Álmomban tudok úszni (beszélgetés)

Negyedikes koromban teljesen önszántamból beiratkoztam úszásra, ami heti egy vagy két alkalom volt és emlékszem, hogy mindig kisbusszal vittek minket az uszodába. Igazából a célom nem az volt, hogy megtanuljak úszni, hanem hogy mozogjak, mert több orvosi papíromon ajánlott sport volt az úszás.

Eleinte nem volt gond, mert volt egy-két gyerek aki nem tudott úszni, így a merülős "bugyborékolós" résszel kezdtük, ami ment is. De aztán a többiek hamar megtanultak úszkálni a vízben én meg lemaradtam tőlük. Mindig a medence elején voltam, az úszómester szinte nem is foglalkozott velem. A többiek a medence másik végéből ugráltak be én meg rájuk merőlegesen próbáltam úszkálni, mert ez volt az egyetlen lehetőségem. Így valaki mindig nekem jött, ami a hülye úszólap miatt nekem fájt inkább, mint a másiknak. emlékszem, hogy azzal a pici úszólappal (vagy mivel) sem mertem úszni, így adott egy bazi nagyot, amit meg át sem tudtam fogni.

Vannak ilyen úszómesterek sajnos, hogy türelmetlenek, meg ha nagyon lemaradsz, akkor mérgesek lesznek. Viszont az ovis úszásra szívesen emlékszem vissza, mert az játékos volt és az úszómester velünk együtt volt a vízben, így nem is féltem, jó móka volt :)

Ha mindenképpen szeretnél úszni, ne add fel, inkább menj el egy olyan uszodába ahol gyógyúszás van. Ott úgy tudom pici a víz, és oda az emberek azért mennek, hogy mondjuk javuljon a gerincferdülésük meg ilyesmik, nem azért, hogy már szinte egyből úszkáljanak. Ott nem fognak hajtani és ha ettől nem is leszel perfekt úszó, arra pont jó lesz, hogy legyőzd a víziszonyod és utána nyugodtan belevághatsz egy normál úszótanfolyamba :) szerintem :)

Egyébként egyszer volt olyan, hogy álmomban németül beszéltem :D Tudok németül, de álmomban olyan magabiztosan mondtam olyan mondatokat, amiknek szerintem értelme sem volt, hogy még a valóságban sem mondanám ilyen határozottan az értelmes mondatokat :D:D

De mindig inkább a rossz nyomasztó álmok maradnak meg, a szépekre nem is szoktam emlékezni, csak ritkán :(

Én meg repülni,

de csak nagyon alacsonyan.

Mindig nézem, hogy csak 30-40 centire vagyok a földtől.

Arra gondolok olyankor, hogy le van sz@rva milyen magasan, de mégiscsak tudok repülni.

Sajnos én sem tudok úszni, pedig imádom a vízet gyerekkorom óta, csak sajnos mivel nagyon nyeszlett beteges voltam, akit a széltől is óvtak, így nem tanultam meg gyerekként.

Később meg sajnos nem volt olyan ember aki meg tanított volna, ezért a mai napig is álmomban úszok és nagyon jó érzés.

Engem nem zavar, ha vízes lesz a fejem, sőt zuhanyzásnál percekig folyatom a fejemre, sajnos most már öreg vagyok arra, hogy oda menjek egy úszómesterhez, hogy itt vagyok,- tessék engem megtanítani úszni. Valószínű nekem is egy türelmes emberre lenne szükségem, akiben nagyon megbízok és tud hatni rám és elhitetni velem, hogy képes vagyok rá.

Az autóvezetéssel ugyanez a helyzet, álmomban nagyon jól vezetek, de élőben meg nincs is jogsim és csak szegény volt férjem tanított anno régen vezetni, akkor ment, de azóta sem próbáltam senkivel.

De úszni sűrűbben szoktam, talán ez a nagyobb vágy:))

Én meg repülni szoktam álmomban:o)

Kis koromban azt mták, azért,mert "növök"

de most?! :)

Tudom, van ésszerű magyarázat ezekre, de most nem fognék bele a részletezésbe.

Az emberek nagy részének sikerül álmában az, amit az életében szeretne megvalósítani. (Nagy összegű nyeremény, táncolni, úszni, repülni tudás, vagy éppen hangszeres tudás)

Ez nagy ritkán velem is előfordul.

Nagyon jó érzés! :))

Nem kötelező szeretni a vizet. :) Én tudok úszni, időnként szeretek is, de nem vagyok egy vízimádó. A férjem pl. búvárkodik, sokan kérdezik, én miért nem? Miért kellene? Hova van leírva, hogy ha a férjemnek ez tetszik, nekem is muszáj??? Merüljön, lesse a halakat a víz alatt, de én nem akarom őket megnézni, köszi. :) Jó hobbi, szép dolog, én meg szeretek mást és kerek az élet. Ennyi.

