Alvásgond - mivel teszek jót? (beszélgetős fórum)

Szia! Én nem szeretnék tanácsot adni, csak leírom, hogy nálunk mi volt.

Az igazság az, hogy én karakteresen kiálltam a napirendek mellett és a mai napig jól megy. Egy 20 hónapos fiunk és egy majd 3éves lányunk van. Mondjuk már az elején is arra neveltük őket, hogy egyedül kell aludniuk (nekik is és nekünk is jobb). Az első időszak volt nehezebb, de túljutottunk rajta. Ma már teljesen egyedül alszanak, ketten. De az Annának szintén volt egy ilyen időszaka, mint nálatok. Mi úgy vészeltük át, hogy este ragaszkodtunk az egyedüli alváshoz, aztán ha éjjel átcuccol hozzánk (takaróval és párnikával :) ), akkor jöhet, és ha nem alszom be, akkor rövid idő múlva vissza is viszem, és ezt mondom is neki, hogy csak egy kicsit. Reggel szokta még ezt csinálni, miután apa elmegy, ő hat körül ugyanúgy átpakol mindent és befekszik a helyére, de én ezt engedem. A kisebbik még nem tud kimászni, rácsos ágyban alszik még.

Tehát mindegy, mit vagy hogyan csinálod, egy a lényeg, legyetek következetesek. Ne zavard össze! Ha egyszer megengeded, akkor bizony máskor is kell, tehát a szabályokat egyértelművé kell tenni!

Az idő is nagyon befolyásolja a gyerekeket - a nagy melegben az én gyerekem is nehezebben kezelhető.

Én a bölcsis gondozónő pártján vagyok, nem kell ájulásig sírni hagyni a gyereket, de attó, még el lehet érni, hogy ne költözzön be hozzátok!!

SZIASZTOK!

Tegnap délután beszéltem a bölcsis gondozónővel is, ő amellett van, hogy ne engedjek neki, mert megszokja... nem dobott fel... de neten és tőletek nagyobb arányban olvastam azt, hogy megengedhetem neki, inkább így legyen nyugtunk, mint rossz élményeket szerezzen, ha hagyom sírni a sötétben.

Lássatok csodát, este beleegyezett, hogy az ő szobájában alszik el, igaz nem az ágyában, hanem a heverőn, és mindkettőnknek ott kellett lenni, míg elalszik, de utána átraktuk az ágyába és így aludt reggel 3/4 6-ig! Akkor ugyan átvittem magam mellé, de akkor már lassan úgyis keltünk, olyankor már megengedem neki, mégsem éjfél volt :)

És lehet ennek hatására, de reggel újra simán bement a bölcsibe, nem volt sírás anya után!

Remélem megmarad ez a jó tendencia ;)

köszönöm a sok választ, a kivetítőt lehet megpróbáljuk, és megnyugtattatok, akkor engedek neki, talán nem szokja meg... és este úgyis átvisszük a sajátjába, de ha éjjel, vagy hajnalban ébred és akar átjönni ,akkor ott marad, legalább alszunk is...

most megyek érte a bölcsibe, majd este vagy holnap tudok csak jönni, de azért írhattok még!

Főleg tapasztalatokat!

Nálunk is volt ilyen időszak, s akkor engedtük, hogy velünk aludjon. Vagy ott volt az ágya a szobánkban, amikor meg kikerült, s mégis sírt, akkor elaltattuk nálunk, majd óvatosan visszaraktuk a szobájába az ágyába.

Anyósék mindig beszóltak, hogy micsoda dolog, hogy ott van nálatok, stb, de egyrészt semmi közük nem volt hozzá (tehát nem kell az ilyesmikkel törődni, hogy megszokja - tudod, inkább szokja meg, hogy szeretjük, nem pedig azt, hogy ordítva hív, mert esetleg megijedt valamitől, de mi rácsukjuk az ajtót... na ne!), másrészt meg azt kell tenned, ahogy te érzed, hogy a gyermekednek mire van szüksége éppen. Ezt mindig megérzed, csak higyj magadban, elvégre te ismered a legjobban a gyermekedet.

Nálunk a kislányom szobájába,van egy katica ami csillagokat vetít a falra,45perc után pedig magától kikapcsol..ő enélkül nem aludna el.Bekapcsolom neki,adok egy puszit és alszik is.Érdemes lenne beszerezned egyet,itthon teknősből lehet ilyet kapni.3féle színben vetíti a csillagokat.Nézd meg a neten,hátha ez tetszene neki és nem akarna ott aludni köztetek.Itt találtam meg hirtelen de máshol láttam olcsóbban is:

[link]

Próbáld ki, hogy ha bent alszol, akkor is felébred-e. És mire?

