Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Amikor a néma nők ordítanak cikk

Amikor a néma nők ordítanak


Milyen, amikor hiába mondod, senki sem figyel, senki sem hallja? Milyen, amikor nem azt hallják, amit mondani akarsz? Meddig lehet bírni a némaságot?
Amikor a néma nők ordítanak

Ritkán betegszem meg, de most utolért a nyelőcsőgyulladás, és vele együtt a hangom is elment, kizárólag suttogni tudtam. A suttogással viszont az a baj, hogy jobban megterheli a hangszálakat, mint a beszéd, a doktornő utasítása az volt, hogy lehetőleg ne szólaljak meg, több napig.


A férjem nagyon, én kevésbé örültem ennek a hírnek. 🙂


Nehezen viselem, ha valami eltér a mindennapok kezelhető rutinjától, különösen ha a kontroll kicsit sincs a kezemben.


Nehéz volt betartani, ezt a kényszerű némaságot, különösen az én impulzívabb személyiségemmel, és tudomásul venni, hogy bizonyos helyzetekben a családom egyszerűen nem hallja amit mondok.


Én pedig nem vagyok hozzászokva, hogy mellőzzenek, ne érdeklődjenek, ne számítson a véleményem.


Aztán azokra a nőkre, feleségekre gondoltam, akiket nem azért nem hallanak, mert fizikailag elment a hangjuk, hanem azért, mert láthatatlanok, nem tényezők.


Akik helyett mindig döntenek

Akik, ha a véleményüket kérdezik, azt mondják mindegy

Akik titokban sírnak csak éjszakánként a párnájukba

Akik igyekeznek úgy tenni, mintha minden rendben lenne

Akik rettegnek, hogy rossz döntést hoznak

Akik próbálják a legjobbat nyújtani, de az sosem elég

Akiknek elegük van, de nem mondják el senkinek

Akik úgy élik az életüket, hogy azt hiszik, nem lehet másképpen

Akikről már lemondtak…és akik már lemondtak magukról.

Nekik lehet igazán nehéz, akik valószínűleg anyjuktól, nagyanyjuktól egyedül azt az „útravalót” kapták, hogy bírják ki valahogy, és ne vágyjanak többre, mint ami jutott.


Nekik üzenem, hogy a hang nem veszik el örökre.


Először nehéz és fájdalmas lesz. Pihenni kell, erőt gyűjteni. Körbe kell venned magad olyan dolgokkal, és emberekkel, akik nem rombolnak, hanem gyógyítanak. Sokszor kell lenyelned a gyógyszereiket, és az elején talán magad sem hiszed, de egyszer csak elkezd minden változni.


Apránként észreveszed, hogy nem csak suttogni tudsz, egy kis rekedt szólam már elhagyja a szádat. A hangod másnap érdesebb, fáj ugyan még a beszéd, de már érthetőbb, hogy mit szeretnél mondani.


A harmadik napon már kevésbé fája torkod, rekedten de hallhatóan beszélsz. A negyedik napon már kevesebb gyógyszer kell, régi ismerősök örülnek, hogy végre hallanak téged.


Az ötödik napon már egy kis kiáltást is megengedsz magadnak. A hatodik napon erősen és hibátlanul beszélsz, a környezeted egy része örül, a másik része nem érti mi történt. Te büszke vagy, újra van hangod. Visszanézel a folyamatra, és elcsodálkozol, hogy képes voltál ilyen hosszú utat megtenni.


Két értékes dolgot tanultál meg:


Hiába akarták elhitetni a hangod nem veszett el örökre

Aki nem hall meg, az nem azért nem ért, mert te nem vagy elég hangos, elég jó, vagy egyszerűen elég

Ha csendben vagyunk, egy kicsit mind meghallhatjuk a saját hangunkat, és utána másokét is.



Zsanett


További írásaimat a https://hellokudarc.cafeblog.hu/ oldalon találhatod.




Írta: spinneli, 2020. május 5. 09:35
Fórumozz a témáról: Amikor a néma nők ordítanak fórum (eddig 4 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook