Általános iskola, probléma a tanárral (beszélgetős fórum)

A keresztlányom sajnos hasonló cipőben jár, mint a fórumindító gyereke. Annyi a különbség, hogy ő csak az egyik tanárnénitől retteg. Érdekes mód a másik tanárnénivel nincsen semmi baja. Mivel dixgráfiás a kislány már volt, hogy a tanárnő ezért is kigúnyolta.

Mondjuk itt is amikor apuka bement vele beszélni egy kicsit jobb a helyzet. Nem borította rá az asztalt, de határozottan viselkedett vele.

Mi volt a helyes? Az, hogy jól tanultam és szépen viselkedtem? Igen, szerintem az volt a helyes. Ezért soha nem is kaptam sem egyest, sem megrovót, sem pofont, ami akkoriban divat volt. Nem volt helyes, csak divat. Ennélfogva gyomorideggel sem jártam iskolába soha amiatt, hogy a tanárok piszkáltak volna, mert nem volt miért. Aki direkt rosszalkodik, lébecol, nem tanul, az mit vár? Piros pontot, vállon veregetést? Mindjárt kiderül, hogy azokkal van a baj, akik tanultak, jól viselkedtek...

Mindezt annak tudatában írom, hogy nem feltételezem, hogy a fórumindítónak ilyen vagy olyan a gyermeke, tanára, ő maga.

Igazad van. A fórumok közvetlenül nemigen szokták megoldani az emberek ilyen jellegű problémáit. Viszont komoly segítséget kaphatnak abban, hogy bizonyos élethelyzetekben egyáltalán milyen lehetőségeik vannak. A kérdezők többsége tudja, hogy saját magának kell megoldania a problémáját. De ilyenkor is jól jönnek a segítőkész, hasonló tapasztalattal rendelkező fórumozók. Nem kevés segítséget és időmegtakarítást jelent a kérdezőnek.

Az előrelátó válaszoló pedig jól sejti, hogy más témában ö is szorulhat még segítségre. Ki tudja? Talán pont az mutat rá a helyes megoldásra, akinek azelőtt ő maga segített.

Nem vagyok egy régi motoros a Hoxán, de azt már az elején megfigyeltem, hogy nagyon kevesen olvassátok el figyelmesen a témaindítók 1. bejegyzését. Pedig a topikindító az elején leírt egy nagyon fontos tényt. A gyerekek közül több is rendszeres has- és fejfájásra panaszkodik. Márpedig az óvodában és az alsó tagozatban ez az egyik legbeszédesebb jele annak, hogy a gyermek igazat mondhat. Ha egy szülő ilyet tapasztal, akkor is gondoljon lehetőségként az iskolai hatásra, ha a gyermeke nem mond, nem mer mondani semmit.

Ha csak egyetlen gyerek is rosszul érzi magát az iskolában, és egyetlen gyerek is panaszkodik a tanítójára, arra oda kell figyelni. Utána kell menni, nincs sok más lehetősége annak, aki mentálisan is egészséges felnőttet kíván nevelni a gyermekéből. Ez a szülő felelőssége. Ha kiderül, hogy a gyermek eltúlozta a dolgot, akkor meg kell vele beszélni, hogy nem volt helyes, amit tett. De rálegyinteni a gyerekre, ...az nem valami bölcs dolog a szülő részéről.

Az nem lehet érv, hogy a gyerekek gyakran kiszínezik a történeteiket. Mert a szülőnek kell, hogy legyen füle a hallásra. Nem érv, hogy te jó gyerek voltál, sok piros pontod volt, és nagyszerűen helytálltál abban az időben, amikor még pofozkodtak a tanárok. Mintha az lenne az elfogadott, hogy a tanár, az iskola néha nem érti a gyermeket. A véleményed utolsó mondata pedig így hangzik megfordítva: az a tanuló, akinek gondjai adódnak a tanerő türelmetlen hozzáállása miatt, az biztosan ki is érdemelte a viselkedésével.

Hidd el, hogy egyik gyermek sem érdemelheti ki a világon, hogy terrorban tartsák!

