Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Állati történetek fórum

Állati történetek (beszélgetős fórum)


2013. okt. 7. 19:32

A nyáron kertünkbe került egy sárga-fekete csíkos potrohú pók. Többször próbáltam lefotózni, de mivel terepszínű volt, kevés jó képet tudtam róla készíteni. Ez a pók egy nagyon rafinált állat volt. Mivel közeli képet szerettem volna róla készíteni, így ahogy közelítettem a gépet feléje, azonnal leugrott a hálójáról. Egyszer egy levélen landolt, így könnyen megfigyelhettem, hogy hanyatt vágta magát, a lábait behúzta, mintha elpusztult volna, techalottá vált. Pár perc elteltével, amikor már úgy érezte, hogy biztonságban van, visszamászott a hálójába. Előfordult az is, hogy úgy meghintáztatta magát a hálójában, hogy nem tudtam lefotózni. Hihetetlen, mire képesek az állatok, hogy megvédjék magukat.

Mielőtt bejött volna ez a hideg, egyik napról a másikra eltűnt. Biztosan megérezte, gondolom téli helyet keresett magának, és elbújt. Talán tavasszal ismét találkozom vele.

2009. jún. 6. 11:34
Nekem az angora aranyhörcsögöm elt halt a feher Milka csokiert. Ez meg a 90-es evek elejen volt es akkor ez a fajta csoki csak AUsztriaban volt beszerezhetö.Persze mi beszereztük jo "szülökhöz" meltoan...
2009. febr. 13. 17:19

továbbítom:

"Febr.26.-án csütörtökön, 8-12 óráig a kóborló kutyák kilövését rendelték el a XX. kerületben."

Ezzel kapcsolatban:

- csak ügyészi engedéllyel lehetséges, az önkormányzat önmagában nem rendelheti el

- 2 törvényt sért: közterületen fegyverhasználatra vonatkozót, és az ÁLLATVÉDELMI TÖRVÉNYT!


Ha nem születik megoldás, élőláncos tiltakozás lesz febr. 26-án reggel 7 órától. (Láthatósági mellényt hozzon, aki részt kíván venni.) Megpróbáljuk felvenni a Greenpeace-szel a kapcsolatot.

2008. ápr. 3. 00:22
A múlt héten üdülni voltunk, a fiam látta el a cicákat és a kutyusokat. Amikor hazajöttünk, csak a cicák jöttek először hozzám, majd - amikor meghallotta a hangomat - a sufniból előjött az egyik kutyusom, aki állandóan ott tartózkodik ahol én. Olyan szemmel (mivel csak egy van neki) nézett rám, mint aki nem hiszi mit lát. Csak nézett egy darabig, többször szólítottam, mire felocsudott, hogy a gazdasszonykáját látja. Hogy tudnak ennyire érzékenyek lenni ezek az állatok? Ilyen sokáig még nem voltam tőle távol, látszott rajta, hogy nagyon megviselte ez a pár nap.
2008. márc. 27. 12:20
AZ én egyik kutyusom görögdinnye-függő volt a nyáron az iszonyat nagy melegben együtt ettük a dinnyét. Egy fél dinnyét megettünk ketten. Az öregebb cicám(10éves) a szőlőt szereti egész kiskora óta.
2008. márc. 27. 12:12
Volt egy cicám,aki még a gondolataimat is tudta,annyira imádtam őt.Mikor kimentem rosszkedvűen,felugrott a párkányra,hogy odadoromboljon a fejemhez,és valóban felvidított ezzel a tettével.Hihetetlenek tudnak lenni,és olyan gyomroznivalóak,imádom őket,de most sajnos nincs semmijen állatom,de már tervben van,hogy lesz ciuskánk megint:)
2008. márc. 27. 06:57
Sokan nem szeretik a spenótót az emberek közül,mi pl szeretjük.Az anyu csinált spenótót,és volt resztelt máj is.Én nem kértem májat,csak spenótót,erre a kutyának akart adni belőle egy darabot,mérgében.A Rexi ránézet,elfordult hozzám,és szabályosan kétoldalt folyt a nyála a spenótért.Amikor megette a maradékot, sértödött képpel, amin látszott,hogy ő csak udvariasságból eszi meg elvette a májat és megette.Döltünk a röhögéstől.Az első kutyám meg imádta a savanyú káposztát nyersen,mindig kisirta magának.
2008. febr. 28. 11:36

A napokban történt, hogy megemlítettem a kutyánknak, hogy: - Jönnek ám majd a picikék (az unokáim). Bizony a Lackó, meg a Bence.