Vagy tényleg - bébiőr, és ha az első neszre ott tudsz teremni, talán vissza tudod altatni, nem ébred fel teljesen...

ez aranyos :D

nálunk vak sötét van, árnyat tuti nem lát

meg bébiőrön át hallom, hogy álmában kezdi már a sírást, és mikor erősödik, akkor kezd magához térni. Szóval lehet inkább rosszat álmodik. De mikor átmegyek és beszélni kezdek hozzá, már látszólag teljesen felébredt és hiába mondom, hogy csak álom, hogy feküdjön vissza, vigasztalhatatlan és nem lehet lenyugtatni.

Akkor, a szobája előtti területen (folyosó) ott kapcsold föl a lámpát, és lehet ha felébred, látja, hogy világosság van, azt gondolja, hogy ébren vagytok, így ő nyugodtan visszaalszik.:)))

Sajna csak ilyen próbálgatások jöhetnek szóba, aztán ha szerencséd van, akkor vmi majd beválik..:))

Jaja, bármi lehet..sötét, ha van világosság, akkor valamelyik játéknak az árnyéka..a nagyobb még most is, ha felébred, mutat valami hülye árnyékra és közli, hogy ott van...fúúú, nem jut eszembe, valami nyelvtörő nem létező szót használ.:D Kérdezni szoktam olyankor, hogy és kedves? A válasz: igen. Akkor mondjad neki, hogy feküdjön le ő is aludni.:D

Aztán ere lefekszik és alszik. Habár ez olyankor van általában, ha pisilnie is kell, és attól kerül ilyen félálom szerű állapotba.

Én lehet átraknám a kiságyat magamhoz. Aztán majd megérik a saját szobára. A nagyobbal így volt nekem is, habár én akkor a válásomra fogtam..aztán mikor 5 éves lett közölte, hogy kér egy szobát.

Azóta született kistesója, és már őt is vinné magához. Igaz, már 7 éves.

Nálunk akkor volt "derbi", amikor levettük a rácsokat az ágyról - akkor volt két éves. Az első pár este üvöltés és hiszti volt, mert át akart jönni hozzánk, de nem engedtük. Felállítottuk az utazóágyat, mondván, akkor abban fog aludni - így is úgy is a szobájában.

Persze nálatok nyilván nem erről van szó. Én a helyedben biztosan nem engedném, hogy az ágyunkban aludjon, csak akkor valamit ki kell találni.

Nem lehet, hogy a sötéttől (is) fél? Éjszakai fénnyel az orvosolható, pláne, ha még a lámpácskát is ő választja ki...

Persze, nálunk mindig az első a kommunikáció, bár annyira nagyon nem beszél még, de mindig elmondok és megkérdezek mindent.

Ő sose enged ki minket, apa és anya is kell (de legalább az egyikünk), ebből nem enged. Elég akaratos és makacs leányzó, amit a fejébe vesz, annak úgy kell lennie... Nem tudom, hányszor van ez a szep. szorongás, de ha az van, akkor gondolom vége is lesz egyszer - kérdés, hogy milyen megoldással húzzuk ki addig, hozzászokik-e a mi ágyunkban való alváshoz.

Korábban amúgy vele sem volt semmi ilyen gond, gyönyörűen aludt egyedül, sötétben, sose kellett inni stb éjjel, mint sok gyereknél ezt olvasom.

Megköszönök minden tapasztalatot. De főleg az érdekel, hogy aki korábban volt így, mit tett és megszokta-e a gyerek...

Én is szívesen odaengedném, főleg mert olyankor szépen alszik is. Csak félek, hogy ezzel az önző döntéssel (mindegy, csak aludni tudjunk) hosszú távon elrontom a dolgot, és később nem fogom visszaszoktatni a saját ágyban való alvásra.

ja még annyi, ha néha sikerül is ott elaltatnom és visszamegyek a saját ágyamba, pár óra múlva ha megébred, újra kezdődik az egész

azt is csináltam már, hogy megengedtem, hogy mellettem elaludjon, majd átvittem az ágyába, ha nem ébredt fel, akkor szerencsém volt, ha megébredt, akkor... :(

Szeparációs szorongásra gondoltál már?