A pedagogus nem nevezheti sem hulyenek, sem retardaltnak, sem masnak a tanulot;

a hangjat nem emelheti fel, nem kuldheti ki a tanterembol a renitens tanulot, nem ultetheti egy padba egyedul...semmit sem tehet!

Eleg, ha egy diak kezdi a musort es akadnak kovetoi.

Aki rendesen keszul; a sajat kepessegehez kepest jol/megfeleloen/elfogadhatoan teljesit, azzal nincs problema.

Úgy gondolom, hogy ilyen hozzászólásokkal nem igazán lehet segíteni a fórumindítónak.

Nekem is másodikos a kisebbik gyerekem. Biztos, hogy egyáltalán nem lennék nyugodt, ha gyomorideggel, fejfájással menne minden reggel suliba. Szerintem egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy valóban a tanárokkal van baj. Gondoljatok bele. Ha állandóan lehülyéznének benneteket, tudnátok normálisan teljesíteni??

Kedves fórumindító ! Nézz körül a sulik közt, és mielőbb vidd el másik iskolába a gyereked. Ebben a helyzetben ne nézd azt, hogy a többi gyerekkel mi lesz, te csak a tiéddel törődj. Én legalábbis ezt tenném.

Szép napot.

Üdvözlök mindenkit!

Van itt pedagógus, tudna tanácsot adni nekem? A szülők véleménye is érdekel!

Az én csemetém másodikos. Nehezen indult az év. Már az első héten érezhető volt a stressz a gyereken. Ez valamilyen szinten normális is, de a zárkózottság nem. Nem mert mesélni semmit, ez a tavalyi évben is így volt. Az osztály remek, remek kisgyerekekkel, de tényleg. A tanárnéniket nem jellemezném, de hogy nem az elhivatottság vezérli őket az már biztos. Két fiatal tanár, akiknek zéró türelmük van. Állandó az ordítás, a csapkodás, a szidkozódás. A gyerekek többsége, mondhatni az osztálynak a nagyobb része félve, hasgörccsel megy az iskolába. Oda jutottak, hogy a gyerekek nem tudnak teljesíteni. Van amelyik szülőnek olyat szólt az egyik tanár már az év elején, ha nem fog változni a helyzet, akkor év végén bukás lesz a vége. Meg, hogy irasson nyugtatót a gyereknek... Pedig látom én is, hogy otthon megcsinálja gyerek a feladatokat, még, ha pici hibával. Ugye két egyforma gyerek nincsen. Pozitívan nem is dicsérik őket, viszont napi szinten hordják haza az egyeseket. És kiemelem megint, hogy nem csak 1-2 kisgyerek, hanem az osztály több, mint a fele. Pozitív osztályzat alig akad, még pirospont sem... Az nem lehet, hogy az egész osztály hülye!?

Az én kicsim is hasfájással és fejfájással megy minden reggel. Felvetettem a szülőknek, hogy beszéljünk a tanárokkal, de csak 4-5 szülő lenne benne. Ez szerintem kevés. Az igazgató nem nagyon foglalkozik vele, tavaly is lett szólva neki. Az orvosunknak említettem, csak fogta a fejét, már a többedik szülő vagyok, aki panaszkodik. Ő is azt javasolta, hogy fogjunk össze. De a szülők nem akarnak, mert mi lesz, ha a gyerekeken csapódik le. Az orvos azt mondta, megpróbál ő is tenni valamit hivatalból, mert náluk csapódik le ez az egész dolog.

Van tanfelügyelő is, ő tudna nekünk segíteni?

Mondtam, hogy én megoldom, elviszem másik suliba. Nekünk remélhetőleg megoldódik ez, de ott marad a többi, velük mi lesz? Már egyet átvittek máshová, 2 gyereket alapból nem ide írattak, mert tudták kik lesznek a pedagógusok.

Vannak problémáik a tanároknak, egyikről konkrétan tudom, családi gondok. De kérem, az (is) mindenkinek van. A dühét nem kellene talán ezeken a kicsi gyerekeken letölteni. Ezek az évek meghatározóak egész életükre.

Tudnám még hosszasan írni, de felesleges, a lényeg azt gondolom, hogy itt van, remélem, hogy érthető is.

Köszönöm, hogy végigolvastátok, és köszönöm, aki megpróbál tanácsot adni.