Én álmomban repülni tudok és imádom. Bárhova elrepülök, és isteni az a súlytalan lebegés. Álmomban. :))

Ennek ellenére szerintem még megtanulhatsz úszni ám! Talán nem konkrét csoportban, hanem valakivel, aki amolyan személyi edzőként működik, azaz csak veled foglalkozik és el tudod neki mesélni a félelmedet is, a régi rossz élményt. Nem muszáj pont edző, akár a férjed is segíthet szerintem. Vagy kezdetnek fogj egy labdát, kapaszkodj bele, húzd a mellkasod elé és a tested többi részével (törzs, lábak) csak lebegj! El lubickolhatsz így, amíg a család úszik rendesen. Szokod a vizet, a helyet és ha bátor vagy eléggé, jöhet egy újabb lépés. A wellness medencék jók erre a labdás pancsolásra: :) Langyos a víz, nem mély, ott a család, ha megunod, elmész szaunázni, pihenni és kész. ;)

Én is álmodom olyanokat, hogy repülök, autót vezetek és úszom. Bár a Halak jegyben születtem, amely szerint elemem a víz, én rácáfoltam eddig. Egyszerűen utálom a vizet. Gyermekkoromban, én hiába merültem le a víz alá, nem tanultam meg úszni. Kb. 4-5 éve többször adódott olyan lehetőségem, hogy vízközelben legyek (persze olyanban, ahol a lábam leér), és próbálkoztam magamtól úszni. Fontos szerintem, hogy a vízben ne legyenek sokan, mert ha már fröcsköl a víz, akkor már elveszítem a biztonságérzetemet. A lényeg, annyira sikerült magamtól megtanulni, hogy már 10-15 m-hez bátran neki indulok. Sajnos, hamar elfáradok, ez biztos azért van, mert nem tanultam meg a helyes kéz-láb-levegővételt. Most ott tartok, hogy ha több hónapot kihagyok, már hiányzik a víz, az úszás, még ha az pár méter is. Már a zuhany alatt sem kapkodom a levegőt, mint korábban. Számomra ez nagy sikerélmény.

Cikkírónak ajánlom, hogy bátran próbálja meg egyedül, érezzen rá a technikára, és biztosan menni fog. Hajrá!!!

Amikor valakit úszni tanítanak, akkor először, kb. 1 m mély vízben egyszerűen merj lebukni a víz alá. lehet kapaszkodni a medence oldalában is. A víz aljáról vegyél fel valamit. Amikor ez jól megy, néhány lépésről a medence szélét érd el úgy, hogy ráhasalva rávetődsz a vízre. Ha ez is megy, megpróbálhatod fordítva, a medence szélétől befelé. Aztán ugyanez úgy, hogy a fejed a vízben tartod. Ellököd magad a medence szélétől és addig siklasz a víz alatt, amíg a levegőd tart.De a víz mélysége még mindig akkora, hogy nyugodtan, bármikor leállhatsz. Ha ez is megy bátran, a medence szélében kapaszkodva hason jöhetnek a lábtempók megtanulása. Ha ez is megy, jön a "deszkázás" Régebben valóban deszka volt, de ma már műanyag, vagy szivacslap. Erre ráteszed a kezed és mehet a már jól ismert siklás, majd lábtempó.Aztán, ha már biztonságban érzed magad a vízben és elég, ha 2 újjal megcsippented a deszkát és megy a lábtempó, jöhet a már ismert siklás a víz alatt, de lábtempóval. Innen már csak egy "lépés" hogy bekapcsold a kartempót is.

Amíg nem jutsz el uszodába vagy strandra, lehet fürdőkádban is gyakorolni. Az arcod, fejed szoktasd a vízhez először. A lényeg, hogy merj víz alá bukni:)

Sok sikert:)

én is így vagyok az úszással, nem merem a fejem a víz alá tenni, de még itthon tusolásnál sem szeretem ha víz megy az arcomra :)

de én matracozni nagyon szeretek, Balatonnál ráfeküdni a matracra, de leérjen a lábam ha bármi van, és a lényeg a fejem ne legyen víz alatt, akkor sem ha csak fél méteres a víz :) talán neked is először így kellene kis matraccal próbálkozni ott ahol leér a lábad, ráfekszel, és a lábad a talajon, lépegetsz, stb és így kicsit barátkozni, de sajna ennél én sem jutok tovább, nekem is ott a para,hogy igenis úszni tudó emberek is belefulladnak, én úgy szeretnék úszni ahogy az " öregek " olyan kutyaúszásban hogy kint a fejük, az szimpatikus, de a fejem a víz alá az nem vonzz

A víznek van felhajtó ereje és minél nagyobb felülettel fekszel rá, annál jobban hat. Ha csak állsz, nyilván a talpadra hat, ami jóval kisebb felület, mint a mellkasod vagy a hátad:) ha valóban nagyon félsz a víztől, érdemes lenne olyan vízben tanulnod úszni, amelyiknek magas a só tartalma, mert abban a felhajtó erő is erősebben hat. Pl. az Adrián:) Vagy egy jó oktatót kell választani, aki nem megtart téged a vízben, hanem elmondja és gyakoroltatja veled, hogy mit csinálj, hogy fenn maradj a vízen:)

Valószínűleg ez a mélyen benned lévő óhaj az úszás iránt jelenik meg álmodban:)

Egyébként az Álmoskönyv szerint a víz nem jelent jót. De ezzel nem érdemes foglalkozni:)

Szerintem először egy pszichológus kellene ,vagy szakterapeuta,aki speciálisan fóbiákkal,gyerekkori traumákkal foglalkozik,utána jöhet az úszó mester is.

:))

Én se merem.

Eszméletlen bizalom kell nekem ahhoz, hogy valaki megtanítson. Volt anyósom minden nap tanított, jártunk strandra, de ááá, nem bíztam én meg benne. :)