Próbáltad már "megbeszélni" vele a dolgot? Elmondani, mi fog történni? És azt, hogy mi nem (pl. bejövök, ha sírsz, de nem viszlek át, stb.)?

Kérdezgetted, mi a baj? Sötét, "szörny" a szekrényben, hiányzik anya...?

Nálunk csak akkor jöhet át az ágyunkba, ha beteg - de máskor nem is igényli. Este ott kell vele maradni mese után egy kicsit, de aztán megkérdezzük, hogy kimehetünk-e (apa is, én is így csináljuk), és általában gond nélkül kienged. Ha nem, maradunk még, és jó esetben vagy elalszik, vagy a következő kérdésre kienged.

Eleve így volt eddig, hogy a kiságya mellett van egy heverő, én oda szoktam leülni a sötétben és megnyugtatni, visszaaltatni.

De most nem hajlandó a szobában megmaradni, hiába akarom lefektetni, hiába mondom, hogy odafekszem és ott maradok mellette, mindenáron ki akar menni és a mi szobánkban lenni... :S

Szia!

Engedd meg. hogy leírajm az én tapasztalataimat!

Bogáta 26 hónapos! Pár hónapja jár bölcsibe! Imádja! Délben hozom haza, együtt alszunk el a mi ágyunkban! Fogni kell a kezét és énekelni

Este ugy alszik a saját ágyában,hogy egy harmonika ajtó van a két szoba között és oda kell hűzni az ágyunk mellé az övét egész közel. hogy fogjam a kezét míg elalszik! De tudni kell, hogy sokszor aludt köztünk, mert nagyon rossz alvó volt kisebb korában! Aztán a párom hónapigig vidéken dolgozott akkor végig mellettem aludt! Most kezdtük visszaszokatni! Eddig jutottunk, este huzzuk az ágyat ! Hajnalban van, hogy felébred és megkérdezi " ODA MEHETEK" persze mindig jöhet! Sokszor volt hogy mellette aludtam a földön, csak hogy az ágyába aludjon! Én meguntam, előbb utóbb megértik majd és aztán az lesz a bajunk, hogy már nem akarnak velünk aludni! Kitartást kívánok, próbálkozz valami újal kispárna takaró esetleg ágynemű!

Kislányom 2 éves múlt, baba korában a fogzások kivételével nagyrészt átaludta az éjszakákat. Másfél éves kora előtt kezdődött a rossz alvás, éjszaka felsírások, de elég volt odaülnöm mellé és megsimogatni, visszaaludt. Illetve esténként csak ringatva, ill. egy időben babakocsiban tologatva aludt csak el, de utána átaludta az éjszakát.

21 hónapos kora óta jár bölcsibe, amit nehezen szokott meg, de most már semmi gondja, szereti. Akkoriban az esti elalváshoz ott kellett lennem, fogni a kezét, éjjel ha felsírt, meg tudtam nyugtatni és visszaaludt, de ezt többször is eljátszottuk. Most viszont kb 2 hete egyre rosszabb, esténként nem hajlandó a saját ágyában, sőt a szobájában sem maradni, a mi ágyunkban akar elaludni. Ha visszavisszük, alszik pár órát, majd éjfél körül sírva ébred, s nem tudom megnyugtatni, se visszafektetni, kapaszkodik a nyakamba és ki kell vinnem a szobából, át a mi ágyunkba, csak oda akar. Ha engedünk neki, akkor mellettünk alszik szépen reggelig. Ha nem, akkor képes fulladásig sírni, tehát a ráparancsolok és otthagyom stb... nála nem megoldás, csak azt érem el vele, hogy senki nem alszik órákon át (s végül úgyis csak velem/apával nyugszik meg, ergo engedünk neki).

Dilemmám: Engedjek neki és aludjon velem, s majdcsak elmúlik ez az időszak? Vagy szenvedjünk, ne aludjunk, mert ha az ágyunkba engedem, akkor megszokja?? Vagy ez a megszokás dolog hülyeség, és egy ekkora gyerek azért még pici és szüksége lehet anya biztonságára? Annyi mindent olvasni...

A múlt heti hőség nem lehet az oka, mert előtte kezdődött. Igaz, a meleg rontott a helyzeten, de mióta nincs meleg, azóta is ébred éjjel.

És a bölcsiben is pár napja megint sír, ha reggel otthagyom, holott szívesen megy már jó ideje, bent jól elvan és itthon is emlegeti a társait.

Járt valaki hasonló cipőben?