. Már találkoztam vele én is, megnézte a kislányunkat, teljesen odavan érte, és tudom, ha a körnékükre költöznénk hajlamos lenne, hogy átjárjon hozzánk nézegetni a gyereket. Engem ez nem zavar, mert ismerem a lányt, ismerem a páromat, és tudom, hogy soha-soha nem jönnének már össze. A másik oldal az én exem, akit anno én dobtam ki 5 év után, ő sokáig reménykedett benne, hogy még talán lesz valami köztünk. Én mindig szoktam írni neki, szülinapra, névnapra, de még arra sem veszi a fáradságot, hogy visszaírjon már egy ideje, és ő sosem ír nekem ilyen alkalmakkor. A gyerekem nem érdekelte, pedig felajánlottam neki, hogy találkozzunk és megnézheti. Engem ez igenis bánt, mert mégiscsak egymásnak adtunk 5 évet az életünkből, együtt nőttünk fel, egymást miatt lettünk olyanok, amilyenek. És őt már nem érdekli, hogy mi van velem, még egy szaros sms-t sem képes írni. Tudja ő is nagyon jól, hogy soha az életben nem jönnénk már össze, hiszenmikor szakítottunk megmondtam neki, hogy én már nem tudok úgy nézni rá, mint egy férfira, és soha többé nem akarok lefeküdni vele...

Az a sejtésem, hogy azért nem ír, mert a barátnője nem akarja, hogy tartsuk a kapcsolatot. Nem értem mi rossz van évi 3-4 sms-ben egyébként, pláne, hogy én már férjhezmentem, és született egy gyermekem is! No mindegy, a lényeg, hogy én semmi kivetnivalót nem találok abban, ha beszél a párom az exével egészen addig amíg nem titkolja el a dolgot, mert ha titkoloózik akkor már valami gond van...

Jó reggelt, a barátnőjével szemben nem szép, hogy hagyod.....

Azonban a Te szemszögedet nézve, hogy még szereted, megérthető vagy. Én ha a helyedben lennék, nem venném fel a telefont, nem hagynám, hogy kapcsolatba kerülhessen velem egy jó darabig - HA IGAZÁN jobbnak-többnek tart Téged, akkor elhagyja a másikat és akkor igazán mindenen átgázolva keresni fog. Addig viszont neki ez így klassz, itt-ott is....

Sajnos tapasztalatból beszélek.

Ex-em ,megcsalt-vége lett, kiderült, hogy nem csak az előző, de az összes ex-vel tartotta a kapcs.-ot (mennyire mélyen nem tudom ). Egy hét után velem is megpróbálta, NORMÁLIS az ilyen pasi.

Nagyon szerettem Őt régen, de ezzel sikerült megundorodnom tőle.Próbálta velem is felvenni a kapcs.-ot, sőt megbánta menjek vissza, de folyamatosan talonban ott volt, akivel megcsalt.

Rendesen össze is zakkant, amikor rájött engem nem rángathat. Amelyik pasi ezt elkezdi, szerintem nincs megállása, nem érdemes vele foglalkozni.

Sziasztok!

Nagyon sokan azt mondják h ilyenkor keresd magadban a hibát. Szerintem ez nem így van. Nem magunkban kell. Mert nem mi változunk nem nekünk változott a véleményünk stb... Az ex-eket általában nem hibáztatom. Mindenhez 2 ember kell. Ha az én barátom menni akarna hát menjen. Igaz nagyon fájna de még mindig jobb mint hazugságban élni.