Ha hiszitek, ha nem, erre odament a lépcsőhöz, ahol ellát a bejárati kapuig és megnézte, hogy jönnek-e...

2007. dec. 15. 09:51
Ha nem látom, nem hiszem el. Csütörtökön nálunk van a kukanap. Most korán elvitték a szemetett, de aki nincs otthon, annak kint marad az utcán a kukája. Jött egy kutya, odament egy ilyen kukához, két lábra állt, és az egyik mancsával szabályszerűen meglökte a kukát, hogy az felboruljon. Pechjére már üres volt. De ezt a technikát? Csak ámultam és bámultam.
2007. nov. 5. 13:29

nekem hiányoznak a kutyámi!!4

és többe tbnem is szeretnék!,véről évre mentek el!!

10. rexona
2007. okt. 27. 22:25

Az én kiskutyám, amikor államvizsgára készültem, és otthon tanultam a tételeket, egyszer a sok papír közül, megfogott egyet és rágni kezdte, jól ki is tépett belőle egy darabot. Mondtam is neki: De jó lenne ha ezt húznám! Pont amelyiket ő véletlenül elcsent.

És azt húztam!!! Sosem történt még velem ekkora szerencse és öröm!

2007. okt. 26. 06:14
Az én németjuhászom pl. nem tudja elviselni, ha összefonja az ember a karját, vagy zsebre rakja. Akkor jön, bökdösődik, és addig nem nyugszik, míg nem simogatjuk meg. Aztán - ha pl. hozzám jön előbb - egy kis idő múlva fogja magát, odamegy a "Gazdához" is, és őt is piszkálja, hogy simogassa. Mindig olyan érzésem van, hogy így mutatja ki, hogy mindkettőnket szeret. Ez totál biztos, mert ha néha túlzásba viszi a játszást, mondjuk velem, és mondom neki: - Nézd, a Gazda szomorú, nem játszol vele is...? - akkor sűrű farkcsóválások közepette megy "megvígasztalni" a gazdát...:)
2007. okt. 26. 05:48
Ha nem én látom,nem hiszem el.Volt egy cicám,aki a német juhászommal nött fel eggyütt.A kutyám kint feküdt az ajtó előtt,a cica meg játszani akart vele,de bármit csinált,Gombi nem volt hajlandó vele játszani.Kormi átbujt a kutya álla alatt,odébb ment visszanézet, kimérte a távolságot,és a farka végével csikizte a kutya orrát,mint a rajz filmekben.Mit ne mondjak vonyitottam a röhögéstől.
2007. szept. 26. 16:55

Nemrég történt velem ez az eset, egy vadidegen cicával. Uszodában voltam, és kifelé jövet a pénztárral szembeni padon békésen szunyókált egy hatalmas vörös cicus. Gondolom, az uszodához tartozik, mert már többször láttam ott. Nyugodtan aludt, a körülötte lévő eseményeket nem is érzékelte (legalábbis úgy tűnt). Én, mint cicabolond, odaléptem és elkezdtem simogatni a fejét. A Macska (vagy "Császár"?) tudomást sem szerzett arról, hogy oda egy idegen lép, és hozzányul. A szemét mégcsak meg sem mozdította, izmai nem rándultak, csak a farka kezdett el ide-oda járni. Mint cicatulajdonos tudom, hogy ez náluk mit jelent. Hagyd abba, nem kell, hogy simogass! Egy darabig tűrte, aztán amikor már a fara felé járt a kezem, méltóságteljesen felkapta fejét, és a kezem felé kapott. Nem harapott meg, de ez volt a végső jel tőle, hogy mostmár elég, hagyjam őt békén.

Azt hiszem nincs mit hozzáfűznöm. A macska, az Macska, csak technikailag állat, valójában isteni teremtmény, megvannak a saját képességei, a saját nézőpontjai.

