Altatás külön szobában (beszélgetés)

Igen. Az a legjobb, ha az ösztöneidre hallgatsz, nem a "bölcs" mamára, védőnénire, szomszédra.....

A gyerek igényeit kell megérezni!

Ezt nem is a kapcsolatodra, hanem az alvási szokásokra írtam. Nem gondolod, hogy elavult módszer a sínihagyás? Tudom, hogy sokan javasolják, de ez olyan vaskalapos módszer!

Nem azt mondom, hogy rossz anya vagy! Biztos, hogy szereted és ő is téged, de ezt elrontottad. Ezt te is beláttad. Csak most nehéz helyrehozni 3 évi rossz szokást. A kisfiam nagyon nehezen tanult meg elaludni és végigaludni az éjszakát. Most ott tartunk, hogy odafekszek mellé az ágyára és 5 perc múlva alszik. 2,5 éves lesz 1 hó múlva.

Ne haragudj, ha gorombának tűntem, de sosem értettem egyet a gyereket frusztráló módszerekkel! Tényleg szívből ajánlom ezeket a pszichológusokat, ha akarod a könyv címét is leírom. Nekünk sokat segített!

a Te válaszod pont jó az előtted szólóéhoz képest, aki épp csak azt nem írta, h nem szeretem a gyerekemet. pedig én is azt érzem, h ha az ember érzi, h vmi nem jó és tanácsot kér, az csak nem lehet annyira rossz anya..

köszönöm a támogatásodat!

nem hiszem, h nem voltam mellette, nem szeretgettem és babusgattam eléggé. mindig mellette voltam, egyedül az alvással volt problémám. de köszi, h így ítéletet alkotsz, azért egy kicsit messze mentél, ne haragudj. Te biztos mindent tökéletesen csináltál. nem tudsz semmit az életünkről és a viszonyunkról..

persze tudtam, h ilyet is fogok kapni, de szerencsére támogató válaszok voltak nagyobb számban..

Pont az első 3 évben lehetett volna dajkálni, szeretni, minden nyűgét orvosolni babusgatással, most nem itt tartanátok! Tudná, hogy jössz, ha fél, vagy fáj valamije, és számíthat rád! Most az ellenponton tartasz!

Ranschburg, Campbell, Gordon, hogy csak néhány nagyot említsek! Olvass tőlük!!!!

milyen könyvre gondolsz? én eddig csak olyan olvastam, h önállóan, egyedül kell aludni, még ha sírás árán is..

de azt semmiképp se szeretném, ha a bizalmát veszítené el, ezért is kezdtem ide írni, h kicsit megerősítést kapjak, mit is kéne csinálnom, h változtassak..

a lelkem mélyén én is azt érzem, h nem szabadna sírni hagyni, de annyian mondják körülöttem az ellenkezőjét, h engedtem a nyomásnak. vsz azért mert nem volt meg még a jó megoldás..

A türelem nagyon fontos! nekem azt kellett megtanulnom, hogy amikor vele vagyok, akkor ne azon járjon az eszem, hogy mi minden elintézni valóm van még. Inkább ottmarad a mosatlan, de a gyerekem csak egyszer kicsi, és ilyenkor kell az anyja neki a legjobban, és 100% odaadással. különben abban nő fel, hogy ő nem elég fontos.

Remélem sikerül bejáratni az életeteket. Nagyon nehéz lehet egyedül nevelni, és biztos, hogy valamit a gyerek is érzékel.

A sírni hagyás és fenyegetés mind azt bizonyítja, hogy nem tudtad megoldani a helyzetet. A bizalmát vesztette el.....

Olvass néhány jó szülőknek szóló könyvet!

Egyikben sem tartják ezeket jó módszernek!!!!!

Már kicsi neki?

Nekünk egy elég nagy rácsos ágyunk volt, iskoláskoráig abban aludt. Akkor már tényleg szűk lett neki, ráadásul bárányhimlős lett, nyugtalanul aludt, beleverte a karját a rácsba, na akkor vettem neki egy remek, kisméretű ágyat. Gondoltam én, hogy remek...Utálta!

Az utolsó mondatod aranyat ér! :)

Férjem elment 10 hétre külföldre. Minden nap megbeszéltem V-vel hogy Apu elment, de visszajön hozzád, szeret, stb. Ettől függetlenül V elkezdett irányítani, mindent nekem kellett csinálni. Fogta a kezem, beletette a labdás kosárba, és kavargatnom kellett, ő csak nézte. Mindegy mit, de csináljam. Egyik volt tanítványom, (gyp hallgató) jött rá, hogy valószínű a kis tudatában így csapódik le, hogy ha én csinálom, ott vagyok, akkor nem tűnök el.