2007. szept. 6. 13:55

Zénó, a 12 éves kutyám, 7 hónapos volt, amikor nagyfiúnak érezve magát, elment csajozni. Hiába mentem utána biciklivel, már nem találtam. Nap, mint nap, heteken keresztül, utcáról utcára járva kerestük. Kiplakátoztuk a fényképét, volt úgy, hogy éjjel 11-kor telefonáltak, hogy látták, párommal kiugrottunk az ágyból és rohantunk oda. De sajnos nem Ő volt. Persze volt olyan is, hogy valaki viccből telefonált, nagyon rosszul esett. Már teljesen lemondtunk róla, amikor a munkahelyemen az egyik kollegám szólt, hogy itt van a kutyám. Nem hittem neki. Amikor kimentem az ajtóhoz, édesanyám állt ott, mellette egy koszos, sovány, szomorú kutya. Ő volt az. Anyukám, teljesen véletlenül került a kerületünkbe akkor, amikor észrevette több kutya társaságában. Mikor mondta a nevét, a kutya felkapta a fejét, és odament hozzá. A táskája szíját tette a nyakára, és úgy hozta el a munkahelyemre. Útközben több fajtiszta-kutyás gazdikkal találkozott, akik igencsak megszólták külleme miatt. Akkor már 2 hónapja járta az utcákat. Hogy mit evett, azt nem tudom, de nagyon leromlott álapotban volt.

Az, hogy akkor ő meglett, számomra világ legnagyobb csodája volt.

2007. aug. 15. 13:44
Az egyik cicám félperzsa. 2 éves volt, amikor vesehomokja lett, majd 4 éves, amikor megműtötték: a hólyagjából kivettek egy darabot, a húgyvezetékét rövidítették, és eltávolították a péniszét. Szepszis állapotban volt. Úgy adták ki a kórházból, hogy nem adtak még 50 % esélyt sem a megmaradására. Sokat megtettem érte, most 15 éves. Nagyon okos, még beszélni is tud.
2007. aug. 1. 06:03

Nekünk van egy cicánk nagyon aranyos, de a gyerekeket nem szereti, azokra fúj és morog.

Cicusom is megérti ha valamiért rászolók és ha én szomorú vagyok jön és bújik hozzám.

Régen volt egy cicám 7 évig élt, megmütötték vesekövel, de nem birta ki a mütétet. Hetekig sirattam és szinte hallottam a nyávogását. Rmélem ez a cicám tovább fog élni.

2007. aug. 1. 05:41
Nekem egy németjuhász fiú kutyám van. Kissé tudathasadásos. Meg van róla győződve, hogy vagy ő ember, vagy mi vagyunk kutyák. Igaz, úgy viselkedek vele, mint egy igazi családtaggal. A párom féltékeny is rá..., a kutya mindenkire, aki a közelembe kerül. Még az unokáimra is. Ha pl. jönnek a nagyfiamék és átölel, vagy a párom átölel, a kutya ugrik fel és őt is oda kell ölelni, mert különben szomorú. De őt is megöleljük és akkor látszik rajta, hogy boldog. Én szoktam vele beszélgetni. Tökre mindent megért. Ha hallja a szót "nem", akkor rázza a fejét. És erre nem tanítottuk...
2007. júl. 30. 01:24

Van egy palotapincsi kutyusom. Rettentő aranyos, okos és mint az árnyék követ engem, állandóan mellettem van. Az egyik nap elmentem vásárolni, de véletlenül bezártam a konyhába. Amikor megérkeztem, elkezdett reklamálni: bubububu (így fejezi ki nemtetszését)

Én meg észrevettem, hogy az ülőgarnitúra takarója össze van gyűrve. Megmutattam neki, és kérdőre vontam, hogy ezt meg ki csinálta? Abban a pillanatban elhallgatott, és kivonult az előszobába. Jobbnak látta nem reklamálni tovább. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy a kutyák nem

tudnak gondolkodni. Imádnivaló, tündéri kiskutya.

2007. júl. 20. 11:12

Milyen jó vagy rossz élményed volt már az állatokkal kapcsolatban? Valamint várom azok hozzászólásait, akik tudnak állati sztorikat.


Én imádom az állatokat, van is bőven belőlük. Volt egy cicám, amely nagyon félt a többi cicáktól, mindig összetűzés volt közöttük. Úgyhogy ő mindig külön volt tőlük. De, amikor a nagy kutya közelebb ment hozzá, annak nekitámadt, még a hátára is felugrott. Ezért a kutyát mindig a cicával ijesztgettük.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook